Berlinben él, Magyarországon gyártat és magyar hagyományőrzőkkel dolgozik együtt. Népzenét és technót is hallgat. Valahol még mindig romantikus képet fest magának is a divattervezésről, de pontosan tudja, hány ezer eurót kell fizetnie, hogy bemutathassa egy kollekcióját a berlini divathéten. A budapesti Globális Fenntarthatósági Divathét plakátján az ő egyik modellje hívja fel a figyelmet az eseményre. Nem véletlen. Anna ugyanis egyre közelít ahhoz, hogy fenntarthatóbb márka legyen a Piroshka.

Ha csak fél percetek van

• Hegedűs Anna, a Piroshka márka megálmodója Berlinben, a fenntartható divat egyik európai fellegvárában él. A tervező beleszületett a szakmába, imádja a népviseletet a magyartól kezdve a peruiig.
• A kollekciót nem elég megálmodnia, meg kell találnia azt a mestert, aki egy adott hagyományos technikát (például szövést, rojtozást, hímzést, kékfestést) le is tud neki gyártani. Sokszor ez határozza meg, hogy egy kollekció megszületik-e.
• „Az, amit én csinálok, inkább Olaszországban, Oroszországban élne, a fenntarthatóság miatt viszont pont Berlin jó központ” – mondja.
• A márka célja mindig is fenntarthatónak számított, hiszen magyar kézművesekkel dolgozik együtt, hagyományőrzéssel foglalkozó családokat szeretne támogatni. Berlinben azonban ez nem elég, a vásárlókat nemcsak az érdekli, ki és milyen körülmények között készíti a ruháikat, hanem az is, milyen az alapanyag, mivel festik a textilt, ezért kell fejlődnie a Piroshkának, amely így válhat eladhatóbbá fenntartható márkaként.
• Ha sok pénze lenne, olyan márkát hozna létre, amely munkát biztosít a hagyományőrző mestereknek, és új kézműveseket képezne.

Fotó: Mészáros Virág

A teljes riportot innen olvashatjátok

Hogy egy márka mitől fenntartható és/vagy etikus, az sok-sok részletből áll össze. Nem is mindig teljesen egyértelmű elsőre, nem jellemzik pengeéles határvonalak, inkább sokszor kiradírozott, majd újrarajzolt vonalakat képzelek el, amivel egy tervező vagy alkotó meghúzza a márka körvonalait. Csak nagyon kevés brand képes arra, hogy még a legutolsó cérnaszálról is tudja, ki készítette, milyen alapanyagból és milyen körülmények között.

„Léteznek olyan márkák, amelyek ennyire extrém módon átláthatók, de náluk pont ez a koncepció. Ha viszont nem csak erre koncentrálsz, akkor a teljes átláthatóságot nagyon nehéz megugrani” – mondja Anna, aki az interjú készítésének időpontjában éppen Magyarországon tartózkodik, ezért személyesen is tudunk találkozni.

„Azt gondolom, a mai világban nem is lehetne 100%-osan öko- vagy fenntartható márkát csinálni. És ezt tudják a vásárlók, a butikok és a green fashion weekek szervezői is.

Egy márkának általában 60%-ban kell fenntarthatónak lennie különböző aspektusokból” – meséli.

Fotó: Mészáros Virág

Romantikus mesés varázslat

Anna Berlinben él, ott is diplomázott 2010-ben. Bár beleszületett a szakmába, a diploma megszerzése után sokat gondolkozott azon, mit szeretne kezdeni magával, mígnem egyik éjszaka bevillant neki: hazajönne Magyarországra. Kisgyerekként itt élt, élénken élnek benne képek a Gödön töltött, a Duna-parton végigjátszott nyarak emlékei. Ez a romantikus világ köszön vissza a Piroshkában is.

„Piroska egyébként a nagymamám neve. A márkában van egy adag giccses, romantikus folklórkép is, amivel szívesen játszok. Én városi lány vagyok, Berlinben nőttem fel, ott élek, de közben megvan bennem ez a visszatekintés, ez a romantikus mesés varázslat is, hogy régen mennyire jó volt lent a falun.”

A Piroshkát a 2012-es Gombold újra! öltözéktervező pályázat tette országszerte ismertté, amelynek az volt az alaptematikája, hogy magyar textileket, hagyományos motívumokat kellett modern köntösbe átültetni. Voltak olyan tervezők, akik csak a Gombold újra! miatt kirándultak a magyar viseletek között. Anna viszont mindig is imádta a népművészetet, olyan márkát szeretett volna, amibe beépítheti a magyar viseletet. A szabályai egyszerűek: nem szabad a szabásmintának, az anyagnak és a mintának is hagyományosnak lenni, mert akkor nem lesz izgalmas a végeredmény mai szempontok szerint.

Műhelyről műhelyre

Ahogy beszélgetünk, folyamatosan kerülnek elő ruhák, anyagminták. A kékfestő volt az első szerelem, azóta is tart, ráadásul könnyen hozzá is lehetett jutni az anyaghoz. Később Anna napokat töltött kékfestőműhelyekben – Tiszakécskén egy öreg mesternél, majd egy Tolna megyei műhelyben egy fiatal párnál.

Fotó: Mészáros Virág

„A fiatalokkal mindig egyszerűbb a kommunikáció, mersz kísérletezni, például a pamutszöveten túl különböző textilekkel – selyemmel, szaténnal, organzával, krepdesinnel. Azóta már ők is festenek például selyemre, pedig előtte tiltakoztak. Én ennek amúgy örülök, mert az együttműködésünk inspirálta azt, hogy ők is továbbléptek, továbbgondoltak dolgokat. Egyébként teljesen másképp nyúl ugyanahhoz a textilhez egy hagyományőrző és egy divattervező” – meséli mosolyogva.

Anna sok műhelyben járt már Magyarországon: használt hevesi szőttest, folyamatosan dolgozik hímzésekkel is, a következő projektje pedig egy rátétes technika, amit a Váci utcai árusoknál biztosan sokszor láttatok már. Ezt álmodta újra gyönyörű színekkel, amelyet egy holland cég biztosított számára. Ez a cég szponzorálja a mintakollekciót is.

A fenntarthatóság miatt Berlinben jó helyen van

Az interjú során többször eszembe jutott, milyen szerencséje van, hogy Berlinben él, milyen egzotikus lehet a berlinieknek az, amit csinál. „Berlinben a street style és a technokultúra nagyon erős, én is nagy technós vagyok amellett, hogy népzenét is hallgatok. De ott a fétiscuccok, a fekete lakk, az antifashion megy igazán. Néha olyan sokkolóan, hogy öreg néninek érzem magam, amikor azt gondolom: ‘Hát, hogy néztek ki, gyerekek!’.

Az, amit én csinálok, inkább Olaszországban, Oroszországban élne, a fenntarthatóság miatt viszont pont Berlin jó központ.”

A Piroshka eleve valamilyen szinten mindig is fenntarthatónak számított a kézművesség, a regionális gyártás és források támogatása miatt. Berlinben, ahol már megszállottan ökotudatosak az emberek, szinte csak vegán helyek nyitnak, a vásárlóknak ennél több kell. Milyen az alapanyag? Hol készül a ruha? Mivel van festve a textil?

„Természetes textilekkel dolgozom, amelyek nem biztos, hogy öko- vagy certifikált anyagok, de 100%-osan természetesek, és egy olyan magyarországi varrodában gyártatok, amely kifejezetten fairnek tűnik. Szerintem ha bemész valahova, akkor egyszerűen látod, hogyan bánnak a dolgozókkal. Közben arra is gondolnom kell, nehogy a végeredmény olyan drága legyen, hogy ne tudjam eladni.”

Fotó: Mészáros Virág

Magyar haute couture

Aki a hagyományos technikákat, a népművészetet szeretné beépíteni a kollekciójába, annak nincs könnyű dolga abból a szempontból, hogy élő mestereket kell találnia, akik még ismernek egy-egy technikát, és hajlandók együtt is dolgozni a tervezővel.

„Régóta szeretnék például ködmönkabátot különböző applikációkkal, de ma már alig van, aki tud ilyet csinálni, és nekem először őt kell megtalálnom. Lehet, hogy Erdélyben van valahol egy százéves néni, de őt hogyan találom meg?

Ha nem találok embert, aki bevállalja, hogy ezt gyártsa is, akkor az egész ötlet halott.

Mindig arra gondolok, milyen jó lenne betaníttatni embereket, meg arra is, hogy a Piroshka olyan lehetne, mint egy haute couture divatház, csak magyar, hagyományőrző motívumokkal és kézi textiltechnikákkal. Rengeteg hímzés van, gyöngy, bőrapplikáció, szövés;

egyszerűen rengeteg olyan dolgot lehetne csinálni, amit imádnának szerte a világon.”

Ne hagyjátok ki a Piroshka bemutatóját a Globális Fenntarthatósági Divathéten 2017. június 8-án! A részletekről ide kattintva olvashattok.

Kövessétek a Piroshkát Facebookon és Instagramon, és nézzétek meg a ruhákat a márka weboldalán vagy a FIAN Koncept üzletében.