Nyíregyházán találkoztam a tavaszi kollekció készítésének véghajrájában járó Szilágyi Andreával. A NES cipőmárka tervezőjét jelölték a Glamour Women of the Yearen Az év kiegészítőtervezője díjra. Andrea cipői a környezetet nem terhelő, újrahasznosítható és újrahasznosított anyagokból készülnek.

A magazinon keresztül érkező publicitás talán jót tesz annak is, hogy szélesebb körben felhívja a figyelmet a fenntartható divatra.

Az pedig óriási meglepetés lenne, ha nyerne is.

Na, nem mintha a NES cipők nem lennének kiváló minőségűek, ráadásul olyan szellemiségben készülnek évek óta, amely a divatipar jövője: fenntartható és etikus módon. Egészen egyszerűen Andrea nem fektetett eddig nagy hangsúlyt a magyarországi marketingre, ami érthető is valahol.

Párizsban végzett, ott voltak kiállításai, ott és Bukarestben élt, dolgozott, a gyártás egy része 2016 decemberéig ott zajlott. Talán ez lesz az első év a NES életében, amikor főként Magyarországra összpontosul minden – a tervezés, a kivitelezés és a kiállítások nagy része –, azóta, hogy 2004-ben elkezdett cipőtervezéssel foglalkozni.

Amennyit megvesznek

Akkor azonban még nem a fenntarthatóság, a környezetvédelem vagy az etikus tervezés volt a fő vezérfonal, egyszerűen csak annyit tudott, hogy nem szeretne a túltermeléshez hozzátenni.

„Tudtam, hogy kisszériás kollekcióim lesznek, ezeket különböző vásárokon kiállítom, és csak annyit készítek egy-egy darabból, amennyit megvesznek. Emellett magánmegrendelésekkel foglalkozok majd” – idézi vissza a kezdeteket egy kicsi nyíregyházi cipőgyár egyik helyiségében.

Az irodában két-két íróasztal áll egymással szembefordítva. Három asztal szinte csupasz, a negyediken halomban állnak a bőrök, szabásminták, különböző nézőpontokból megrajzolt, lapos talpú cipők és egy csizma skiccei.

Egy folyosóval és néhány ajtóval arrébb készülnek a cipők, ott is végigszaladunk a gépek között. Andrea idestova tíz éve gyártat a Nestta Kft.-nél, ahol magyar szakemberek végzik a munkát modern gépek segítségével. Bár a részfolyamatokat már nem ő végzi, mindegyik darab átmegy az ő kezei között is.

Finom humorral fűszerezett önazonosság

A tíz év alatt azért voltak kihagyások, nagy fordulópontok a márka életében is. 2008-ban jött ki az első újrahasznosított kollekció, ezek újrahasznosított bőrből készült bevásárlószatyrok voltak, a boltokban akkor még ingyenesen osztogatott nejlonok leváltására. Ezeket három, újrahasznosított bőrből és textilekből készült cipőkollekció követte.

Aztán 2010 és 2015 között csak magánmegrendeléseket vállalt, majd 2015-től indult újra a márka sorozatgyártása. Most már alapbeállításnak tekinti a fenntartható gyártást és etikus tervezést, de ahogy ő mondja „még mindig a belső történések, formák és színek külső harmóniában való megfogalmazása, a finom humorral fűszerezett önazonosság” mozgatja, illetve „a kliens megismerése, személyiségének felfedése a neki készült dizájnon keresztül”.

Mindig valami hősieset akartam csinálni

„Én mindig valami hősieset akartam csinálni. Közben persze voltak más hatások is, ami miatt efelé fordultam, de tényleg mindig szerettem volna valami olyat csinálni, ami hasznos.

Egyébként az elején belső konfliktust okozott, hogy semmirevaló dolgokat tervezgetek. Hogy ez az egész csak hiúság, kedvtelés.

De aztán rájöttem, hogy a különbség az örömben, a kedvességben, a figyelmességben van. Hogy ezek a dolgok neked készültek. Vagy a te pontos lábméretedben, szinte csak neked, mert mondjuk 25 pár létezik belőle – és ezért te is másképp figyelsz rájuk, másképp vagy bennük.”

Ekkor született a Kindness kollekció. Andrea szerint a kedvesség marad, de a 2017-es kollekcióban a kedvesség mellett a szégyentelenség lesz az erősebb üzenet.

Egyre több nő nyitja ki a száját

„Erre nyilván hatással van az is, hogy milyen szituációban vannak a nők és ez mekkora hangot kap. Az, hogy egyre több nő nyitja ki a száját. Az apám egy nagyon finom és érzékeny ember, de még nála is kicsapja a biztosítékot, ha azt mondom, hogy feminista vagyok. Talán nem is az a jó kifejezés, hogy kicsapja a biztosítékot, hanem egészen egyszerűen elkezdi ezt megkérdőjelezni.

Én nem vagyok elnyomva, nem keresek kevesebbet, nem ért semmiféle atrocitás ezzel kapcsolatban, de az utóbbi időben megfogott több olyan történet, amikor a nőket esetleg családon belül vagy a párkapcsolatukban, munka közben, vagy akár teljesen ismeretlenül az utcán meghurcolták, és nem tudták érvényesíteni a jogaikat.

És az a durva, hogy ezek többségében erős, független nők, okosak, szépek, és mégis ilyen történik velük, szégyen tapad vagy tapadt hozzájuk. Ennek feldolgozását pedig megnehezítik a körülmények, a beidegződések. Ez kavarodott fel bennem és azért döntöttem el, hogy az új kollekcióban szükség lesz egy magas sarkú csizmára.”

Ez lesz a kollekció statement darabja, a lelke. A többi, ismert formán az egymásra helyezett rétegek utalnak a történeteinkre, ahogy azok a lelkünkre tapadnak, ahogy hordozzuk őket. Egyelőre azonban még csak tengernyi rajzon, skicceken, vázlatokon létezik mindez.

Körülbelül négy hét alatt nagyrészt lebomlik

Jelenleg a legnagyobb nehézség, hogy nem érkezett meg a Portugáliából rendelt nude színű bőr, amely az új kollekció egyik alapja. „Olasz, francia, portugál növényi cserzésű bőröket is használok, de a portugálok épp nem válaszolnak a rendelésemre. Ilyen amúgy sokszor történik, mivel kisebb vagyok, nem rendelek olyan tételben, így hátratolnak a listán” – mondja Andrea.

Elmeséli, hogy ma már szinte mindenhol elérhető a növényi cserzésű bőr, de a portugál gyár kísérletezett ki egy különleges eljárással kezelt, úgynevezett komposztáláshoz előre aktivált bőrt. „Ez persze nem azt jelenti, hogy a lábadon viselve egyszer csak komposztálódik a cipőd, de ha a komposztra dobod, lefeded egyéb nyers zöldekkel, akkor körülbelül négy hét alatt nagyrészt lebomlik.”

A NES cipők viszont nem csak növényi cserzésű marha- és kecskebőrből készülnek – amelyek előállításuk során nem szennyezik a környezetet, nem okoznak maradandó károsodást azoknak sem, akik dolgoznak vele. Az üzemben keletkezett bőrhulladék, a nem használt, régi bőrkabát, bőrtáska is újjászületik cipőalkatrészként. A lényeg, hogy semmi ne vesszen kárba.

Teljesen más a lábnak, ha bőrcipő van rajta

Andrea  szeretne vegán bőrrel is dolgozni, de jelenleg az egyetlen ismert előállító, a Pinatex épp készlethiánnyal küzd. Olyan, mintha mindenki egyszerre tért volna észhez, és kezdene odafigyelni a környezetre. Bármennyire is szerethető az ananászlevelekből készített matéria ötlete, hiába jó alapanyag, mert nem szakad, viszont nyúlik, Andrea szerint egyszerűen nem szabad bőrként tekintenünk rá.

„Teljesen mást kell várni tőle, csak akkor működik. Például nem lehet megfelelően vékonyítani, így csak bizonyos darabok gyártásához jó, ami erősen behatárolja a dizájnt is.

Én amúgy hiszek abban, hogy ha annyi húst ennénk, amennyire szükségünk van, és annyi bőrcipőnk lenne, amennyire szükségünk van, akkor beszélhetnénk fenntarthatóságról.

Amúgy is teljesen más a lábnak, ha bőrcipő van rajta. Hidd el, mindenféle műbőrt kipróbáltam. Olyat is, amelyik lélegzik, beszél, satöbbi, de egészen egyszerűen érződik rajta, hogy nem bőr.

Csináltam bútorszövetből is textilcipőket, de ezek meg sokkal hamarabb elhasználódnak. És ha belegondolsz: ugyanannyi munka, figyelem, felhasznált anyagmennyiség, ragasztó kell egy textilcipő létrehozásához is, csak éppen olyan tárgyat hozunk létre, ami hamarabb tönkremegy.”

A cipő felsőrésze mellett az is fontos, miből készül a talp. Andrea itt is az újrahasznosítható, természetbarát anyagokra voksol. „Idén lesznek cipőim kicsit magasabb talppal is, ami miatt alakítanom kellett a dizájnon.

A talpak 94%-ban nyers gumiból készülnek, a maradék 6%-ban additív anyagokból, hogy ne kopjon olyan gyorsan. Ez a talp még mindig eléggé érzékeny, de ha megfogod, akkor annyira meleg, annyira élő.

Kaptam már olyan kritikát, hogy azt mondtam valahol, az én cipőim nem fognak elkopni, aztán mégis. Azért nem mindegy, hogyan jársz benne, mennyit viseled, hány cipőd van. Az viszont biztos, hogy addig, ameddig lehet, garanciálisan megjavítom a cipőket.”

Inkább legyen sok olyan kis márka, mint ez

Felmerül a kérdés, hogy most, amikor egyre nagyobb hangsúlyt kap a fenntartható divat, amikor egyre inkább odafigyel egy réteg arra, hogy mit visel, ki készítette a ruháikat, akkor meddig fejlődhet egy NES-hez hasonló márka.

„Végiggondoltam már sokszor, nem biztos, hogy akarom, hogy húszezer cipőm készüljön. Ha azt szeretném, hogy ez a márka olyan maradjon, mint most, akkor maximum hatszor ennyit termelhetünk. Inkább legyen sok olyan kis márka, mint ez, mint egy nagy, ami az enyém.

Nem tartottam soha elegánsnak, hogy én adom el a saját cipőimet, szóval ha fejleszteni kellene a céget, akkor a példányszámnál fontosabb, hogy egy marketinges és egy saleses munkatársam legyen. Elvégre én azért csinálom ezt az egészet, hogy az emberek megvegyék és felvegyék a cipőimet.

És hidd el, olyan sztorikat kapok: volt, aki fétiscipőként viseli, és volt, aki szülni ment a 9 centiméteres magas sarkú csizmában.”

A NES cipőmárkát megtaláljátok a Facebookon és az Instagramon is. Nézzetek körül a márka webshopjában is.