2017. október 11-én jár le az egy év. Addig nem vásárolok sem ruhát, sem kiegészítőt, sem semmiféle öltözködéssel kapcsolatos dolgot. Miért? Akik még nem jártak a blogon, azoknak röviden csak annyit, így hívom fel a figyelmet a blog témájára: a fenntartható divatra. Arra, hogy túl sokan és túl sok felesleges ruhadarabot vásárolunk, amiről nem tudunk semmit. Több mint nyolc hónap után azt hiszem, először éreztem magam gyengének. Aztán valami megerősített. Erről mesélek most.

Szóval vissza a kiindulóponthoz, mert ez fontos, főleg ha először jártok a blogon. A dolog a The True Cost című filmmel kezdődött.

Itt olvashatjátok el a bejegyzést a filmről.

Korábban is megvolt bennem a valamit tennünk kell érzés, de a filmet látva döbbentem rá, a leghitelesebben a kedvenc témámon, a divaton keresztül tudom népszerűsíteni a tudatosságot, a környezetvédelmet. Újságíróként itt tudok a legtöbbet tenni azért, hogy felhívjam a figyemet arra, változtatnunk kell. Lépnünk kell.

És úgy kell lépnünk, hogy én például egyhelyben maradok: nem vásárolok, nem rohangálok a szezonváltáskor boltról boltra.

Sőt, helyette inkább elmesélem nektek, hogy a szezonváltásokat a divatipar generálja, aminek egyetlen mozgatórugója nem az, hogy ti divatosak legyetek, jól érezzétek magatokat a bőrötökben és a ruháitokban, hanem az, hogy minél többet vásároljatok.

A fast fashionről Szentesi Réka divatelméleti szakemberrel beszélgettem, az interjút ide kattintva olvashatjátok el.

Az elmúlt hónapokban arra hívtam fel a figyelmet, hogy érdemes az újabb ruhavásárlás helyett – velem együtt – kicsit lelassulnotok, és mondjuk a saját ruhatáratokban szétnéznetek. Nem véletlenül mondom ezt, sokszor meglepő kincsekre bukkanok. Kétszer is megcsináltam a külföldi Insta-oldalakon népszerű 10 x 10 kihívást, ami valaki számára teljesen természetes, más pedig rácsodálkozott arra, hogy lehet ezt bírni.

A téli kihívást itt találjátok, a tavaszi kihívásért kattintsatok ide.

Valahogy mindig is tudtam, hogy ha belekezdek egy tudatossággal, környezetvédelemmel kapcsolatos témába, akkor egyrészt azt kell kommunikálnom, hogy mindenki magától indul. Azaz, ha nekem eddig hetente volt vásárolhatnékom, akkor nagy dolog lesz, ha lemegyek havi egy ruhadarabra. De ha évekig nem vásároltam, akkor valószínűleg a havi egy ruhadarab nevetséges kihívás lesz.

Ahogy azt sem szabad elfelejteni, mennyire be tud szűkíteni a közösségi média. Attól, hogy ti csak környezetvédő, zero waste vagy tudatos csoportokat követtek, az országban nem ez lesz a jellemző. Nem szabad egy burokban ülve azt gondolni, minden rendben. Erről itt írtam bővebben.

Rend maximum a ti Facebook-falatokon van, amúgy sajnos semmi nincsen rendben.

A fast fashion márkák továbbra is okádják magukból a ruhadarabokat. Kampányolhatnak ők a tudatos kollekcióik vagy a ruhák visszavétele mellett, amikor ők maguk okozták azt, hogy most emellett kell kampányolniuk.

Szerencsére ott vagyunk mi, fogyasztók, vásárlók, akik annyit tudunk tenni, hogy megnézzük, mit veszünk meg.

A hol vásároljak? címke alatt gyűjtöm a márkákat, és számos etikus és fenntartható szellemben alkotó tervezővel interjúztam már.

Ja, és amúgy hogy vagyok és milyen a nyolcadik hónapon túl?

Fél év után írtam egy összefoglaló posztot.

Nem akartam minden hónapban helyzetjelentést tenni, de júniusban többször is észrevettem magamban a vágyat: jó lenne egy új ruha, jó lenne valami kellemes, nyári darab, aminek szép a színe, jó a szabása, jó az anyaga, tudom, hogy jó körülmények között gyártják és ragyogóan nézek ki benne. Nem egyszer gondoltam erre. Nem is kétszer. Szerettem volna magamat valamivel meglepni.

Mindezt úgy, hogy továbbra sincs szükségem semmire.

Bár végre el tudom mondani, hogy igen, a bugyijaimon lassan azért látszódik az idő, de még mindig messze vannak attól, hogy az utcán sétálva egyszer csak lependerüljenek rólam. Egyszerűen csak a vásárlás élménye hiányzik. És nem csak az! Hanem az is, hogy valami újat viseljek. Az, hogy azzal a ruhával elmeséljem, mennyit változtam.

Közben nagyszerű szakmai kapcsolataim is alakulnak. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy sokat beszélgetek divatelmélettel foglalkozó szakemberekkel, stylistokkal, színtanácsadókkal, tervezőkkel. Izgalmas beszélgetések mellett mindig kapok valami hasznos tanácsot is, közben pedig nagyon izgalmas figyelni, hogyan mondok nemet egy-egy ruhára már a saját ruhatáramban is. Mennyire kevés darabot hordok, és milyen sokat mellőzök ilyen vagy olyan okokból.

A nem vásárlás formálja a stílusomat

Egészen érdekes tapasztalat, hogy ebben a nemvásárlós időszakban is formálódik a stílusom. Már tudom, mit szeretnék venni először, és érlelődik bennem a gondolat, hogyan építem majd fel a ruhatáramat, ha az összes „nemhasználom” darab kikopott belőle.

Mennyire szeretnék bohémabb vagy éppen nőiesebb lenni, és mennyire szeretnék színesedni.

Azt gondolom, egy hasonló lelassulás mindenkinek jó lehet, aki úgy érzi reggelente: nincs egy ruhája sem. Nem kell hónapokig nem vásárolni, de vásárlás helyett érdemes útba ejteni néhány szakembert (személyi stylistot, színtanácsadót, varrónőt), mert a tudatos vásárláshoz tudásra van szükségünk.

Csak néhány kérdés, ami bennem is felmerült:

• Milyen színtípusba tartozom?
• Milyen smink áll jól?
• Milyen anyagokat szeretek viselni, amelyek jól is állnak?
• Milyen minták állnak jól és emelik ki a személyiségemet?
• Milyen szabásvonalak állnak jól, és melyeket kerüljem?
• Milyen alapdarabokra van szükségem?
• Ki vagyok én, és mit szeretnék üzenni magamról?

Ti tudtok ezekre a kérdésekre válaszolni magatokkal kapcsolatban?

Arra gondoltam, hamarosan végigjárom az említett szakembereket, és megmutatom nektek is, hogyan lehet felépíteni egy tudatos ruhatárat viszonylag kevés ruhából. Mire vásárolhatok, már minden információm meglesz.

De azt már most pontosan tudom, mit veszek először. Nem valamilyen divatos darabot, nem is trendkívüli holmikat. Teljesen prózai a döntésem, viszont drámai hatást várok.

Tökéletes fehérneműket szeretnék.