Aki valaha vásárolt már ruhát, az valószínűleg számtalan keserű tapasztalatért is fizetett. Kivel nem fordult még elő, hogy az alapdarabnak gondolt holmi pillanatok alatt kibolyhosodott, kifakult, vagy apró lyukacskák jelentek meg az anyagon. Az egykori nagy márka darabja egy mosás után elcsavarodott, itt-ott megnyúlt. A drága bőrcipő véresre törte a lábat, a táska kapcsa egy pillanat alatt ment tönkre. A márka lenne a minőség szinonimája? És ha nem, akkor mi alapján vásároljon az, aki tudatosan szeretne jó minőségű darabokat venni, sőt, a fenntarthatóság is érdekli. Szemes Nóra személyi stylist Ár-érték arány workshopján jártam.

Ár-érték workshopon jártam

Nóra több mint 10 éve dolgozik stylistként – pályafutását divatstylistként kezdte, majd később váltott, és a személyi styling lett a fő profilja. Nem a ruhák érdeklik elsősorban, hanem a ruhákba bújt emberek, akiknek szeretné megmutatni, hogyan tudnak a színtípusuknak, testalkatuknak, életmódjuknak megfelelően csinosan, elegánsan felöltözni. Nóráról én is sokat meséltem, hiszen voltam nála is színtanácsadáson, és miután egy évig nem vásároltam magamnak se ruhát, se cipőt, se más egyéb kiegészítőt (a ruhacsere nem vásárlás!), vele mentem el vásárolni is. Kíváncsi voltam nagyon, hogyan dolgozik. Több okból is mellette döntöttem: egyrészt nagyon jól ismerem évek óta, másrészt maximálisan megbízom benne, harmadrészt ő Magyarországon az egyetlen, aki turiba viszi az ügyfeleit, ha azok erre rábólintanak.

A kétórás, péntek esti workshopon sok mindenről esett szó, Nórának többórányi sztorija van csak egy témakörről. Mivel ez egy tudatos vásárlással és fenntartható divattal foglalkozó blog, ezért három olyan gondolatot emeltem ki, amelyek a workshop óta újra meg újra eszembe jutottak.

1. Mindegy, hogy néz ki, csak fenntartható legyen?

„Sok ügyfelemnél tapasztaltam azt a hibát, hogy bár nagyon jó minőségű darabjaik vannak, nincsen kohézió ezek között” – mondta a workshopon Nóra, akinek több mint 1000 ügyfele van az elmúlt 10 évből. Minél magasabb minőségű ruhadarabokat vásárolunk, megfelelő kezeléssel annál tovább viselhetjük őket. A fenntartható divat (inkább fenntartható stílus) egyik alapja lehet ez.

 

Vivienne Westwood divattervező-aktivista sokat idézett mondata is így szól:

„Buy less, choose well, make it last.”

Szemes Nóra személyi stylistSokat gondolkoztam azon, vajon mennyire vagyok álszent, ha a fenntarthatóságról beszélek, de közben szeretnék csinos lenni vagy jól kinézni. Végül is az lenne a legfenntarthatóbb, ha lenne néhány biopamutból, kenderből, lenből készült ruhadarabom, néhány komposztálható cipőm, egy gyapjúkabátom, meg még néhány holmim, és kész is. Ha nem szeretném beáldozni azt, hogy jól nézzek ki és jól érezzem magam a bőrömben, akkor nem vagyok eléggé környezettudatos? Vagy elég környezettudatos vagyok-e akkor, ha közben szeretném magam csinosnak érezni, vagy olyan ruhákban járni, amelyekről tudom, hogy kihangsúlyoznak?

Nóra személyi stylist. Arra tette fel az életét, hogy az ügyfelei jól nézzenek ki. Szerinte az adott ruhadarab

  • először is: álljon jól (és itt felsorolt vagy húsz szempontot, mi szerint áll jól valami),
  • majd: illeszkedjen a stílusunkhoz,
  • és csak harmadik szempont, hogy legyen jó minőségű.

És akkor az én negyedik szempontomról, a fenntartható és etikus felfogásról még nem is esett szó. Illetve, dehogynem: hiszen számtalan alkalommal került szóba a turkáló.

2. Jó minőségű ruhák jó áron… – csak a turiban?

A workshopon többször is elhangzott, hogy Magyarország sajnos még a fast fashion márkák számára is csak egy lerakat. Egyfajta outlet. Ami máshol nem kel el, arra is biztosan lesz vevő. Azok a márkák pedig, amelyekért itthon odáig és vissza vagyunk, mint az Obag vagy a Tommy Hilfiger, tőlünk nyugatabbra nem jelentenek szinte semmit.

Attól, hogy valami drága, nem lesz sem elegáns, sem stílusos, sem pedig minőségi.

Talán meglepő, de Nóra stylistként nem a márkák bűvöletében él, hiszen egy személyi stylist mindig az ügyfelei szempontjait veszi figyelembe. Ha valakinek fontos, hogy látszódjon a lovacska a pulóverén, Nóra akkor is figyelmezteti arra, hogy amit megvenni készül több tízezer forintért, az épp egy 100% poliészter felső. Ez ugyan tartós, hiszen a műanyag 500 év alatt bomlik le, de valószínűleg elsősorban azért fizet majd, hogy élő hirdetőoszlopa legyen az adott márkának. Mi lenne, ha inkább úgy vásárolnánk, hogy nem nézzük a logót vagy a jellegzetes mintát, hanem arra koncentrálunk, hogy valami jól álljon, illeszkedjen a stílusunkhoz és minőségi legyen. Valószínűleg mást vennénk meg, és nagy valószínűséggel spórolnánk is.

Visszakanyarodva a turkálókhoz.

Magyarországon szerencsénk van, hiszen az ország turkálónagyhatalom. (Erről lesz még szó a blogon a közeljövőben.) A second-hand ruhavásárlásnak én is nagy támogatója vagyok. Egyrészt rengeteg ruha kerül Nyugaton egyszer használt vagy használatlan állapotban a cseritibe, amelyeknek megkezdődik az útja a szeméttelepek felé. A fenntartható és etikus divat egyik alappillére, hogy ne váljon semmi idő előtt szemétté, hanem amíg lehet, használjuk, alakítsuk át, javítsuk meg.

Sokszor éri a turkálókat az a kritika, hogy ugyanannyiba kerül egy ruha, mint bármelyik fast fashion üzletben. Persze, ha fast fashiont vásárolunk. Ha viszont minőségi darabokat keresünk, akkor máris töredékáron vehetünk minőségi és sok esetben teljesen új darabokat. A magyar turkálókban olyan márkákra bukkanhatunk, amelyek minőségi konfekciódarabok, Magyarországon nem kaphatók (mert sosem volt jelen a márka, vagy kivonultak, mint a legutóbb a Marks and Spencer).

Csak egy jó lelőhelyre van szükség, és némi tudásra.

Egy ismeretlen márkánál a címke sokat segít, persze, ha elhisszük, amit ráírnak. Amit a Távol-Keleten gyártanak, nem minden esetben lehetetlen körülmények között készül, DE minél szebb a címke, minél jobb anyagból van, minél szebben van belevarrva, annál jobb minőségű a márka. A belső eldolgozások, a bélések minősége és anyaga, a fémalkatrészekbe ütött logók, a fémalkatrészek súlya sokat elárul arról, hogy jó minőségű darabbal van dolgunk. Ahhoz persze sok-sok gyakorlat is kell, hogy ráálljon a szemünk a minőségre. És még valami:

idő.

3. Idő nélkül nincs tudatos vásárlás?

Észrevettem magamon, hogy a tudatos ruhavásárlás számomra lényegesen nehezebb, mint a tudatos nemvásárlás. Sokkal több idő, utánajárás, bizalom kell hozzá. Nagyon nehéz terep akkor, amikor a márkák ennyire nem átláthatók. Ennyire nem tudni, kik készítik a ruhát, milyen alapanyagból, hol, milyen körülmények között. Amikor az egész ipar csak arra megy rá, hogy minél többet költsünk felesleges holmikra.

És a ruhákat, amelyek megfelelnek a szempontjainknak, nem csak megtalálni idő. Ha szeretnénk, hogy sokáig (az időfaktor megint) velünk legyenek, akkor megfelelően kell kezelnünk őket. A legtöbb ruha sokkal jobban szereti a kézi mosást, a levegőztetést (nem a napon történő aszalást), a természetes mosószereket, mint a gépi mosást vegyszerekkel. Ehhez azonban szintén időre (és helyre) van szükség.

Órákig tudnék erről írni, de nem fogjátok elolvasni. Természetesen nagyon sok másról is szó esett. Például arról, milyen márkákat érdemes megvenni a turkálóban. Megtapogattunk különböző anyagokból készült ruhadarabokat. Valódi dizájner- és műbőr táskákat. Méregdrága, de feltehetőleg rémesen kényelmetlen cipőket.

(Visited 9 856 times, 1 visits today)