A fenntartható divat témában többnyire német nyelvű bloggereket követek az Instagramon. A bajor fővárosban ismerkedtem meg a fast fashion márkákkal, ott láttam először, hogy a ruhák a földre kerülhetnek, rájuk is taposnak – mégsem érdekel senkit. De ott tanultam meg azt is, hogy a grófok farmert és zakót viselnek. De hogyan vásárolnak és öltözködnek most a németek? Erről mesél nektek a Holy Duck! blog egyik olvasója.

Kovács Henrietta maga is blogger, a Jollity blog szerzője. Tudatos életmódról ír, az élet valamennyi területét érintve. Ingolstadtban él öt éve, de április elején azt írta, lassan vége a német kalandnak, hamarosan szeretne visszatérni Magyarországra.

Heni tavalyelőtt kezdett tudatosabban foglalkozni a ruhatárával, a 10 x 10 gardróbkihívás és a kapszulagardrób voltak az első témák, amelyeket megtalált a blogomon.

„A környezettudatos és minimalista életmód már ekkoriban is foglalkoztatott, de a ruhatáram valahogy kimaradt a selejtezésből. Sőt, egészen a Holy Duck! blog felfedezéséig azt terveztem, hogy a saját otthonomban feltétlenül lesz egy hatalmas gardrób, sok-sok szép gönccel tele. A ruháim többségét már évek óta turiban vásároltam a fenntarthatósági törekvéseim miatt. Azt gondoltam, teljesen mindegy, hány ruhám van, hiszen az a lényeg, hogy nem kell miattam újabb erőforrásokat elpocsékolni.

A kapszulagardrób megismerése révén viszont rájöttem, hogy a környezettudatosság mellett jólesne az is, ha egyszerűsíthetném a ruhatáramat. Ma már el sem tudom képzelni, mivel pakolnék tele egy ilyen gardróbszekrényt. Időközben elkezdtem kialakítani kevesebb holmiból álló, ám a személyiségemhez jobban passzoló ruhatárat” – meséli Heni, akinek öt év alatt volt lehetősége rálátni a németek öltözködésére is.

Turkáló és kínai Németországban alig van

Ahogy ő látja, a német nők és férfiak közül legtöbben fast fashion üzletekben vagy butikokban vásárolnak, de nagyon sokan szerzik be a ruháikat webshopokból is.
„Érdemes megjegyezni, hogy ez egy gazdag ország, az átlagfizetés négy-ötszöröse a magyarországinak, a ruhák viszont alig drágábbak. A gazdagság azonban elsősorban a ruhák minőségében mutatkozik meg, nem a kinézetében. A tehetősebb nőkre sem jellemző, hogy az átlagnál stílusosabban öltözködnének.

Németországban nincs semmiféle gazdasági kényszer, ami a használt ruhák felé terelné őket.

Kínait én személy szerint még nem láttam, csak egy-két alacsonyabb árkategóriás üzletláncot. Ott általában azok vásárolnak, akik a szegénységük ellenére élből elutasítják a second hand holmikat. A magyarországihoz hasonló turkálókból nagyon kevés van errefelé, és ezekben is inkább a bevándorlók vásárolnak.”

Olvasd el a sorozat korábbi részeit: Dubaj, Olaszország, Oroszország

Hova kerül a használt ruha? Gyűjtőkonténerbe!

Szó esik a ruhagyűjtő konténerekről, amelyekből viszont úton-útfélen látni. „Az ide dobott holmikat a helyi segélyszervezetek átválogatják, majd az adományboltjaikban pár euróért továbbadják, hogy a befolyt összeget jótékonysági célokra fordítsák. A németek számára tehát természetes konténerbe gyűjteni a ruhát, de ők maguk nem vásárolnak használtan. Az adományboltokat is a spórolni szándékozó külföldi munkások vásárlásai tartják fent.

Nagyon népszerűek viszont a szervezett bolhapiacok, ahová bárki kiviheti a használt holmijait – például ruháit – eladásra, bár a németek számára ez inkább közösségi program, semmint komoly pénzforrás.”

Német stílus: nem fontos, hogy dekoratívak legyenek

Rátérünk arra, hogyan öltözködnek a németek, Heni mit látott Ingolstadt utcáin. „Sokkal kevesebbet foglalkoznak az öltözködésükkel, mint mi. A saját ismerősi körömből kiindulva azt látom, hogy a praktikumot abszolút a jó megjelenés elé helyezik.

Nem fontos számukra, hogy dekoratívak legyenek a hétköznapokban. Farmer-póló-sportcipő, ez a leggyakrabban visszatérő divatmotívum. A nőies vonal mintha nem játszana komoly szerepet.

A munkahelyemen többször meg is kérdezték viccesen, ha felvettem egy-egy nyári ruhát, hogy hova öltöztem ki, pedig az én ruháimban aztán semmi extra nincs” – mondja Heni, aki szerint a magyarok a német nők stílusát nem a letisztult jelzővel illetnék, hanem a sokkal pejoratívabb igénytelen kifejezést használnák.

A férfiak több figyelmet fordítanak az öltözködésre

„Gond nélkül felvesznek rosszul szabott, csúnya, össze nem illő darabokat is, amiket az átlagos magyar még kertészkedés közben sem viselne otthon. Természetesen nem állítom, hogy itt nincsenek csinosan öltözködő nők, csak azt, hogy a többség valahogy feleannyi figyelmet sem fordít a kinézetére, mint Magyarországon. Még a sminkelés sem jellemző. Furcsa, de néha úgy tűnik számomra, mintha Németországban a férfiak sokkal több figyelmet fordítanának az öltözködésükre, mint a nők.

Emlékszem, amikor először jártunk itt étteremben, a férjemmel szabályosan rosszul éreztük magunkat a ‘túlöltözöttségünk’ miatt. Az átlag magyar érthető módon nem vacsorázik minden héten étteremben, tehát az ilyen alkalmaknak megadja a módját. A németek ezzel ellentétben folyton vendéglőbe járnak főzés helyett, számukra ez egy hétköznapi dolog, úgyhogy simán beülnek melegítőben és atlétában. Mi szépen felöltöztünk, és az első öt percben nem értettük, miért bámulnak ránk az emberek.

Csak később tudatosult bennünk, hogy úgy nézünk ki a németek között, mint akik az Oscar-gálára érkeztek. Két-három alkalom után le is szoktunk róla, hogy magyarosan kiöltözzünk egy éttermi vacsorához.”

Ha szívesen mesélnél egy-egy általad jól ismert ország öltözködési kultúrájáról vagy azért, mert ott élsz, vagy azért, mert rendszeresen utazol oda, vedd fel velem a kapcsolatot az info@holyduck.hu e-mail-címen!