Ha jobban belegondolok, Majoros Zitát nem is a Printából, hanem a Bolt nevű dizájnerüzletből ismerem, amely egy ideig a budapesti Kertész utca egyik központi eleme volt. Ott találkoztam először a pólóival, amelyeket szitanyomott grafikáival tett egyedivé. Jó hét évvel később néhány utcával arrébb, a Printában beszélgetünk, amely a fenntartható magyar divat egyik legfontosabb színtere jelenleg. Egyszerre üzlet, kiállítótér, kávézó, műhely, raktár és iroda. A helyzet exkluzív: közvetlenül mellettünk készül az új, 2017-es tavaszi-nyári kollekció, amelynek darabjait ma estétől ti is megtaláljátok a Printában.

„Próbálunk félévente új kollekcióval jelentkezni, de nálunk inkább a minták és a színek azok, amelyek szezonról szezonra változnak. Valamennyit a szabásvonalakon is módosítunk, de ha egy fazon működött, azt átvisszük a következő kollekcióba. Az alapanyagok pedig többnyire ugyanazok. Az évek alatt kitapasztaltuk, hogy melyik működik és melyik nem” – meséli Zita, miközben épp a raktárban állunk.

Használtból újat

A sztendereken a férfiingek lógnak, legalább száz darab, ha nem több. Be is kell tárazni belőlük, mert a használtruha-piacon időnként hiánycikknek számítanak. A polcokon sorakozó műanyag dobozokban fehér pamutpólók, pulóverek, terítők, ágyneműk, lepedők, fekete pólók, szétszabdalt régi bőrkabátok továbbhasznosítható alkatrészei.

„A használt ruhákat is osztályozzák, és a harmadosztályú használt ruhákat már nehezen értékesítik a meglévő formájukban. A legtöbbnek kikopott a nyaka, az ujja, el van szakadva. Mi azért szeretjük a férfiingeket, mert nagyobb esély van arra, hogy nagyobb ép felületeket találunk, amelyből könnyebb szabni. Női ingekkel, farmerrel is dolgozunk, de ez nem olyan gyakori, ráadásul a női ingek anyaga valamiért gyakrabban műszálas.”

A használt ruhák, amelyből dolgoznak, a klasszikus útvonalon érkeznek Magyarországra – általában Nyugat-Európából kerülnek Közép-Európába. Itt szétválogatják, szortírozzák őket, hogy folytathassák útjukat a Közel-Keletre, ahonnan tovább értékesítik (és utaztatják) őket.

A Printában kétféle textilhulladékkal dolgoznak. A post-consumer upcycling (használat utáni újrahasznosítás) során a már említett használt ruhák, lakástextilek még ép részeiből szabják ki az alkatrészeket, majd ezeket összeillesztve születnek az új ruhadarabok.

A másik vonal – a pre-consumer upcycling (a használat előtti újrahasznosítás) – szellemében pamuthulladékot dolgoznak fel, amit egy magyarországi kötödéből szereznek be. Ezek általában anyaghibás végek, amelyeket a megrendelők nem vettek át, a kötöde pedig nem tud hasznosítani.

Szárnyaló kreativitás helyett gyakorlatiasság

Ez a fajta újra- vagy továbbhasznosítás sokszor megköti a kezüket is, a szárnyaló kreativitás helyett a gyakorlatiasságé inkább a főszerep. A trendkövetés sem annyira jellemző az AWARE by Printa kollekcióinál, ennek is megvan az oka.

„Általában olyan darabokat tervezünk, amelyek oversized jellegűek, hétköznapiak. Mivel ezek a ruhák sok anyagból állnak össze, nincs még arra is lehetőség, hogy csodálatosan újat és különlegeset alkossunk.

Inkább próbáljuk megtartani a tiszta, egyszerű szabásvonalakat, mert az anyag miatt így is eléggé érdekes, izgalmas a ruha, az illesztések miatt megvan a játéka”

– mondja, miközben a raktárból a középső helyiségbe, a szitanyomó műhelybe sétálunk át, ahol épp egy anyaghibás pamut kap új mintát.

Nekem amúgy fel sem tűnt volna, hogy hibás, azt gondoltam, anyagában mintás. Itt derül fény a 2017-es kollekció nagy újítására is.

„Sokáig szitáztunk úgy, hogy a kész ruhára kerültek a szitanyomatok, most először csináltuk azt, hogy szétvágtuk az ingeket, megszitáztuk őket, és ezeket a szitanyomott elemeket építettük be a ruhákba. Mi amúgy minden kollekciónál kísérletezünk, de a végeredmény mindig nagyon egységes” – meséli Zita, aki most már hetedik éve tervez ruhákat, és a kezdetek kezdetétől a fenntarthatóság alap a számára.

„Már gyerekként is foglalkoztatott a Föld sorsa”

„Nem tudtam elképzelni, hogy úgy csináljak ruhákat, hogy ne gondoljak bele abba, miből van az anyag, honnan jött, vagy milyen hatása van a környezetre. Már gyerekkoromban is nagyon foglalkoztatott a Föld sorsa. Nagy hatással volt rám egy könyv, amelyben a világ megmentéséről volt szó, és volt egy kis rovatom a szerb gyerektévében, amely a Föld megmentéséről szólt.”

Bár grafikusként végzett a Képzőművészeti Egyetemen, nem szakadt el teljesen a Föld megmentésétől. 2006-ban bőrtáskákat kezdett készíteni – már meglévő alapanyagokból.

„Rengeteg bőrkabátom volt, régi darabok. Nemcsak azért, mert szerettem a vintage ruhákat, hanem egyszerűen akkor nem volt senkinek pénze és mindenki úgy öltözködött, ahogy tudott, abba, ami volt.

Akkor gondoltam először azt, hogy milyen kár, hogy ezeket a kabátokat már nem használjuk tovább, így kárba vész az anyag. Úgy voltam vele, hogy ha már táska, akkor készüljön kész bőrből. Utána pedig elkezdtem gondolkozni, melyek azok az anyagok, amelyeket hasonló módon újra fel lehetne használni.”

Így jutott el a már említett alapanyagokig, de persze voltak mellékvágányok is: a siklóernyőből készített esőkabátról például kiderült, hogy nem vízálló. Szerencsére a katonai pokrócból készített kabát és a katonai sátorból született táska vagy az ágynemű felhasználásával készített ruha mind-mind sikeresek voltak.

Új alapanyagok nyomában

Az alternatív alapanyagokkal egyébként az az egyik nagy baj, hogy nem lehet tudni, mennyi van készleten, így a gyártást sem lehet előre tervezni. Ez pedig meghatározza a márka partneri kapcsolatait is. Elképzelhető, hogy nem tudják előállítani a kért mennyiséget, mivel nincsen annyi férfiing vagy ágynemű készleten, a források pedig bármikor elapadhatnak.

Zita a jövőben ezen szeretne változtatni: egyrészt olyan stabil pontokat keres az ökoszegmensben, amelyekre hosszú távon is lehet építeni. Másrészt próbál komplexebb gyártást és kollekciót kiépíteni.
Az egyik ötlet, hogy méteráru formában szerzi be az újrahasznosított anyagokat. (Ez történhet például úgy, hogy a használt ruhákat szálakra bontják, majd új anyagot szőnek belőle.)

„A leginkább valamiféle kabát- és nadráganyag hiányzik, de érdekes lehetne valamilyen finom ruhaanyagot találni. Nagyon szeretem a tencelt, amelynek a viszkózzal ellentétben sokkal környezetkímélőbb a gyártása. De a sportosabb anyagok is nagyon érdekelnek” – meséli. Az azonban fontos szempont, hogy ezek az alapanyagok ne a világ másik végéből érkezzenek, hanem minél közelebbről.

„Nagyon sok a kompromisszum”

Látva ezt a rengeteg munkát, utánajárást, előkészítést, az jut eszembe, bármennyire is fontos téma, egyelőre nincsen megkönnyítve a fenntartható és etikus szellemben dolgozó tervezők dolga.

A médiának köszönhetően egyre kiemeltebb a téma, tényleg el lehet most adni, hogy valaki mennyire odafigyel a környezetre, mert van egy réteg, amelyik már keresi az információt, mert szeretne tudatosabban élni. Ez a figyelem azonban még kevés.

„Attól, hogy valaki jelenleg fenntartható módon tervez, nem fog többet eladni vagy jobban járni, mert valami öko. A többség, aki ezzel foglalkozik, tényleg fontosnak tartja ezeket a szempontokat, mert hidd el, ezzel senki nem foglalkozik buliból. Mert nem buli kutatni, utánanézni, beszerezni a megfelelő anyagokat, sokkal macerásabb, nagyon sok a kompromisszum”

– mondja Zita, aki megengedő, ha a fast fashion láncok ökokollekcióiról van szó.

„Szerintem csak a marketing miatt nem lehet valamire azt mondani, hogy öko, lennie kell valamilyen háttérnek. Ha a H&M csinál egy conscious kollekciót, az jó. Ennek ellenére én – ugyanúgy ahogy te – nem vásárolok fast fashion boltokban. Télen pedig összesen két ruhát szereztem – az egyiket vettem, a másikat cseréltem.”

Zero waste a jövő

Nem volt ez mindig így: fiatalon nem volt pénze, így az édesanyja átalakított ruháit viselte. „Akkor nagyon vágytam arra, hogy legyen pénzem, és végre vásárolhassak magamnak.” Amikor ez bekövetkezett, sok ruhát vett újonnan, de emellett rendszeresen járt turkálóba is, majd elkezdett odafigyelni arra, mit is vesz.

Először magyar tervezőktől vásárolt, most már a saját maga által tervezett ruhákat viseli, és rendszeresen tartanak ruhacseréket is a cégen belül, ahol egy szuper csapattal dolgozik együtt. Azt meséli, hogy a munkatársaira is hat ez a szemlélet, ők is szívügyüknek tekintik a fenntarthatóságot, a környezetre való odafigyelést.

Ahogy én is, úgy Zita is észrevette, hogy a fenntartható divat magával hozza azt, hogy az élet más területein is egyre tudatosabbá szeretne válni. Jelenleg azon van, hogy amennyire csak lehet, csökkentse a szemetét. „Nagyon más, ha valaki Amerikában él, de itthon nagyon nehéz egy zero waste vásárlást végigvinni. Még a piacon is résen kell lenni, mert azonnal adják a műanyag zacskókat. Folyamatosan kísérletezek, szeretnék lakáskomposztot, szeretném csökkenteni a műanyag mennyiségét.

És ide, a Printába is tervezek egy zero waste sarkot egy éven belül mosókefékkel, kosarakkal, textilzsákokkal.”