Két évvel ezelőtt, a 34. születésnapomon összegyűjtöttem, mennyi mindent tanultam meg az öltözködésről, a divatról és a stílusról. Akkor még a tojáshéj ott volt a Holy Duck! blog fenekén, csak az ősolvasók találkoztak a bejegyzéssel. Ma már olyan sokan vagytok a kacsamama (jómagam) szárnyai alatt, hogy úgy gondoltam, megkérdezlek benneteket is: hány évesek vagytok, és mi az a legalább egy dolog, amit ennyi idő alatt nagyon megtanultatok a stílusról, divatról, öltözködésről.
Olvassátok el azt a cikket is >>> 34 dolog, amit 34 év alatt megtanultam az öltözködésről, a divatról és a stílusról
A blog Instagram-oldalán 55 kommentet kaptam, de ennél jóval több dolgot tanultatok meg. Köszönöm, hogy ilyen sokan kommenteltetek, ezúton is köszönöm a sok születésnapi köszöntést!
A praktikusság előrébb van a csinosságnál
@rita.halasz
A szettben gondolkozás, és hogy az öltözködésben ugyanúgy, mint a művészeti alkotasoknál, az arányokra, a ritmusra, a kontrasztokra kell legjobban figyelni.
@rekaba11 (egy hónap múlva 35)
Amit megtanultam, hogy a kevesebb, több. Már nem veszek meg olyan ruhát, ami nem az én színem vagy fazonom, csak mert beleszerettem. Valamint, hogy a nude magassarkú alapdarab.
@ungon_berken (26)
2-3 éve jöttem rà, hogy túlvásárlok a fast fashion üzletekben, és a saját stílusomat próbálom elnyomni mások véleménye miatt… Pedig azelőtt nagy turkálós voltam, és nem álltam be a sorba. Mint kiderült, akiknek igazán fontos most már a véleménye számomra, különösen szeretik az öltözködési szokàsaimat, így a lelki fejlődésem látszik meg igazán a ruhatàramon.
@pontapillanat (42)
Màr fiatalként is inkább teremteni szerettem a stílust, mint követni a trendet. Emellett néhány éve az is fontos, hogy utána tudjak nézni, ki készítette azt a kiegészítőt, mit làtok-érzek, milyen ember ő.
@katakondas (29)
Kellett idő hogy rájöjjek: ha egy dologban nem érzem jól magam a bőrömben, azt nem kötelező hordani csak azért, mert divatos.
@kovacs_muhely
A praktikusság előrébb van a csinosságnál. (Nem ciki a sapka, sál, kesztyű, harisnya.)
Minőség a mennyiség felett
@mamor05 (32)
Bár a lelkemnek nem esnek jól a számok, minden közeli barátom azt mondja, jót tett a kor, sokkal nőiesebb es kifinomultabb a stílusom, megjelenésem és egyébként én is azt érzem, hogy kezdek magamra találni. Egyébkent olvastam egy tök jó idézetet, hogy egy nő soha nem egy évvel idősebb lesz, hanem csak egy évvel veszélyesebb. Máris jobb a marketingje.
@mandzakeniko (30)
Eljutottam oda, hogy teljesen agyament dolog ruhákat halmozni! Minőség a mennyiség felett, örökzöld stílus a divathullámok helyett!
@fluffypallas (34)
A legfontosabb dolog, amit megtanultam a divatról, hogy csak egy eszköz. Mint a Karib-tenger kalózaiban: the Code is not an actual code, it’s more like a guideline. Azt hordom, ami tetszik és ami jól áll, már nem érdekel, ha a gótosabb stílus miatt megkapom, hogy temetésre megyek-e, és ha vicces feliratos vagy videojátékfigurás pólóhoz van kedvem, akkor azt veszem fel és kész. Lehetőleg igyekszem mindent turiból vagy fair trade kereskedésből, esetleg magától a készítőtől beszerezni.
@the_world_according_to_orsi (24)
Számomra az öltözködésben annyi változott, hogy az egyszerű de nagyszerű elvet követve kellett magamra találnom. Azt hittem sokáig, hogy a hangsúlyos kiegészítők tesznek vagánnyá egy egy outfitet, de pont, hogy a kisebb filigrán darabok viselése közben érzem sokkal jobban magam. És ha belenézek a tükörbe, akkor érzem harmóniában magam a koncepcióval.
@hellobotanika (36)
A személyes öltözködésemben a kényelem és a minőség előre sorolása talán a legmeghatározóbb, na meg az, hogy fast fashion üzletbe nem megyek.
@sophie_ira (33)
Amit még most is tanulok, hogy nem azt kell viselnem, amire mások azt mondják, hogy jól áll, hanem azt, amiben magamat tudom adni. Plusz: ne bújjak el, azért mert nem sminkelem agyon magam és hogy nem zavar, ha kócosan és smink nélkül rohangálok. Az, aki számít, annak mindegy hogyan nézek ki, mert ő nem azt nézi.
Elkezdtem tudatosabb is lenni, kevesebbet vásárlok
@fretonilla (33)
Amit megtanultam az az, hogy mi áll jól, és hogy mindig egy klasszikus darabot érdemes választani egy divatjamúló helyett.
@sz_eszti (24, majdnem 25)
Még mindig sokat tanulok, változok öltözködés terén is, de a legfontosabb, amit kezdek megérteni és megtanulni, hogy amíg a saját bőrömben nem érzem jól magam, hiába húzok rá bármilyen ruhát, abban sem fogom jól érezni magam.
@mademoiselledegu (30)
25-30 felett az változott, hogy már nem akarok a legutolsó divat után futni, hanem jól akarom magam érezni a ruháimban, olyan színeket, fazonokat keresek, amik jól állnak. Több alapdarabot veszek, farmer, fehér póló, kis fekete, ballonkabát etc. 30 felett elkezdtem tudatosabb is lenni, kevesebbet vásárlok, inkább fenntartható tervezőktől, gyakran pop-up boltokban – több pénzért, kevesebb időt álló darab. Nem rég kezdtem el figyelni az alapanyagokat és fedeztem fel, hogy egy GOTS-pamutruha, milyen más tapintású, mint egy viszkóz. És persze a pénzem is jobb helyen van, mint egy multinál. Még valami: ennyi idősen már nem érdekel mások véleménye és simán járok smink nélkül dolgozni, meg edzés után melegítőben az utcán.
@pddorka (29)
Számomra fontos hogy a ruházkodásomban megjelenjen a harmónia. Csak olyan ruhákat veszek, illetve tartok meg, amiben tényleg jól érzem magamat. Régebben az ár fontosabb szempont volt, így sokszor nem vettem meg olyan ruhákat, amik tetszettek, mondván, ez túl drága. Most már ez a lélektani határ tágult és ha tudom, hogy sokszor fogom hordani az adott darabot és nagyon tetszik, akkor megveszem.
Bátrabban merek kísérletezni
@vas.barbii (22)
Az utóbbi másfél évben éreztem inkább a pozitív változást. Levágattam a hajam (pedig mindenki le akart róla beszélni, mert meg fogom bánni, fiús, stb.), és nem bántam meg, nagyon jól érzem magam vele, nem hiányzik a hosszú hajam. Ekkor jöttem rá igazán, hogy mennyire szeretem a nagy, hangsúlyos fülbevalókat. Rájöttem, hogy hiába veszek több ruhát, vagy megyek a divat után, nem fogom mindet viselni, mert nem érzem jól magam benne. Ehelyett turikbol vásárolok nagyrészt és egy kezemen meg tudom számolni, hogy a tavalyi évben hány új ruhát vettem magamnak. Így inkább a kevesebb, több elvét követem. És ami a legjobb, hogy bátrabban merek kísérletezni, ami az öltözködést illeti, a már meglevő ruháimból és anyummal szoktam néha cserélgetni.
@natulcien.grafostylist (36)
Megtanultam, hogy a stílus önismerettel fejleszthető.
@eletazerdoben (28)
Több dolgot is tanultam. De a legfontosabb: ne köss kompromisszumot. Ne vegyek olyan ruhát, ami majdnem tökéletes, mert halálra fog idegesíteni, hogy folyton húzkodni kell, vagy elforog, vagy ha nem figyelek, kint van belőle mindenem… nem. Olyat vegyek, ami passzol. Plusz az első az anyag. Ha az nem oké, meg sem nézem. Először a kezem válogat ruhát.
@susimalism (32)
Az elmúlt év igazán új és lelkesítő felismerése volt, hogy a stílusos öltözködés nem pusztán érzek kérdése! Mindig is úgy érzetem nekem ez nem megy, aztán elmemtem egy csoportos szín- és testalkat tanácsadás workshopra, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy “jé, itt vannak szabályszerűségek”. Nagyon felszabadító volt a felismerés, hogy attól még, hogy nem jön zsigerből a dolog, képes vagyok megtanulni, és habár még nem vagyok teljesen elégedett mindig, de sok sikerélményem született azóta!
A kevesebb néha több, a több néha jobb
@mohacsinos (29)
Amit eddig megtanultam az öltözködésről az az, hogy nem kell majmolni a divatot és a kevesebb néha több. Nem kell mindent egyszerre hangsúlyozni magamon. Most már igyekszem színtípusomnak megfelelő színeket választani és inkább klasszikus alap darabokat hordani. Valamint az utóbbi években sokkal nőiesebb lett a stílusom, több ilyen jellegű ruhát hordok és teljesen rákaptam a rúzsokra. Amivel még nem tudtam megbarátkozni az a magassarkú cipő.
@kata.herendi (34)
A legnagyobb leckém most az, hogy nem állhat a ruhatáram kizárólag póló-macskás póló kombinációkból. A te egyik írásod inspirált, hogy ha vásárolok, olyan darabok után is nyúljak, amikért azelőtt soha, így lettek valóban szerethető, szett-potenciál tekintetében is erős ruháim – így lett a kevesebb több.
@resineria (52)
Amit megtanultam minden téren: “Less is more.” Színekben, fazonban és persze mennyiségben. És persze egy ütős kiegészítő.
Már nem is akarom, hogy másképp legyen
@raviki (24)
Nagyon sok dolgot tanultam meg félúton a felnőttség felé. Az egyetemen menő filtteres, feszülős, villantós darabok már nem állják meg a helyüket a mindennapokban, legalábbis nem annyira extra összeállitásokban. Kifejezetten rosszul érzem magam benne. Ellenben azt is megtanultam, hogy az ördög a részletekben rejlik és a színeket, formákat, fényeket magadon viselni nem csak úgy lehet, hogy az rikít rólad, hanem úgy is, hogy kifejezetten csak az a különleges darab hívja fel magára a figyelmet. Nem elbújni kell a ruhák mögé, hanem kiállítani magunkon. Személyesen azt is megtanultam, hogy bármennyire is szeretnék formálisan öltözködni én valószínűleg örökké tornacipővel fogom hordani a blézereim a hétköznapokon. Mindig idetérek vissza és már nem is akarom, hogy másképp legyen.
@bartucztimi (23, majdnem 24)
Mindig csajosabban szerettem volna öltözni, nagyon tetszettek a “lányos lányok”. Egyrészt már több szoknyát hordok, másrészt rájöttem hogy nem ezen múlik.
@jollityblog (27)
A fenntartható divat kapcsán (a te blogodnak is köszönhetően többek között) megtanultam azt, hogy:
- Nem kell megvenni semmit csak azért, mert olcsó, ha nem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy tetszik.
- A turiban sem kell mindent megvenni, csak mert tutira tetszik és olcsó, hiszen így csak felhalmozok.
- Kevesebb ruhából is lehet változatosan öltözni
- Fontos, hogy a holmijaim valamennyire passzoljanak egymáshoz, hiszen mit csinálok 70+darabbal, amit nem lehet együtt hordani?
- A használt ruha nem ciki, sőt, a lehető legjobb választás.
- Bizonyos színek (barna, kék, lila) nem állnak túl jól nekem.
- A praktikum sokszor fontosabb, mint a csinosság, télen -5 fokban mindenképp.
- A magyar tervezők támogatása nagyon fontos a kultúránk és gazdaságunk szempontjából.
- Mennyiség és ár helyett igyekszem a minőséget első helyre tenni.
- Ideje kialakítanom a saját stílusomat képviselő gardróbomat, ha nem is kapszulát, de olyat, amiben kevesebb holmi található.
- Nem a divat a fontos, hanem az, hogy amit veszek jól álljon.
- Egyre kevésbé érdekel mások véleménye a kinézetem illetően, úgyis férjnél vagyok már, ilyenkor állítólag elhízhatok és a lábam is lehet szőrös 😉
@szaszzsofia (25)
Két dolgot mindenképpen megtanultam, ami az öltözködést illeti. Egyrészt az egyik legnagyobb szerencsém, hogy a nagymamám varrónő, így sokszor az általa, anyukám vagy éppen saját magam tervezte ruhákat hordhatom. Ezek a szekrényem legnagyobb kincsei. A másik dolog pedig, hogy nekem érdemes ruhákba fektetni. Mivel az alakom nem változik (a bármit megeszek nem hizok típus vagyok, bocsi) simán elhordok akár 10 évig is egy ruhadarabot (persze ha addig nem megy tönkre) ha az tényleg illik hozzám és tudatos vásárlás eredménye. Mióta erre rájöttem még inkább odafigyelek arra mit veszek még.
Merj egyedi lenni, jelenség
@fruzsina.vas (22)
Személy szerint soha nem követtem egy divathullámot sem, kimaradt a hasnál kilógó neccharisnya, és a -10 fokban, hóban villantott boka is. Amit megtanultam, hogy a divat egy kommunikációs eszköz, és amellett, hogy kényelmes, környezettudatos és előnyös, kifejezhetem vele magam. Elmondhatom szavak nélkül, a kedvenc vörös szoknyámban feszítve hogy “igen gyerekek, ma dübörgök az élettől és megváltom a világot csak előtte adjatok egy kávét”, vagy bad hair day és morcos szett, amiről üvölt, hogy “ha hozzám szólsz kinyitom Pandora szelencéjét”. Meséljék el a ruháid, hogy ki vagy te. Mit gondolsz a világról, mit érzel, mi mozgat meg nap mint nap. Merj egyedi lenni, jelenség. És ha ezt sikerül egy átgondolt ruhatárral elérni, a fair trade, zero waste stb. jegyében, az már alulról súrolja a tökéletességet.
@federicskadar (34)
Mindig is kerestem a saját stílusomat, még mindig nem érzem kiforrottnak, de arra rájöttem, hogy nem kell a divat egyre gyorsabb és olykor hóbortos változásait állandóan lekövetni. Egyrészt nincs új a nap alatt, másrészt igyekszem minél tudatosabban öltözködni és a saját ízlésemnek megfelelően.
@jakabtunde (38)
Ami nálam változott az évek alatt: míg fiatalon azt gondoltam, az a jó ha ömlik ki a ruhàm a szekrényből és csilli-villi, feltünő darabokkal van tele, mára már a minőséget és a jobban kihasználható darabokat a kényelmes de csinos darabokat részesítem előnyben.
@mimicreate_com (31)
Talán még mindig nem találtam meg a saját stílusomat. De amit megtanultam az az, hogy nem kell ész nélkül követni a legújabb divathullámokat, hanem ki kell belőle válogatni azt, ami jól áll, megy a stílusunkhoz, és a színeinkhez.
@karla.project (41)
Korábban a stylist, most a tervezői munkámnak, de leginkább a saját életemnek köszönhetően egy megfogalmazható iskola van nálam. Az egyik: az esetlegesség a legszexibb. Ehhez persze már sokminden kell: önismeret, egyéniség kidomborodása, abba belelazulás. De a kis “hibák” mindig kellenek, valami picit oda nem illő, vagy hanyag. A tone in tone és a tetőtől-talpig passzoló szett feszül. Nagy kedvencem, Szilágyi Lenke fotós mondatával tudném ezt a vonalat leginkább leírni: “Szeretem, ha az elegancia csorbát szenved.” Ez vezet a táskáim tervezésénél is, az “is-is” elve van értelemben, hogy a szuperminimalizmus és a soft giccs hogy lehet jó barátságban.
@wanderlust_genie (33)
A férjem segítségével az elmúlt két évbem tanultam meg szeretni magam, ami alapvető ahhoz, hogy jól érezzem magam a bőrömben, bármi is legyen rajtam. Rájöttem hogy tényleg jól áll a szoknya és nem akkora kín már egyberuhát vásárolni, mert meg merem venni a komolyabbnak tűnő darabokat, felvéve ugyanis sokat változtat rajta a személyiségem. És elkezdtem a fekete helyett színeket vinni a ruhatáramba, ami jelentősen javít a hangulatomon.
@kiss_szepy_anna (33)
Azokat a ruhadarabokat kedvelem, amibe első látásra beleszeretek és ezeket addig is hordtam/hordom amíg “le nem szakadnak rólam”. De régebben gyakran beleestem abba a hibába, hogy valamit csak azért vettem meg, mert ennyi pénzért még a hülyének is… Na, ezek a darabok voltak, amiket aztán évekig rakosgattam a szekrényben. Most már viszont megtanultam tudatosan odafigyelni arra, hogy ne vegyek meg felesleges dolgokat, és igyekszem hazai tervezőktől/gyártóktól vásárolni. Utoljára 2 éve vásároltam fast fashion üzletben a terhességem alatt néhány kismama ruhát. A szülés után pedig örömteli érzés volt felfedezni újra a régi ruhatáramat.
Fontos, hogy a ruha honnan jött
@vikifeher82 (36)
A legfontosabb valtozások a ruházkodásomban, hogy: 1. A fehérneműn nem szabad spórolni. 2. Baba- és gyerekruhát csakis másodkezből vagy turiból vásárolok. Nagyon ritkán új darabot. Őrületes mennyiségű ruhát “használnak el” a gyerekek. Teljesen felesleges mindenből újat venni.
@insticeidorottya (22)
Anyukámtól ezt tanultam a divatról: mielőtt elmennél otthonról mindig tegyél magadra parfümöt és legyen a füledben fülbevaló, a körmeid legyenek rendezettek. Annyira hisz a triászban, hogy a múltkor észrevette a kocsiban: elfelejtett fülbevalót betenni, simán kivetette az enyémet, és feltette.
@a.dorottya (27)
Az elmúlt pár évben tanultam meg (sőt, még tart a folyamat), hogy megtaláljam a középutat, engedjem el a csak feketében járó lányt, de hirtelen felindulásból ne kezdjek el összevissza vásárolni. Tudatosabban vásárolok, a választásnál végiggondolom mihez, mikor és hova venném fel, figyelek a színekre és a kombinálhatóságra. Így reggelente sokkal könnyebben és gyorsabban fel tudok reggelente öltözni, és jól érezem magam a ruháimban, úgy érzem, engem tükröznek.
@teth.ova (33)
Vannak olyan színeim, amiket tudatosan keresek és mindig jól érzem magam bennük, és a kezemre csapok a vállfán tetszetős bézs láttán, mert már tudom, hogy nem áll jól. Csak azt veszem meg, ami igazán tetszik és nem akarok magamra kényszeríteni olyan dolgokat, amik másokon tetszenek. Fontos, honnan jön a ruha – ezen is múlik, hogyan érzem magam benne.
@anyutervez (26)
26 éves koromra olyan ruhatáram lett, amelyben minden darab örömet okoz, tökêletesen jó rám, egymással pedig jól kombinálhatóak. Megtaláltam a saját színvilágom, a szekrényemre pedig öröm rànéznem. Megtanultam, hogy a kevesebb több, ezért arra törekszem, hogy csak az egymással változatosan kombinálható ruhadarabok kerüljenek be hozzám. Ha pedig valami bekerül, az okkal történjen, ne csak azért, mert hirtelen megtetszett.
A csinos öltözködés összefér az öko szemlélettel
@verokadri_selymetfestek (38)
Sosem éreztem magam jobban nőként, mint most és az elmúlt 2-3 évben. Megtanultam, hogy a kevesebb néha több és ne akarjak másnak látszani, mint ami valójában vagyok. Sokáig tartott elfogadnom, hogy nem vagyok és nem leszek modell alkat, én így vagyok én és ez jól van. Keresem azokat a darabokat és színeket, amik emelnek és illenek a személyiségemhez. Nem követem a divatot, azt viselem, amiben jól érzem magam.
@kisenciklopedia (32)
Megtanultam, hogy csak olyan ruhát veszek meg/fel, aminek a gondolatára, hogy az enyém, mindig elmosolyodok.
@jamesemusic (37)
A legfontosabb, hogy örökdarabokban gondolkodok, fáraszt az állandó ruha után mászkálás, plusz ami fontos, hogy kényelmes legyen!
@edina.hohmann (28)
Azt tanultam meg, hogy stílus nem egyenlő a divattal. Nem attól leszek stílusos, hogy a legújabb trendeket magamra aggatom, hanem attól, hogy azt viselem, ami tetszik, amiben jól érzem magam, akárhányszor vegyem is fel.
@dittygirl (29)
Az elmúlt években azt tanultam meg, hogy akkor fogom szeretni a ruhatáram, ha csupa olyan dolog van benne, amit imádok. Minden mástól meg kell válni – sokkal örömtelibb lesz a reggeli készülődés, ha csak a boldog ruhák maradnak a szekrényben!
@talpalatnyitortenetek (32)
A páros nő tagjaként azt tanultam meg 32 év alatt, hogy igenis hatással van a hangulatomra az öltözködés. Hogy a csinos öltözködés összefér az öko szemlélettel. Mikor 1 évig csak olyan, praktikus, utazós ruhákat viseltem, ràjöttem, hogy fontosak szàmomra a kreatív, csinos nőies darabok. Visszatekintve pedig, az igazi fiús, rövid hajú, “szoknyát és fülbevalót még véletlenül sem” lánykából, szoknyát-szoknyával és különböző országokból származó ékszerekkel bátran játszadozó nővé érett a ruhatáram.
Most mát átgondoltabban vásárolok
@kittikanyo (30 és fél)
Azt hiszem a tudatosság az, ami a legjobban jellemez most, és egy egyre szilárdabb önismeret és értékrendszer. Ez a hozzáállás egyre több területen lett jellemző rám kb. 25 éves korom óta, és ettől egyre egyszerűbbé és minőségibbé válik számomra az élet. És a két legmeghatározóbb információs forrás, ami ebbe az irányba terelt, az a Krémmánia.hu és a te cikkeid. Azóta célzottan keresek és követek olyan oldalakat, embereket, akik segítenek az engem érintő dolgokat jobban megismerni, és a felszín mögé nézni. A ruhatáramban ez úgy jelenik meg, hogy sokkal kevesebbet vásárolok, nem vásárolok impulzívan, nem használom jutalmazásra a fogyasztást, megnézem hogy a ruha miből van, honnan jött, milyen hatással volt a környezetre és az emberekre, akik dolgoztak vele.
Nem érdekel a divat, a kirakat, a körítés és minden bosszant, ami felesleges.
Egyre jobban tudom, hogy mi áll jól nekem, és hogy az én életstílusommal mi az ami funkcionál. Szeretnék még környezettudatosabbá válni, még kisebb lábnyomot hagyni magam után, és közben megteremteni magamnak azokat – de csak azokat – a javakat, amikre tényleg szükségem van. A fiatalos csapongásból és útkeresésből ez lett az irány.
@duffekjudit (32)
Mindig is imádtam turizni, gyereknek is csak onnan vásárolok szinte. Sajnos, volt egy időszak mikor rengeteg ruhám volt, most elég kevés van, így sokkal jobban érzem magam. Mostmár nagyon átgondoltan vásárolok.
@wannuskam (40)
Ne a trendi darabokat keressem, hanem a stílusos ruhákat.
@swappis_refashion (43)
Nálam a megújulás a lényeg és a megszokottól való eltérés bevállalása. A kor egy relatív dolog. Mindig lehetsz a csúcson. Szerintem korral az élet egyre izgalmasabb lesz!
@bonbonevi (30)
Mostanra sikerült megtanulnom, hogy csak olyan ruhadarabot vegyek, ami èn vagyok ès maximalisan beleillik a stílosomba. Minden szempontból tökèletesnek kell lennie. Mivel ilyet ritkán találok, így nem halmozódnak a ruhák a szekrènyemben, ami vègtelenül megnyugtató èrzès.
@klingbarbi (33)
A kevesebb több, azt hordom, ami nekem jól áll, tojok a “divathullámokra” és nem ciki a régi ruháimat hordani. Az, hogy nem járok havonta vásárolni nem okoz hiányérzetet.
Csak azt veszem meg, ami 100%-ban én vagyok
@bazsibeautyblog (31)
Megtanultam azt, hogy ne érezzem kínosnak, ha divattal, szépségápolással foglalkozom. Hogy ez hozzáad a személyiségemhez, és nem pedig felszínessé tesz. Hogy már senki sem fogja azt gondolni rólam, hogy “buta” vagyok, csak azért mert napokig leköt, hogy milyen krémet vagy ruhát vegyek meg. Persze ehhez kellettek a “tudatos” hullámok is, mint tudatos öltözködés, bőrápolás. De azért az életkorommal is magyarázom ezt a változást.
@makeupbydetti (35)
Az elmúlt években megtanultam tudatosan vásárolni, csak olyan ruhát veszek meg, amiben igazán jól érzem magam és igazán jól áll. Nincs “majd, ha” ruhám, figyelek a színekre és bátrabban választok.
@anyahajoblog (41)
Az èvek soràn a feketèhez ès a konvenciòkhoz valò viszonyom tisztult le. Privàt szinte teljesen lemondtam a feketèről làgy nyàrkènt. A konvenciòktòl pedig nem fàzom annyira, mint 25 èvesen, amikor mèg temetèsre sem vettem fel feketét dacból. Most úgy vagyok, hogy szituk előt megkérdezem, hogy mi az a ruha, ami nem kelt megütközèst ès hogy mit üzen, ha azon vàltoztatok. Akarok-e feltétlen valami extra üzenetet küldeni, vagy felveszem az adott darabot egyszerűen azért, hogy ne legyen a dacolásom a közèppontban? És általàban felveszem, privát meg kiélem a sajàt szemèlyisègem.
@csoooka (30)
Most alakul a “mami & feleség ruhatáram”: megérett bennem a vágy arra, hogy egyszerre tudjak igényesen, csinosan felöltözni és ne kelljen sokat gondolkodni és kombinálni, hogy ezt elérjem. Ehhez most már kisebb és minőségibb ruhatárat alakítgatok – lassan, mert csak azt veszem meg, ami 100%-ban én vagyok, viszont gyakran szelektálok. De jó volt ezt megfogalmazni!
Vélemény, hozzászólás?