A fenntartható divatról szóló előadások után gyakran beszélgetek olyan szülőkkel, akik szeretnék tudatosan öltöztetni a gyerekeiket is, de sok nehézségbe ütköznek. Kíváncsi voltam, hogyan oldja meg a gyerekei öltöztetését három környezettudatos blogger édesanya.
A fast fashion és a gyerekruha
A fast fashion rendszerben gyártó márkák jelenleg uralják a ruhaipart: olcsók, divatosak, ár-érték arányban sokak számára a legmegfelelőbbek arra, hogy a gyerek pillanatok alatt leegye, elkoptassa őket. Mert míg bizonyos kor alatt a gyerekruhákat a kicsik pikk-pakk kinövik, nem amortizálódnak és jó állapotban továbbadhatók, addig olyan 4 éves kortól nehezebb, és több utánajárás jó állapotban lévő gyerekruhát találni a cserebere-csoportokban vagy a használtruha-piacon.
És sokan szeretnék ugyan minősített alapanyagból készített, méltányos és etikus körülmények között gyártott ruhába öltöztetni a jövő generációját, a józan ész és a családi pénztárca sokszor mást diktál.
Morgan Hamel a The Garment blog / projekt alapítója, etikus divatmárkák komoly támogatója, az etikus kapszulagardrób szakértője. Jó ideje követem Instagramon, így eszembe jutott egy májusi posztja, amely arról szólt, hogy bement a GAP-be, és vásárolt a lányának. És vállalja. Igazából le is tagadhatta volna, bújkálhatott volna a polcok között, fizethetett volna napszemüvegben és kalapban a kasszánál, hogy senki ne ismerje fel, de nem így tett.
A posztjából kiderül, hogy az őszinteség sokkal előrébb viszi a fenntartható divattal kapcsolatos mozgalmat, mint a megjátszott tökéletesség. És mivel a lányának aznap úszásra kellett mennie, de kinőtte a fürdőruháját, így azonnali megoldás kellett. Ilyen az élet. Morgan emellett azt is leírja, amíg évekkel ezelőtt a lányának akár 8 fast fashion fürdőruhája is volt (olcsó volt, muszáj volt megvenni), addig ma már arra költenek, amire valóban szükségük van.
A fenti téma kapcsán megkerestem három blogger anyukát, akiket a környezettudatos életmód véleményvezéreinek is tartok, és feltettem nekik néhány kérdést a gyerekruhák és a fast fashion kapcsán.
Bitay Andi
Bitay Andi, a Maison blog szerzője korábban megfontolatlanul pazarolt. Kisfia, Dávid születése után besokallt, úgy érezte, megfullad a sok felesleges tárgy között. Akkor indult el a minimalizmus útján. Jelenleg a zsúfoltságmentes, természetes otthon megteremtéséről mesél a legtöbbet, de számos egyéb minimalista és környezettudatos témáról is ír a blogján.
A gyerek(ek) kora:
4 év.
Mikor vásároltál utoljára fast fashion üzletben magadnak?
Tavaly ősszel, vagyis kb. fél évvel ezelőtt.
És a kisfiadnak?
Két hete.
Általában a gyerekruhák hány százalékát szerzed be onnan és miért?
Nagyjából 80–20% az arány nálunk a fast fashion boltok javára. A hazai tervezői ruhák azért esnek ki szinte teljesen, mert ilyen nagy gyereknek már nagyon kevesen terveznek ruhát, általában kisbabáknak lehet kapni dolgokat. Így csak 1-1 sokat hordott ruhája van most tőlük, például nyári sort. A külföldről forgalmazott biopamut ruhák általában nagyon drágák. Innen is 1-1 darab van, például sokat hordott nadrág az oviba, de sajnálom ezeket, mert nemcsak gyorsan kinövi őket, hanem teljesen leharcolja.
Amikor az oviból hazajön a kajafoltos, sárfoltos, csúszós-mászós ruhákban, akkor mindig arra gondolok, hogy „de jó, hogy nem sajnálom ezt a cuccot, ami rajta van”.
Amikor először leette a drága biopamut felsőjét az oviban, és nem jött ki a folt, akkor döntöttem el, hogy ez nem járható út. A használt ruhák között egyre nehezebben találok a méretében valamit, nem megoldás arra, ha szinte azonnal kell valami.
Mit teszel a lelkiismeret-furdalás ellen?
Nincs lelkiismeret-furdalásom, mert abból a kínálatból választok, ami van és amit a pénztárcánk kibír. Ugyanakkor nem is vagyok büszke rá, hogy majdnem minden ruhája Zara… Az élet más területein kompenzálok.
Nagy Réka
Nagy Réka Ökoanyut ezer éve ismerem, vezető szerkesztő volt a Nők Lapja Cafénál, amikor kezdő újságíróként elkezdtem nekik bedolgozni. Réka sok-sok évvel ezelőtt, a nagylánya születése után indult a vegyszermentes életmód irányába, az egyik legkorábbi hazai képviselője volt a környezettudatos témának. Három könyvben, saját rovatban és megannyi blogposztban mesél a (nem fanatikus, nem trendi, csak) zöld életmódról.
A gyerek(ek) kora:
2 és fél, 9 és fél év.
Mikor vásároltál utoljára fast fashion üzletben magadnak?
Most egy hete, mert egy fazont nem értem el máshol. Ezt megelőzően szerintem 1-2 éve. Tudatosan.
És a gyereknek?
3-4 éve nem… Mindent használtan szerzek be és még használtan is priorizálok a márkák között. Persze van egy pont, ahol elengedem a dolgot.
Miért döntöttél amellett, hogy teljesen elhagyod a fast fashiont, ha gyerekruhákról van szó?
Nagyon dühös vagyok rájuk. Képtelen vagyok újonnan a gyerekemre adni egy olyan ruhát, amelyet simán lehet, hogy egy akkora kislány készített, mint ő.
Plusz nagyon rossz minőségűek. Pár éve a nagynak kéthetente vettem a leggingseket az oviba, mert kilyukadtak, azt meg még stoppolni sem lehet normálisan. Egyedül a Tchibóból vásárolok fehérneműt.
A poszthoz annyit, hogy GAP-et már nagyon rég nem vagyok hajlandó vásárolni, pedig egy időben csak az ő gatyáik álltak jól. A Greenpeace Detox My Fashion kampányára mondta anno azt a GAP, hogy értik, köszi, de ők nem fognak semmit változtatni.
Ruttner Kata
Katára akkor figyeltem fel, amikor ő is bevállalta a 10 x 10 kihívást, és mesélt róla a saját követőinek. Azóta figyelemmel kísérem az útját, a munkásságát, és nagyon szeretem a posztjait, amelyek mindig felhívják a figyelmemet arra, hogy igenis, lassítani kell. Nemrég született meg a kislánya, így Kata is belecsöppent abba a világba, amelyben a márkák mindent szeretnének eladni a gyereken keresztül a szülőknek.
A gyerek(ek) kora:
10 hónap.
Mikor vásároltál utoljára fast fashion üzletben magadnak?
Bár nem csináltam ebből posztokat a közösségi oldalamon, és nem is mondtam igazából senkinek (pedig elég büszke vagyok emiatt magamra), de lassan egy éve nem vásároltam magamnak fast fashion üzletben. Ennek három oka van. Az egyik nagyon egyszerű: nem akartam.
A másik, hogy még tavaly a te hatásodra megcsináltam a 10 x 10 gardróbkihívást és annyira sikeres volt, hogy szerettem volna később is folytatni, bár nem 10 ruhával, hanem hússzal. Sikerült is. Nem állítottam mindig gondosan össze a szetteket, de voltak, vannak bevált kombinációk, amelyek működnek.
A harmadik pedig az, hogy a várandósságom után 10 kiló maradt rajtam, de meg akartam várni, hogy sikerül-e visszafogynom az eredeti súlyomra. Mostanra már visszaállt a rend, a súlyom a régi, úgyhogy újra rám jönnek és kényelmesek a régi ruháim, amelyeket időről időre átválogatok és nyárra is próbálok kapszulagardróbot kialakítani. Viszont egy-két hosszabb ruhát biztosan vásárolni fogok, azért is, mert szeretném, ha több világosabb, színesebb cuccom lenne.
És a kislányodnak mikor vásároltál utoljára fast fashion üzletben?
Körülbelül három hete, de úgy, hogy előtte nagyjából fél évig csak turiban vagy magyar dizájnerektől vettem neki ruhákat. Viszont kellett neki body, mert kinőtte a régieket és a turikban általában bodykból soha nem találtam olyanokat, amelyek tetszettek volna. Plusz bevallom, kicsit el is csábultam, hogy mennyire jók vannak, milyen olcsón organikus pamutból a fast fashion üzletekben. Úgyhogy néhány hete vettem is három bodyt. Amúgy nagyokat néztem, amikor ott voltam, hogy mennyi cucc van és milyen olcsók, mert mint írtam, én egy éve nem voltam ilyen boltban.
Általában a gyerekruhák hány százalékát szerzed be onnan és miért?
Nagyon kevés százalékát. A legtöbbet turiztuk vagy kaptuk, vagy magyar dizájnertől van (Pici and the city vagy Linini). A magyar dizájnermárkáknál azt csinálom, hogy egy mérettel nagyobbat veszek, így tuti, hogy tudom használni minimum fél évig.
Mit teszel a lelkiismeret-furdalás ellen?
Amikor megvásároltam a bodykat, akkor nagyon bennem volt, hogy ezt nem kellene, meg hogy igazán megnézhettem volna máshol, hogy szegény kizsákmányolt emberek, én is kizsákmányolom őket… Aztán mégis megvettem… Győzött az, hogy nagyon cuki a mintájuk és az is, hogy szinte annyiba kerültek, mintha turkálóban vettem volna (nem kilósban)… kicsit még most is lelkiismeret-furdalásom van, de igazából azt üzenem „neki”, hogy tényleg alig vásárolok fast fashionben. A bodyk előtt harisnyát és sapkát vettem még ősszel, mást nem. Szóval talán ennyi belefér. Nem szeretném emiatt ostorozni magam.
Így vásároltok ti
A blog Facebook- és Instagram-oldalán megkérdeztelek benneteket, hogyan vásároltok / szereztek be gyerekruhát, ha fontos számotokra a környezettudatosság. A válaszokat bővebben a linkek alatt olvashatjátok ITT és ITT.
A leggyakoribb lelőhelyek:
- örökölt darabok / ajándék
- használtruha-üzlet
- online turi
- biopamut darabok az Aldi vagy a Lidl áruházakból
- varró WAHM-ok (Work at Home Moms)
- megbízható kismamacsoportok használtruha-szekciója
- bolhapiac
- bababörze
- kis magyar márkák
- varrás
És fontos kiemelni, hogy gyerekkorban is lehet a gyerkőcöknek kapszularuhatárat vagy minimalista gardróbot kiépíteni kevesebb, de jól kihasználható ruhadarabokkal. Így nem lesz túl sok ruha a szekrényben, hanem csak az, amire szükség van.
Vélemény, hozzászólás?