Két biztos dolog van az életben: a halál és az adózás. Az én esetemben egy harmadik is: egészen biztosan nem vagyok tél típus. Na jó, azt hiszem, 99%-osan kijelenthetem, hogy tavasz típus sem. Színtanácsadónál jártam, egészen pontosan három szakembert is felkerestem nyáron. (Így terveztem már az elején, így szerettem volna felépíteni a cikket.) Okosabb lettem? Igen. Biztosan tudom a színtípusomat? Nem. Bánom? Egy kicsit sem. Megérte elmenni színtanácsadóhoz? Nagyon is!

De mielőtt belevágok, hadd kezdjem az elején

Életmód újságíróként elég sok cikket írtam a színtípusokról, részt vettem egy stylistképzésen is, ahol ez is téma volt. Innentől kezdve azt gondolhatjátok, hogy kívülről-belülről fújom a színtant, a színtípusokat, mi több, a ruhatáramban is a saját évszaktípusomnak megfelelő darabok sorakoznak.

Nos, a bevezetőből azért elég hamar kiderült, hogy ez nincs így. Jómagam és a színek kapcsolati állapotát egyetlen szóval tudom a legegyszerűbben jellemezni: bonyolult. Kezdetben nem figyeltünk egymásra, később ment az ellenállás, voltak próbálkozásaink több-kevesebb sikerrel, de a vége mindig az volt, hogy valami annyira mégsem oké. Sokáig azt hittem, hogy a seszínű hajam és a fosbarna szemem az oka, hogy nem találom a színeimet, hiszen mi is állna jól nekem?

Kellett az a felismerés, hogy a hajam nem seszínű, hanem dohányszőke / diószőke, a szemem pedig színváltós, hol zöld, hol barna, a bőröm akkor is fehér marad, ha a napcsókolta a divat, és ez így van jól.

Na persze nem volt ez ilyen egyszerű menet: ameddig erre rá nem jöttem, én is vadul festettem a hajamat.

Nagyjából 26 éves koromig voltam szőke, melírozott szőke, aranyszőke, rézvörös, mahagóni, gesztenye, talán csak fekete nem. Aztán meguntam a hajfestést, és vissza akartam kapni valamiért a saját hajszínemet. Nem akarok belemagyarázni semmit, egyrészről mindig azt hallgattam, hogy ilyet festeni sem lehet, olyan különleges (miért nem hittem el?), másrészt nem sok kedvem volt dobozos hajfestékekkel bohóckodni a fürdőszobában, szalonos festetésről pedig szó sem lehetett akkoriban.

Szóval először is visszakaptam a természetes hajszínemet.

Utána egyre inkább kezdtem felfedezni, hogy sminkelhető és fotózható arcom is van, majd elkezdtem lassan haladni afelé, aki most vagyok, és valahogy így, harminc fölött már azon kaptam magam, hogy egyszer csak elkezdtem vágyni a színeket. A saját színeimet.

Azt gondolom, hogy egy olyan lelki szakasz (hegymenet) végére értem, amikor már nem az a nő vagyok, akinek a ruhái ott vannak a szekrényemben, hanem teljesen más. Ez a lelassulás, az egy évig nem vásárlás pont jókor is jött (talán nem véletlen), mert így nem a vásárlásra figyelek, hanem arra, hogy én hogyan alakulok. És hát, színeket szeretnék.

Másrészt azért én is látom, hogy már nem olyan a bőröm, mint húsz vagy huszonöt évesen. Januárban harmincöt leszek, és reggelente egyre sötétebbek a karikák, egyre több az apró ráncocska, amelyek nem csak mosolygáskor látszódnak.

Szóval több oka volt, ami miatt szerettem volna megtalálni a színeimet, de mivel magamtól sosem találtam, szakemberhez fordultam. Mielőtt bemutatom őket, hadd jegyezzek meg valamit.

Miért fontos, hogy magunk döntsünk arról, szeretnénk színtanácsadóhoz menni?

És nemcsak színtanácsadóhoz, hanem bármilyen tanácsadóhoz is akkor menjetek, ha tényleg ti magatok szeretnétek tanácsot kérni. Akit küldenek, aki ajándékba kapja, akit a párja nyaggat vele, és úgy szánja rá magát, az valószínűleg sosem áll olyan nyitottan, befogadóan a témához, mint az, aki tényleg el akar menni. Bármilyen jó szándék vezérli azt, aki ajándékba adja a tanácsadást, nagyon félre tud csúszni a dolog, nagy félreértések lehetnek belőle (és nagy sértődés).

Ha pedig elmentetek egy tanácsadásra, de valamiért óriási ellenállást éreztek valamivel kapcsolatban, akkor azt is tudnotok kell, hogy semmi sem szentírás. Tanácsokat kaptok, javaslatokat. Nem neki kell megfelelnetek, hanem magatoknak. De ha már egyszer tanácsot kértek, akkor nyilván kíváncsiak vagytok valamiért. Akit nem érdekel, milyen színtípusba tartozik, vagy milyen színek állnak jól neki, mert e nélkül is jól érzi magát, annak nincs is szüksége színtanácsadóra.

Miért jó megtalálni a saját színeinket?

Én azért szerettem volna megtalálni a saját színeimet, mert szeretnék harmóniába kerülni (ez egy külső támogatás akkor, amikor amúgy szanaszét napjaim vannak), szeretném megmutatni, hogy nővé váltam (ez egy belső folyamat kivetülése), hogy bátor vagyok (eddig elbújtam a színek segítségével, most viselném az igazi színeimet).

Ha csak a fizikai hatását nézzük a jól megválasztott színeknek, azok:

• élénkítik az arcszínt (igen, a hófehér vagy sápadtnak tűnő arcszínt is),
• ragyogóbbá teszik a tekintetet (igen, a fosbarnát is),
• kiemelik a hajszínt (a seszínűt is, a legtöbb esetben nem kell hajat festetni, de kivételek itt is vannak),
• fiatalossá tesznek (viszlát, sötét karikák!).

A ruhatárunkat tekintve (a lelkizős blogból lassan csak visszaalakulok fenntarthatódivat-bloggá) pedig azért érdemes a saját színeinket választani, mert:

• így nagyobb eséllyel választunk olyan darabokat, amelyek jól állnak. Nagy probléma ma a világban, hogy vakon vásárolunk, nem átgondoltan, nem tudatosan, a divatszínekre bukva, aztán azt látjuk, hogy valami mégsem stimmel. Tudnátok, hány hirtelen megvásárolt színes ruha áll most a szekrényemben csak azért, mert már vágytam a színekre, de azt sem tudtam, hol kezdjem a dolgot.
• a ruhatárunkban is a legtöbb ruhadarab színe harmóniába kerül a többivel, ha egy palettáról válogatunk.

Hogy egy ruhatár hány színből állhat (ha megvan a színtípusunk), erre a kérdésre nehéz választ adni. Hiszen rengeteg árnyalat létezik, és mindegyik besorolható valamelyik színtípusba, szóval mondjuk a világ összes árnyalata osztva 12-vel.

A jól megválasztott, hozzánk passzoló színek a tudatosan felépített ruhatár egyik alappillére. De nem minden!

Az, hogy a ruháink színei (szerintünk) harmonizálnak, nem jelenti azt, hogy ettől majd tényleg minden mindennel párosítható lesz, hiszen nagyon sok egyéb szempont van a tudatos ruhatár felépítésénél. Ilyenek az anyagok, a minták, a fazonok, csak hogy a legalapabb dolgokat említsem.

Szóval a szín csak egy dolog, egy fontos dolog, de nem az egyetlen, amire érdemes figyelni.

Évszaktípusok, színtípusok, mi ez az egész?

Azt gondolom, ha eddig a cikkig eljutottatok, akkor már valószínűleg hallottatok a színtípusokról, évszaktípusokról, ezért ezekbe nem is mennék bele, a leírásukba pedig végképp nem.

Az ilyen jellemzések nekem például sosem segítettek, mert teljesen mást jelent számomra egy adott szó, mint más számára. Akkor most rózsás a bőröm? Mi az, hogy fátyolos? Van rezes a hajamban vagy nincs? Egyáltalán a barna haj az milyen? (Én a fodrászati színskála szerint még szőkének számítok, holott sokan barnának mondanak.)

Mind a négy évszaknak további altípusai is léteznek, sőt egészen addig lehet bontani az altípusokat, mígnem teljesen személyre szabott palettát nem kap valaki, amely olyan, mint az ujjlenyomat. Csak az övé és csak rá jellemző. A három hazai színtanácsadó, akiknél jártam, a 12-es felosztást használták. Ez az, ami még a hétköznapi ember számára is befogadható. Ebben a felosztásban a tavasz, a nyár, az ősz és a tél típust további három altípusra osztják.

Videókból, cikkekből meghatározni a saját színtípusotokat csak akkor tudjátok, ha teljesen egyértelmű típusba tartoztok,

azaz egy színtípus kirakattípusai vagytok, de ha már egy kicsit is bonyolódik a dolog, onnantól csak a kendőteszt segíthet. Aki eljut addig, hogy kiderül róla, milyen altípusba tartozik, nagy magabiztossággal indulhat el nézelődni az üzletekbe.

Hogyan válasszunk színtanácsadót?

Ha csak egy színtanácsadóhoz szeretnétek elmenni, akkor szerintem sok esetben a személyes szimpátia a döntő, illetve fontos, hogy tetsszen, amit és ahogy csinál, ahogy kommunikál, amilyen a stílusa, mert ti is attól fogadtok meg könnyebben tanácsot.

Az őszinteség ebben a szakmában nagyon fontos, nem szabad zokon venni, ha egy-egy szín kapcsán olyan megjegyzést kaptok, hogy rémesen néztek ki, vagy betegnek tűntök tőle – pedig mondjuk az a kedvenc színetek.

Kiknél jártam?

Ezzel a bevezetővel azt szerettem volna érzékeltetni, hogy komoly lelki folyamatok zajlanak valakiben addig, amíg úgy nem dönt, változtat. Van, akinek ez magától megy, van, akit nem is érdekel, és van, akiben egyszerűen megszületik az igény. Én szeretem magam szakemberekre bízni, hiszek abban, hogy a szakember a szakmájának, hivatásának él.

Két szakembert mindenképp fel szerettem volna keresni, aztán végül három lett belőle. Természetesen nincs még egy olyan hülye – rajtam kívül –, aki három színtanácsadóhoz is elmegy, de tudjuk be ezt az én hobbimnak.

Dr. Ragány Angéla

Interjút készítettem a lap számára, ahol dolgozom, ekkor találkoztam először Angélával, akinek a Facebook-oldalát már akkor egy ideje követtem, mert tetszettek a posztjai. Az interjú után meg is beszéltünk egy időpontot „Itt az idő, most vagy soha!” alapon, szóval nála jártam először.

Szerinte senki nem szeretne közepesen jól kinézni, ha tudja, hogy lehet másképp is. Onnantól kezdve, hogy ismerjük a saját színeinket, és tudjuk, mi áll a legjobban, csak olyat szeretnél viselni. Azt mondja, hogy ha valakinek rááll a szeme a színeire, észre se fogja venni a többi színt, nem fog neki hiányozni az, amit eddig mondjuk szívesen viselt.

Szemes Nóra

Nórával száz és még egy kicsit több éve ismerjük egymást. Személyi stylistként dolgozik több mint tíz éve, ügyfelei a kismamáktól kezdve a pályakezdőkön át a felsővezetőkig terjednek. Szinte mindenféle színtípussal, ruhatárral, igénnyel találkozott már. Teljesen egyszerű, őszinte, hiteles, hétköznapi nőként is tartható tippeket ad zárt Facebook-csoportjában. Elég jól ismerjük egymást, aminek az a veszélye, hogy kevésbé objektív lehet a véleménye.

Nóra divatstylistból lett személyi stylist, majd miután több száz ügyfélen látott több ezer ruhát, elvégzett egy színtanácsadó képzést is. Azt mesélte, hogy a divatstylistok nem veszik figyelembe a színtípusokat, a színtanácsadók viszont szerinte túl szigorúak, amit nem tart reálisnak. Szerinte ha valami annyira bonyolult, hogy még a színtanácsadó is gondolkodik rajta, azokat a különbségeket sem az ügyfél, sem egy másik, nem szakmabeli ember nem látja majd. Inkább azt vallja, minden egyes darabnál meg kell nézni, hogyan néztek ki benne, hogyan érzitek benne magatokat, és ez alapján kell dönteni. A milliméterek nem számítanak.

Molnár Tímea

A tanácsadás egyszerre volt profi, lendületes, izgalmas és szórakoztató. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy a harmadik alkalmat is ennyire élvezni fogom, de annyi információt kaptam, hogy csak kapkodtam a fejem.

Timi volt az egyetlen, aki a 100 színes kendő mellett a színgömböt és a hozzájuk tartozó színkártyákat is használta, hogy tovább pontosítsuk a színeimet.

Hogyan zajlik egy színtanácsadás?

A színtanácsadók a természetes adottságaitokkal és harmóniáitokkal dolgoznak. Azt vallják, hogy a természet harmóniákat teremt, és ezeket a harmóniákat további színekkel lehet kiemelni. Természetesen egy élénk tél típus mellett egy hamvas lágy nyár elveszítené az optikai csatát, de ezt sosem így kell nézni.

Nem másokkal kell versenyezni, hanem saját magatokat harmóniába hozni.

Ha csak színtanácsadásra vállalkoztok, akkor a színtanácsadó szolgáltatásától függ a helyszín. Én mindenkinél a saját stúdiójában voltam, többnyire természetes fénnyel dolgoztunk, de volt, ahol volt lámpafény is. Az ideális a teljesen természetes fény lenne, ami nem minden esetben megoldható.

Fontos! Amikor a cikkben szereplő fotókat nézitek, tudnotok kell, hogy már a fotó is torzítja a színt, az utómunka is, és minden kijelző más és más, ezért színhelyesen csak élőben láttok, csak úgy lehet igazán eldönteni, hogy egy árnyalat előnyös vagy nem annyira jó, esetleg rossz.

Elméleti rész

Megismerkedtek a színtannal, a színek működésével és a 12 évszaktípussal. Megkérdezik, milyen színeket viseltek, melyek a kedvenc színeitek, milyen a viszonyotok a színekkel, milyen korszakaitok voltak esetleg.

A színtípus meghatározásnál a bőrszín, a szemszín harmóniája számít leginkább. A hajszín tovább finomítja a képet. A szájszín, a szemöldök színe pedig tovább árnyalja a dolgokat. A szoláriumozott bőr sárgásbarna, ez tudja nehezíteni a meghatározást, de a színtípusotokon nem változtat.

A festett hajat általában letakarják, a természetes hajat pedig a legtöbb esetben összefogják, mivel a haj töve számít igazán, hiszen a hajszín változik az időjárási körülmények miatt – nyáron kiszőkül, vöröses pigmentjei lesznek. (Nálam is így volt, a fotó kedvéért volt leengedve a hajam.) Nagyon érdekes amúgy, hogy a hajszín mennyire reagál mindenre: az életmódra, a hormonokra, egészségi állapotra, kémiai anyagokra.

Milyen színtípusnak gondoltam magam?

Volt elképzelésem, mert:

• van előképzettségem,
• a munkám miatt sok-sok szakemberrel, szakmabelivel beszélgetünk, ahol szóba kerülnek a színtípusok is,
• jó ideje készülök erre a dologra, ezért az utóbbi időben elég sokat nézegettem a színeket.

Szóval azt gondoltam, hogy biztosan ősz típus vagyok, de közben meg éreztem, hogy valami nem stimmel, mert az ősz típus színei sokszor túl aranylóak, teltek, szinte agyonnyomnak.

Egy alkalommal szóba került, hogy lehetek végül is valamelyik tavasz is, de aztán ezt gyorsan el is felejtettük azzal, akivel beszéltünk róla, és idén először merült fel, hogy mi van, ha nyár típus vagyok. Egy szó mint száz: annyit tudtam, hogy nem vagyok egyszerű eset, tényleg néztek már a tél típust leszámítva mindennek, de tény, hogy ránézésre nem lehet mindenkiről megmondani, milyen színtípusba tartozik.

Tél típus biztosan nem:

Vannak teljesen egyértelmű esetek, egy-egy színtípus mintái. Vannak olyanok, akikről a kendőpróba első öt percében kiderül, hova tartoznak. És vannak olyanok, akikkel át kell rágni az egészet, és még akkor sem biztos. A színtanácsadók egyébként 90%-os pontossággal dolgoznak, vannak olyan – teljesen érthető és emberi – körülmények, ami miatt nem egyértelmű a végeredmény.

Színkendők és színkártyák

Előbb a fehérek (hófehér, törtfehér, sárgásfehér), aztán a fekete-barna-sötétkék, a pirosak. Itt már nagyon sok minden eldőlhet, vagy semmi. A színek egymás után kerülnek a nyakatokba, nektek azt kell nézni, hogyan reagál az arcotok.

Fehérek

Pirosak

Kékek

Nekem az segített a legtöbbet, hogy azt néztem, mikor lesz élénkebb az arcszínem, mikor kap egy kis színt. Mikor lesz kevésbé karikás a szemem. Melyik színtől lesz szebb a hajam, és melyik emeli ki a tekintetemet.

Voltak olyan színek, amelyek agyonütöttek, voltak olyan árnyalatok, amelyekről csak akkor tudtam eldönteni, hogy jó vagy sem, ha egy másikkal hasonlítottam össze. Volt olyan árnyalat, amelyről fogalmam sem volt, hogyan választhattam ki az első körben, mert a másodikban egyértelművé vált, hogy nem az én színem. És volt olyan, ami a színtanácsadó szerint jól állt, én meg nem igazán tudtam eldönteni, jól áll-e vagy sem.

A kendőteszt végére lesz egy színkupacotok, amely alapján a színtanácsadó meg tudja mondani, melyik altípusba tartoztok.

Milyen színtípus vagyok?

Ahogy az elején mondtam is, nem vagyok a legegyértelműbb eset, ami ki is derült a színtanácsadás alatt. Kettő egyre vezet a lágy nyár a lágy ősszel szemben.

A lágy nyár és a lágy ősz testvérek. Mindkettő puha, finom, gyöngyházas, ahogy Timi írja az oldalán.

Zavarba ejtő, mert a nyár hideg színtípus, az ősz meleg színtípus, így most úgy érzem, középen kell maradnom, semmi sem lehet túl hideg vagy túl meleg egyelőre.

Ami viszont nagyon izgalmas, hogy a két színtípus között sok az átfedés: mindkettőben sok a lágy árnyalat, a zöldjeik kékesek, a kékjeik ködösek, az árnyalataik szinte teljesen megegyeznek, azt hiszem, ezekkel kezdek majd, aztán lépek egyet erre, egyet arra.

Mindhárom szakértő szerint van időm, akár 1-2 évbe is beletelhet, mire elkezdem látni, megérteni a színeimet, elkezdenek cserélődni a ruhatáramban a darabok. És akár 5-6 év is lehet, mire teljesen összeáll a kép színekkel, fazonokkal, anyagokkal, mindennel.

És a két színkupacom:

Sminkelésnél is ezeket a színeket javasolják. Értelemszerűen a pirosas, pinkes, barackos árnyalatok kerülnek az ajkakra / használhatók arcpírként, az összes többi a szemhéjon mutat jól.

Bár a válasz még mindig nem egyértelmű, azt hiszem, ennek örülök is. Sokkal nagyobb játszóteret kaptam. Jó sminkkel lehetek akár a „legvadabb” lágy nyár (számomra ez a levendulalila) vagy a „legőrültebb” lágy ősz (barnák, téglák) is, és smink nélkül is bőven akadnak árnyalatok, amelyeket viselhetek.

Már csak meg kell találnom őket. De ez már egy másik történet.

UPDATE (2018. július 28.):

A történet folytatásaként 2017 őszén elmentem ahhoz a színtanácsadóhoz is, akitől mind a három tanácsadó tanult. Pirityi Éva végül hideg nyárnak sorolt be. És bár korábban nagyon nehezen hittem volna, barátságot kötöttem a lilákkal, szeretem a kékeket, és nagyon sok árnyalat vár még arra a palettámon, hogy megismerjük egymást.

Időközben elvégeztem Évánál a szín- és stílustanácsadó képzést, így ma már én is segítek, hogy tudatosabban kezdjetek öltözködni.