Az egész csak néhány hónapnak indult 2016. október 11-én. Akkor írtam le először egy cikkben a VOUS magazinban, hogy év végéig biztosan nem vásárolok ruhát, cipőt és egyéb kiegészítőket. A többi – ahogy mondani szokás – történelem. A néhány hónapból fél év, majd egy év lett, nekem pedig a mai napon lejár a fogadalmam. Hogy érzem magam? Mit veszek először? Mi a következő lépés?
A kezdetek
A kezdetekről sokszor és sokat meséltem az elmúlt egy évben. Megkerestem az első posztot a privát Instagram-oldalamon, amelynek kapcsán először komolyabban elgondolkoztam azon, hogy valami nagy baj lehet (sok más mellett) a divatiparral.
Ezt írtam 2016. március 16-án Vivienne Westwood divattervező posztja („Buy less, choose well, make it last.”) mellé, amit átosztottam a saját Instámra.
„Amikor egy téma olyan pofátlanul nyomul, hogy nem lehet megkerülni. Időhiány miatt hónapok (!) óta halogatom a ruhavásárlást, amikor van időm, turizni megyek. Azt gondolom, így legalább kicsit jobban odafigyelek, teszek a túlfogyasztás ellen, de persze ki tudja, honnan jöttek a turiba a göncök. Aztán rábukkanok egy divatforradalmi kezdeményezésre, ami az etikus divatot támogatja, meg egy Insta-kampányra, meg egy idézetre meg egy cikkre a témában. Persze ezek JELEK is lehetnek, meg ugye valahol el kell kezdeni. Búcsút mondtam a Starbucksnak is, miért ne lehetne az újabb a H&M, Zara, Mango és társaik. (A turikról egyelőre nem tudok lemondani.) Szóval: helló, turik! Helló, second hand! Helló, vintage! Helló, garázsvásárok! Helló, magyar tervezők! #viszlatfastfashion”
Akkor még szó sem volt nem vásárlásról, az csak később érkezett az életembe.
Persze ennek is megvoltak az előzményei. Rengeteget olvastam a témában, írtam róla folyamatosan. Aztán 2016. október 11-én született egy cikk, amelyet Livia Firth munkásságáról írtam. Ő Colin Firth brit színész felesége, a The True Cost című dokumentumfilm producere, a fenntartható divat egyik legnagyobb támogatója, aki képes ezt a témát a vörös szőnyegen is megjeleníteni, a vörös szőnyeg pedig egyenes út a sajtóhoz.
Viszlát, #viszlatfastfashion
Az elmúlt egy évben rengeteg minden történt velem. Egyrészt elhagytam a projekt indulása óta használt, de nyelvtörőnek is beillő #viszlatfastfashion címkét, mert mindenki #viszlatfashion néven emlegette. Hát, a divatnak azért nem mondtam búcsút, a fast fashionnek sokkal inkább. Létrehoztam a Holy Duck! blogot (miért ez a neve? Ezért!), rengeteget kutattam, olvastam, beszélgettem a hazai divatipar szereplőivel: szakértőkkel, divattervezőkkel.
A nem vásárlás során folyamatosan láttam mindig más és más megvilágításban a problémát, mindig más kérdések foglalkoztattak jobban. És saját magam kapcsán is olyan volt ez kicsit, mint egy lélekröntgen. Időközben a Facebookon és az Instagramon is egy nagyon lelkes, érdeklődő csapat gyűlt össze a projekt körül, sőt, néhány hete létrehoztam egy csoportot is azoknak, akik ki szeretnék próbálni, milyen nem vásárolni (minimum) két hónapig.
Hogy valóban arról írjak, ami benneteket érdekel, egy hónappal a projekt lezárása előtt gyűjtöttem kérdéseket az Instán, valamint a szerkesztőségben. A VOUS-lányok végigkövették élőben is az eseményeket.
Azt hiszem, arról nem fognak majd beszámolni, mennyit zokogtam az asztalra borulva, mert nem vehetek részt egy H&M-akcióban vagy lecsúszok a következő Mango leárazásról, de a Zara sem belőlem fog meggazdagodni.
Ti kérdeztetek, én pedig válaszolok.
Kérdezz! Felelek
Az, hogy nem vásároltál ruhát, az azt jelenti, hogy se cipőt, se sálat, se semmilyen kiegészítőt sem?
Igen.
De ez nem jelenti azt, hogy nem jutottam „új” darabokhoz.
Kiskapuként egyébként mindig ott volt a ruhacsere lehetősége, amelyet nagyon támogatok. A húgommal egy méret vagyunk, tinikorunk óta cserélgetjük a ruháinkat. Van olyan szőrös mellényem, amelyet tőle kaptam, miután megunta, néhány évig én hordtam, most adtam vissza neki.
Hogy nem untad meg a ruháid?
Valójában nagyon sok ruhával kezdtem neki a kihívásnak, szóval tényleg nem kellett emiatt sajnálni sosem, de mégis volt olyan kolléganőm, aki sajnált, és ezért vett nekem a turiban ruhát. Hát, imádtam!
Az egy év alatt többször is tartottam 10 x 10 kihívást. Ilyenkor mindössze 10 ruhadarabot használok 10 napig, és az a cél, hogy 10 különböző szettet állítsak össze belőlük, azaz minél változatosabban viseljem őket. Ez nagyon jó volt arra, hogy a saját, már meglévő ruháimmal játszak, újra felfedezzem őket. Júliusban és augusztusban pedig folyamatosan jegyzeteltem, hány ruhadarabot viselek egy hónapban.
Ez szintén rávilágít arra, melyek a kedvenc darabok, de érdemes elgondolkozni azon is, miért pont azokhoz nyúlunk.
Többször hallottam, hogy a minimalizmus felé tartok. Ezt nem gondolom, inkább csak tudatos ruhatárat szeretnék felépíteni. Már a fenti „játékok” kapcsán is rájöttem, hogy a kötöttségeket nehezen viselem: valószínűleg még nincs itt az ideje annak, hogy kapszulagardróbot építsek ki, vagy minimalista ruhatáram legyen 10-20-30 darabbal.
Ennél sokkal jobban szeretem azt, hogy szabadabban kalandozhatok, akár többféle stílusban.
Amikor mégis megláttál egy darabot, amibe teljesen beleszerettél, akkor azt lemeccselted fejben, hogy ez egy döntés, úgyhogy a ruha nem jön veled, és pont?
Ilyen nem sokszor volt, mivel nagyon kevés ruhaboltban jártam az elmúlt egy évben, de a fenntartható és etikus szellemben alkotó magyar tervezők műhelyeiben azért sokszor ellágyultam. Egy olyan emlékem van, amit posztoltam is az Instagram-oldalamra: a LoveBug Vintage-ben találtam egy meggypiros, flitteres szoknyát. Imádtam volna a ruhatáramban statement darabként. Természetesen egyetlen darabom sem illett volna hozzá, ami nem túl tudatos döntés.
Azt hiszem, nem lett volna olyan ruhadarab, ami miatt azt mondtam volna, hogy sutba vágom a projektet.
Nagyjából fél év után ez már nemcsak a kihívásról szólt, hanem a hitelességemről, a tudatosságomról, arról, hogy bebizonyítsam, ezt tényleg meg lehet csinálni.
És utólag visszagondolva, tényleg fájdalommentesen.
Mi az, ami a legjobban hiányzott? Hogy nincsenek új cuccaid? Maga a program, amikor vásárolsz vagy próbálsz?
Nagyon sokáig gondolkoztam ezen a kérdésen. Mi az, amit a vásárlástól vagy az új ruháktól kaptam? Sokszor vásároltam úgy, hogy húgommal elindultunk, végigjártunk egy plázát, megbeszéltük az élet dolgait, és közben megvettünk pár cuccot. Ez az élmény szinte teljesen eltűnt, és higgyétek el, nem az új ruhák hiányoznak. Szóval valahogy vissza kell hozni ezeket a csajos beszélgetéseket. A blog miatt sokkal kevesebb időm lett, mivel a legtöbbször munkaidő után és hétvégén foglalkozom vele, így tulajdonképpen időm sem lett volna vásárolni.
Mostantól hogy tervezed a ruhabeszerzést, hol fogsz vásárolni, lesz-e olyan eset, amikor kénytelen leszel megalkudni?
Az elmúlt egy évben az volt a bevett mondatom, hogy még van hátra a projektből 5 (4, 3… 2!) hónapom, addig szerencsére fel vagyok mentve a vásárlás alól, így gondolkoznom sem kell rajta.
Szerencsére, mert valójában az egész nem arról szól, hogy akkor most megszabadultam a fogadalomtól, berohanok az első szembejövő boltba, és vásárolni fogok VALAMIT, csak azért, hogy vásárolhassak. A lényeg itt a tudatosságon van. Végig afelé haladtam, hogy ha majd vásárolnom kell, akkor tudatosan tegyem azt. Ezért jártam színszakértőknél, ezért megyek gardróbrendezésre is személyi stylisthoz, hogy az életmódomnak, testalkatomnak megfelelően válasszak majd ruhákat a jövőben.
Hogy hol? Nos, ez jó kérdés. Most azt érzem, tudatosan vásárolni sokkal nagyobb kihívás, mint egy évig nem vásárolni. Ha a vásárlásra gondolok, egy óriási nyomást érzek jelenleg.
Van bennem egy olyan, hogy most a sztori azt kívánja, hogy vásároljak, mert vá-sá-rol-nom KELL.
Hiszen ha már ennyit kibírtam, akkor most már igazán megérdemlem. Pedig még mindig nincsen szükségem új ruhákra. És nekem sem ez tenne jót.
Mi mindenre fordítottad a megmaradt pénzt, időt és energiát, ami a nem vásárlásból megmaradt?
Sajnos nem jegyzeteltem, hogy mit vettem volna meg, így azt sem tudom, mennyi pénzt spórolhattam volna. Az biztos, hogy jó helye lett a pénznek, ugyanis önmagamra költöttem – másképp. Egyrészt elkezdtem személyi edzőhöz járni, másrészt visszaforgattam a blogba. Például, volt, hogy vidéki helyszínre is elutaztam egy-egy interjú kedvéért.
Viszont nem csak a ruhákból vásároltam kevesebbet: mivel nem jártam a plázákat, nem bújtam webshopokat, így nagyon kevés pipere, kütyü, ez meg az landolt a kosaramban. Szinte az összes felszabaduló időmet a blogra fordítottam, ami viszont szintén nem élhető hosszú távon, szóval erre is biztosan ki kell majd találnom valamit, mert a saját témád miatt kiégni nem olyan vidám dolog.
Mennyire alakultak át a ruhaviselési szokásaid, pl. felveszed ugyanazt az outfitet egy héten kétszer?
Hajjaj, persze. 🙂 A 10 x 10 kihívás pont erről szól, és ha nem terjeszted, hogy ezt csinálod, esküszöm, a legtöbb ember észre sem veszi, hogy harmadjára van rajtad ugyanaz a farmer a héten.
Melyik ruhadarabod volt az a bizonyos jolly joker egy éven át?
Egy sötétkék GAP farmer, amit egy kilós turiban vásároltam Budapesten.
Az első nap rohansz vásárolni, vagy folytatod a „hagyományt”?
Sokat viccelődtünk azzal barátokkal, ismerősökkel, hogy majd rohanok, és felvásárolok egy fél ruhaüzletet. Meg azzal is, hogy egy kamionnyi előrendelt ruha vár majd. Azt azért nem szabad elfelejteni, hogy én nem azért nem vásároltam, hogy ne vásároljak, ennél azért többet szerettem volna.
- Felhívni a figyelmet arra, milyen nagy a baj a mai divatiparral, és a nem vásárlásom kapcsán minél többet és minél több fórumon beszélni erről.
- Lelassulni, hogy legyen időm kitalálni, miért vásárolok olyan ruhadarabokat, amelyeket utána soha nem veszek fel.
- Lelassulni, hogy legyen időm átgondolni, milyen is a stílusom.
- Tudatosabbá válni a választásaim során.
Hogyan/mi alapján fogod eldönteni, hogy egy adott darabot megveszel-e? Milyen kritériumoknak kell majd megfelelnie? Lesz-e erre valami rendszered? Néhány szempont esetleg? Mennyire fogod magad a „színeidhez” tartani?
- Egyrészt nagyon szeretném támogatni a magyar ipart (amennyi maradt belőle).
- Másrészt a magyar tervezők közül is vannak olyanok, akik nemcsak dizájnban, hanem szellemiségben is közel állnak hozzám.
- Továbbra is szeretném megmenteni a használt ruhákat, ezért a ruhacserék, gardróbvásárok vagy second hand üzletek is kiemelt szerepet kapnak.
- Amikor csak lehet, odafigyelek az alapanyagokra és a színekre is. Biztosan öregszem, de egyre kevesebb gagyi műanyagot tűrök meg magamon, a környezeti terhelés miatt sem szeretnék műanyag ruhákat vásárolni.
- És igen, szeretném felfedezni folyamatosan a színeket, és ezen belül is a saját színeimet.
Mit gondolsz azokról, akik lelkesen vásárolnak továbbra is?
Én is vásároltam nagyon is lelkesen korábban, szóval nem születtem „szentnek”. Sőt, szerintem a nem vásárlás sem az igazi út. Azt gondolom, hogy ruhákra, öltözködésre szükségünk van – és nem csak azért, hogy valami elfedje a testünket.
A mi társadalmunkban a ruha ennél jelenleg többet fejez ki, többet mesél a viselőjéről. Az öltözködés lehet jó játék, tényleg.
Szerintem itt nem a ruhavásárláson van a fő hangsúly, hanem a túlfogyasztáson. Azon, hogy teljesen fölösleges ennyi ruhát vásárolni, amelyek pillanatnyi boldogságot okoznak, miközben tényleg komoly környezeti problémákat okoz a divatipar, és erről ma már mindenki beszél. Azt sem gondolom, hogy mindenkinek a divattól kell indulnia, hiszen ezernyi oldalról meg lehet közelíteni a környezetvédelmet, az életben sok-sok olyan terület van, ahol elkezdhetünk környezettudatosabban létezni.
Egyszerűen csak nem szabad leszarni, hogy épp tönkretesszük a Földet.
Nekem sem sikerül minden másodpercben tudatosnak lennem, én is veszek PET-palackban vizet, én is sokszor otthon hagyom a termoszomat, és veszek műanyagba csomagolt gyümölcsöt is – igaz, egyre ritkábban. Mindenki máshonnan indul. Van, aki sosem engedheti meg magának, hogy környezettudatos legyen, mert a túlélésért küzd. De nekünk szerintem kutya kötelességünk elgondolkozni azon, hogy ha ilyen kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy csinálhatjuk az életünk bármelyik területén kicsit másképp, akkor csináljuk.
Van-e VALÓDI alternatívája a fast fashionnek? (Azaz megfizethető, divatos, de mégsem Zara/H&M/Bershka stb.)
Ruhacsere és second hand, valamint az, hogy kevesebbet vásárolunk, így több pénzünk marad egy ruhadarabra, és megengedhetünk magasabb minőségű konfekciót, vagy magyar tervezők darabjait. Egyelőre ebben látom az alternatívát.
A nem vásárlás, kevesebb ruha révén lett-e több energiád? (Ugye Steve Jobs mondta, hogy azért veszi fel mindig ugyanazt, hogy ezzel is energiát spóroljon az agyának.) Ha igen, ezt min tapasztaltad, mire fordítottad?
Nekem azért volt miből válogatni, így reggelente voltak bajaim a szekrény előtt. Ez nagyjából egy hónappal ezelőtt változott, amikor a színek miatt kiszanáltam nagyjából a fél ruhatáramat. Szóval ezt nem tudom megerősíteni, de ki tudja. Lehet, hogy kitalálom, hogy egy évig Steve Jobshoz hasonlóan ugyanolyan ruhadarabokban járok. (Volt már, aki megcsinálta… nem lenne újdonság.)
Mi lesz az első, amit venni fogsz?
A fehérnemű, kényszerűségből. Levelezek is épp néhány magyar céggel, hogy még több információhoz jussak. Természetesen cikk is születik belőle, ha majd válaszolnak. Amúgy nagy vágyam egy veszkócsizma, egy magyar tervező átmeneti kabátjaival szemezek lassan egy éve, de szívem szerint az összes tervezőtől vennék valamit, akikkel az elmúlt egy évben interjút készítettem.
A cikk eredetileg a VOUS magazinban jelent meg 2017. október 11-én.
Vélemény, hozzászólás?