Tavaly még nem éreztem magamban az erőt, idén azonban úgy döntöttem, megpróbálom, milyen lehet egy hónapig műanyagmentesen élni. Az Ausztráliából indult Plastic Free July (Műanyagmentes július kihívás) tökéletes alkalom volt erre: a hulladékmentes, a műanyagmentes és a zero waste közösség ilyenkor rengeteget segít… de néha fel is bosszant és el is keserít. Sokat tanultam a kihívás során magamról, ezeket 5 pontban meg is osztom.

1. Azonnal akarom és túl türelmetlen vagyok

Ha hiszitek, ha nem, a hulladékmentes, műanyagmentes, zero waste életmódra való átállás a megfigyeléssel kezdődik. (Ezt mondjuk azért is sejthettem volna, mert a ruhatár átalakításával is pontosan ez a helyzet.) Ha nem ismeritek önmagatokat és a szokásaitokat, nem tudjátok, min érdemes változtatni.

Igazából ehhez semmi mást nem kell tenni, csak egy hétig figyelni a kukátokat – a szelektívet ugyanúgy, mint a kommunálisat. Valamint tenni egy kört a lakásban, hogy ugyan milyen hétköznapi holmik, élelmiszerek, tisztító- vagy tisztálkodószerek érkeznek a háztartásotokba egyszer használatos műanyagban.

A lényeg:

• mi kerül a kommunális kukába és a szelektívbe,
• miért kellett megvenni,
• és mekkora mennyiségről van szó.

A fenti okosságot nem magamtól tudom: a kihívás elején feliratkoztam Kump Edina hulladékcsökkentési szakértő ingyenes, 30 napos műanyagmentes kihívás hírlevelére, amelyben ez volt az első infó. A bannerre kattintva fel tudtok iratkozni ti is:

Az egyik legnagyobb hibám, hogy nem hagyok magamnak időt. Mindent azonnal szeretnék és lehetőleg tökéletesen. Ez olyan feszültséget gerjeszt bennem és körülöttem, amivel nem könnyű együtt élni – sem nekem, sem másnak. Változom ugyan, de mindig felbukkan ez az énrészem. Ráadásul a kihívás során többször is tapasztaltam, úgyhogy ezen még van mit dolgozni.

Az kukaelemzésre buzdító hírlevelet a kihívás elején kaptam, én viszont már az első naptól tökéletesen szerettem volna teljesíteni, ebből gondolhatjátok, mi lett. Egyrészt nem végeztem el az elemzést, másrészt komoly nehézségbe ütköztem már a kihívás második napján.

Legyetek okosabbak nálam! Azt javaslom, ti fordítsatok a felkészülésre elég időt: ha mondjuk a jövő hónapban szeretnétek belevágni a kihívásba, az előző hónap utolsó hete szóljon a megfigyelésről. Sokkal könnyebb lesz utána.

Fotó: Mészáros Virág

Fotó: Mészáros Virág

2. A tervezés sem az erősségem… még

Ahogy írtam, már a második napon komoly nehézségbe ütköztem. A kommunális és szelektív kukánk analizálása nélkül is tudtam, hogy a legnagyobb para nálunk az élelmiszervásárlással lesz. Nem vagyok konyhatündér, sosem voltam, nem érdekel a főzés, tele vagyok feszültséggel a konyhában. Remélem, ha a saját lakásunk saját konyhájában főzhetek végre, akkor valami megváltozik. (Jó, ehhez én is kellek majd.)

Szóval már a második napon kiderült számomra, hogy ha nem tervezem meg, mit fogunk enni, nem eszünk. Mire észbe kaptam, bezárt a kifőzde, nem volt erőm elugrani a Keletitől a Nyugati mellé a Ligeti Csomagolásmentes Boltba. Mi maradt? A közeli Pennyből a konzervkaja.

Egyébként nagyjából ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentem arra, hogy az élelmiszerüzletekben kapható élelmiszerek 90 százaléka műanyag csomagolású, a maradék 10 százalék pedig egymással kombinálhatatlan. Döbbenet! Teljesen lesokkolt!

Ha persze tudjátok, milyen hetetek lesz, mikor és hol fogtok enni, mit fogtok főzni, akkor meg lehet tervezni a bevásárlást is csomagolásmentesen. Erre tényleg vannak opciók, nézzétek csak ezt a listát!

Illetve léteznek menütervező segédletek is, sőt, több blogger is segít ebben. Összegyűjtöttem néhányat.

• Menütervezés videó – Kívül Belül Boldogság blog szerzőjétől Cserta Szandrától
• Mit eszünk ma, drágám? – Menütervezés 5 lépésben – Az urban:eve blog szerzőjétől, Farkas Líviától
• Menütervezés 5 perc alatt – A Pareto lánya bloggerétől, Erdélyi Borókától
• Menütervezés a The Sorting Bags vidám vászonzsákok alkotójától, Nemes Iringótól.

Fotó: Mészáros Virág

3. A szomszéd mindig zöldebb… de ez nem baj

Nem lennék őszinte, ha nem húztam volna fel magam az egy hónap alatt néhány alkalommal, hogy másnak hogy a viharban van ideje, energiája, hogy mindig megtalálja a tuti műanyagmentes alternatívát, és még posztolja is szépen. Nekem erre se erőm, se időm, és különben is (lásd az 1. pontot). Utána persze eljutok addig, hogy az összehasonlításnak semmi, de semmi értelme, sőt. Meg is nyugszom, és nektek már azt adom tovább: inkább mentsétek az infókat, a posztokat, nagyon sok hasznos tippet találhattok másoknál. És ami a legfontosabb:

Mindeni a maga szintjén kezdi. Mindenki a maga útját járja. Mindenkinek megvannak a maga küzdelmei. És még így is van, hogy nem lesz teljesen hulladékmentes az út, ami nem baj, mert ez nem verseny.

Akkor, ha minden sarkon lenne csomagolásmentes bolt, ha sehol nem adnának műanyag szívószálat, ha a slow living lenne az alap, nem pedig az állandó rohanás, akkor iszonyatosan ciki lenne nem hulladék- vagy műanyagmentesen vásárolni. Most azonban csak törekedni lehet rá – de pont ez a törekvés visz előre, és nyit újabb ajtókat. Vagy indít el újabb és újabb cégeket arra, hogy kezdjenek el gondolkozni, alternatívákat kínálni.

4. A kedvesség és a mosoly mindennél többet ér ebben a harcban

Amikor az Instagramon feltettem a kérdést, hogy mire vagytok kíváncsiak a leginkább, többen arra kérdeztetek rá, milyen a saját vászonzsákokkal vásárolni, mennyire néznek csúnyán miatta. Bevallom, ezt nem júliusban próbáltam ki először: tavaly nyár óta vannak zsinóros vászonzsákjaim többféle méretben, január óta üvegkulacsom, évek óta használok termoszt, és a kifőzdékben rendszeresen a dobozomba kérem az ételt, ha nem ott szeretném megenni. (Ezek amúgy sima, mezei műanyag dobozok vagy jégkrémes dobozok, csatos üveg… vagy ami épp kéznél van.)

Azt tapasztaltam, hogy a cuki zsákokra a Tescóban, a Sparban, a Pennyben, a piacokon (Bosnyák tér, Garay tér, Hunyadi tér) rámosolyognak, vagy megdicsérik, mennyire édesek – akkor is, ha nincs rajta semmi extra minta. Általában segítem az eladókat, hogy fejből tudom, mit tettem a zsákba, nem húzom be a száját, sőt, letekerem a szélét, hogy minél jobban látható legyen, mit pakoltam bele.

Fotó: Mészáros Virág

A piacokon szemfülesen előre szólok, hogy nem kérek zacskót, mert a kofák keze iszonyat gyorsan jár, tépi le a műanyagot, pakolja bele a zöldséget, szóval észnél kell lenni. Saját dobozba csak piacon kértem sajtot, de felvágottat nem szoktunk enni mostanában, így bevallom, azzal még nem próbálkoztam.

Összességében azt vettem észre, hogy a felháborodásnál sokkal többet segít a mosoly. A kioktatásnál pedig többre megyek a kedvességgel.

Ha épp nem vagyok kedves passzban (a minap ez előfordult), akkor inkább hagyom, hadd pakolja műanyagba, mert nem szeretnék hisztis műanyagellenes vagy idióta környezetvédő lenni, mert az utánam következő környezetvédőnek vagy hulladékmentes aktivistának nem lesz jó.

Fotó: Mészáros Virág

Fotó: Mészáros Virág

Fotó: Mészáros Virág

5. A műanyagmentesség lehet szexi, de azért ne hagyjátok magatokat elcsábítani

A cikk illusztrációi egy ruhás fotózás végén készültek – de nagyon jól is esett a pihenés és a tesós beszélgetés. Aznap délelőtt voltam egy forgatáson a Fruccolában, ahonnan hoztam gyümölcslevet és salátákat. A húgom pedig bevásárolt gyümölcsökből a piacon. Arra gondoltam, hogyan is fognak kinézni a képen ezek a mezei befőttesüvegek, az évtizedek óta használt tárolóedények vagy a sima műanyag edény.

Tök jó lenne műanyagmentes dizájnos holmikat beszerezni, nem? Persze, de inkább nem!

Az én szépérzékemet is simogatná, ha minden edény egyforma lenne, meg szép, meg menő, de egyelőre nem úgy tűnik, hogy ezek halálos veszélyt jelentenek, ezért addig használom a meglévőket, ameddig csak tudom. Persze ha a nulláról kezdtek építkezni, akkor nem árt beszerezni néhány dolgot (A Holy Duck! blog olvasóinak járó kedvezményeket itt találjátok!), de addig is használjatok mindent, ami már jelen van a háztartásotokban.

Fontos! Bár ez a blog elsősorban a divatipar és a környezetszennyezés, az ökodivat és a tudatos öltözködés kérdéseivel foglalkozik, azt vettem észre, hogy nem csak az öltözködés területén érdekel a hulladékcsökkentés vagy a tudatosság. A jövőben találkozhattok majd hasonló életmódtémákkal is a blogon.