Az utóbbi évek egyik legszexibb bőrhelyettesítő alapanyaga a Piñatex®, amelyet az ananászszüretek során keletkezett melléktermékből, az ananász leveleinek erős rostjaiból készítenek. Magyarországon egyedül Grőbné Vadas Erika dolgozik vele. A Tender Toes fő profilja a babamokaszin, de 2018-ban megjelentek a felnőtt cipők is a kínálatban. Erikáék szentendrei családi házában találkozunk, hogy – stílusosan – egy pohár ananászlé mellett beszélgessünk.
Miért pont mokaszin?
„Mindig is szerettem kézműveskedni, állandóan karácsonyfadíszeket csináltam, kézzel varrtam, a lakásba apróságokat készítettem. Valamit mindig kell matatnom, ez a nagyszülői véna” – mondja Erika, miközben körbevezet bennünket a házban, amelyben az utolsó falikar is a Vateráról vagy a Jófogásról származik, minden másodkézből van, mégis olyan, mintha egy lakberendezési magazinba kerültünk volna. Meg sem lepődök, amikor Erika elmeséli, hogy óriási Pinterest-fan, állandóan bújja az ötletekért. Pont ajándékot szeretett volna készíteni a keresztfiának, amikor megakadt a szeme egy babamokaszin szabásmintán.
„Volt egy régi műbőr nadrágom, amelyet már nem hordtam egy ideje. Ebből szabtam ki az első mokaszint, amit meg is varrtam kézzel. Nagyon jól nézett ki, de nem adtam neki oda, mert végül vékonynak találtam az anyagot, viszont elkezdtem keresni a bőr alternatíváit. Én magam nem viselek bőrt, még ajándékba sem adok bőrből készült dolgokat” – mondja Erika, miközben a lakásban található műhelysarokban nézegetjük az aprócska cipőket.
Hét éve vegetáriánus, a vegánságot pedig van, amiben tudja tartani, de van, amiben nem – a mézes puszedlit például egyenesen imádja, és a tojásrántottát is megeszi. Amikor erről kezdünk beszélgetni, kiderül, hogy bőrből vagy gyapjúból készült termékeket nem vásárol, és ha választani kell a bőr vagy a műbőr közül, akkor: „inkább az életet választom, és műbőrt veszek. De nincs nálam a bölcsek köve, hanem ez az én döntésem, az én gondolkodásom és az én ruhatáram. Én azt gondolom, minden alternatívába bele lehet kötni: az óceánból kihalászott műanyag is műanyag, de mégis jobb táskaként, cipőként vagy fürdőruhaként, mintha az óceánban ringatózna.
Mégis bele lehet kötni, mert ilyenek az emberek. Már csak azért is, hogy a saját kognitív disszonanciájukat csökkentsék, hogy ők miért nem tesznek semmit a környezetvédelemért.”
Egy márka születése
Pont a vegetáriánus életmód és felfogás, a bőr kerülése vezette először a textilbőrök irányába. Az első, ajándékba is adható mokaszint már textilbőrből készítette. A férje és a barátnője azonnal elkezdték unszolni, hogy foglalkozzon mokaszinkészítéssel, kézműveskedéssel, de Erika először ellenállt.
„Akkor kezdtem egy egyetemet, pszichológia szakon, amit azóta el is végeztem. Azt szerettem volna, hogy ez egy hobbi maradjon, mert a kézi varrás öröme számomra nagyon fontos. Végül addig-addig unszoltak, hogy végül csak került a háztartásba egy táskavarrógép, és 2015 augusztusában elindítottam a vállalkozást. Akkor még nagyon új volt Magyarországon a mokaszin. Szinte egyszerre indultunk Molnár Szilvivel és a társával. Annyi a különbség, hogy ők bőrrel dolgoztak, én pedig textilbőrrel, de nem zavartuk egymás köreit, mindenki jól elvolt” – meséli a három évvel ezelőtti kezdetekről Erika, aki azonban nem szeretett volna a textilbőrnél megállni, folyamatosan kereste az újabb és újabb alternatívákat.
Magyarországon egyedüliként dolgozik a Piñatex® alapanyaggal
„2015 végén rátaláltam a Piñatex®-re. Ez akkor nagyon új alapanyag volt, azt hiszem, nem sokkal korábban mutatkozott be a piacon. Nagyon megtetszett, mert jó anyag – nemcsak az állatok védelme miatt, hanem azért is, mert ez egy melléktermék: nem kell plusz víz, plusz termőföld az előállításához. Jó lenne, ha igaz lenne, hogy a bőr minden esetben melléktermék. A bőripar viszont nem így működik, sajnos.
Elkezdtem levelezni velük, de ez abba is maradt: kezdő vállalkozásként nem nagyon tudtam volna megrendelni a minimum 10 métert belőle (20 000 forint métere, egy darab babamokaszinhoz elég 10 centi alapanyag – a szerző)” – mondja Erika, aki egy év után újra felvette a kapcsolatot a céggel, majd hónapokon át tartó procedúra részesévé vált.
„Volt telefonos interjú, fotókat kellett küldeni a termékekről, papírokat kértek be, többször e-maileztünk. Nagyon odafigyelnek arra, ki kaphat az anyagból, meg kell indokolni, neked ez miért fontos, miért szeretnél vele foglalkozni. És nem azért használom, mert olyan fancy vagy érdekes alapanyag – egyébként az –, hanem mert nekem valóban fontos, hogy vegetáriánusként ezzel dolgozhassak, és ez komoly érv a Piñatex® számára. Egész érdekes tapintása van, ugye?” – kérdezi, mert látja, hogy folyamatosan simogatom a cipőt. Elsőre tényleg nem megszokott az érzet. Azt mondom Erikának, hogy sárkánybőrre hasonlít, de biztosan papírsárkányra gondolok, mert kicsit papírszerű a tapintása.
A Piñatex® ugyanis nagyon keresett, ehhez képest kevés készül belőle. A Tender Toes például 2017 elején kapott zöld utat, de csak 2017 júniusában érkezett meg az anyag. Azóta ebből készülnek a babamokaszinok. Az alapanyaggyártó azt már nem szabja meg, mivel varrják őket, milyen kiegészítő elemeket használnak, azt viszont igen, mit kommunikál a készítő az alapanyagról. Az ananászbőr kifejezés például egyenesen tabu, én sem írom le többször ebben az interjúban.
Szándékosan kicsi szeretne maradni
Erika elismeri, sokkal nagyobb érdeklődésre számított, kicsit tartott is attól, hogy nem fogja tudni vállalni a rendeléseket, de az áttörés egyelőre nem következett be – a folyamatos médiamegjelenések ellenére sem. „Bevallom, egy kicsit csalódott voltam emiatt, hiszen pár száz kilométerre Budapesttől, Ausztriában nagyon dübörög ez az alternatíva, sokkal tudatosabbak a vásárlók. Sokat gondolkoztam ezen, és szerintem több dolog miatt nem akkora a kereslet itthon.
Egyrészt itthon sok vegetáriánus és vegán egyelőre kompromisszumot köt a használati tárgyait illetően, illetve még elhordja azt, amije van. Sokan nem engedhetik meg maguknak ezt az árfekvést, akik pedig igen, azok más szempontok, például a presztízs alapján döntenek. Én akkor is tartom magam az alternatív alapanyaghoz, ha ezzel egy nagyobb szegmensről le kell mondanom, aki tőlem vásárolna” – mondja meggyőződve Erika, aki arra jutott, hogy nem szeretné rávenni az embereket arra, hogy tőle vásároljanak. Nincs webshopja, csak egy Facebook-oldala, az Instagramon is a személyes profilján kommunikálja a márkát.
„Ma már szándékosan kicsi szeretnék maradni, mert ha nagyra nőnék, akkor nem tudnám azt megtenni, hogy leülök azzal a cipővel a kanapéra, amit most a kezünkben forgatunk, és megvarrom. Akkor az egész elveszítené azt, ami miatt csinálom. Hogy azt tudjam mondani: handmade with love” – magyarázza. Pedig volt egy szakasza a vállalkozásnak, amikor reggel 8-tól délután 5-ig ült a varrógép mellett, de akkor rájött, hogy abban semmi öröm nincsen számára.
Igazi handmade with love
„Azt látom, a kis márkák közül, akik a handmade with love feliratot használják, sokan varratnak mással. De nekem ne mondja senki, hogy a varrónő, aki darabáron dolgozik, ‘handmade with love’ csinálja a termékeket. Ennyi erővel a kis szerencsétlen gyerekmunkás is ‘handmade with love’ csinálja az olcsó cipőket. Attól lesz szeretettel készítve, hogy én beszélek a megrendelővel, velem egyezteti le, mit szeretne, ketten ötletelünk. A leméréstől kezdve a szín kiválasztásáig ott vagyok a folyamatban. Én varrom, én adom át a terméket, majd később rákérdezek, hogy funkcionál, és ha valamit javítani kell, akkor is én vagyok ott. Azért tud ez személyes maradni, mert ezt mind én csinálom.”
Ehhez persze az is kell, hogy Erika meghozza azt a gazdasági döntést, hogy nem a Tender Toes lesz a fő bevételi forrása. Régóta a szentendrei skanzen munkatársa, emellett ott az új hivatása: terapeutaként egyéni ügyfelei is vannak, és jelenleg családterapeutának tanul. A Tender Toes így tud hobbimárka maradni. „Mindent legalább két hét rátartással vállalok, nincs nyomás, nincs kapkodás.
A márkával a slow életmódot is képviselem. Ez egy szerelem, ami meg tud maradni kicsinek.”
Vélemény, hozzászólás?