Amikor néhány hónappal ezelőtt egy kerekasztal-beszélgetésen megkérdezték tőlem, miben látom a divat jövőjét, két szó jutott eszembe: innováció és közösség. Hiszek abban, hogy a technológiai komplexitás növekedését nem csak a bolygó tönkretételére tudjuk használni. Azt pedig tapasztalom is, milyen fontosak a kisebb közösségek, ha a ruházkodásról, divatról, öltözködésről van szó. Erről majd bővebben. Most lássuk, mit jósolnak a nemzetközi szakemberek a divatipar átalakulásáról és a fenntartható divatról 2020-ra és a következő évtizedre.
Fenntarthatóság divat a jövő
Akárhány cikket olvastam el a divatipar jövőjével kapcsolatban, a fenntarthatóság mindig kiemelt helyen szerepelt. Nem véletlenül: ma már egyre többen tisztában vannak azzal, milyen környezetterhelő ennek a 2,5 ezer milliárd dolláros iparágnak a működése. Vízpazarlás, vegyszeres szennyezés, szén-dioxid-kibocsátás, szeméttermelés – mind a divatipar bűnei között szerepelnek. Az elmúlt években számokkal is igazolták a probléma súlyosságát.
Megdöbbentő adatok
- A kutatások szerint a divatipar a globális éghajlati hatások 8%-áért felel – ez több mint a nemzetközi légiforgalom és a szállítóipar együttes hatása.
- A divatipar az ENSZ jelentése szerint a világ második legnagyobb vízfelhasználója és globálisan nézve a szennyvíz kialakulásának 20%-áért felelős.
- 2720. Ismerős szám? A Fashion Revolution kampányában is szerepel, a közösségi médiában, videókban is gyakran bukkan fel. A Fashion Revolution szerint 2720, az ENSZ jelentése szerint 2700 liter vízre van szükség egyetlen pamutpóló előállításához, beleértve a vízigényes gyapot megtermelését, az alapanyag elkészítését, a festését, stb. Ez a mennyiség egy felnőtt ember számára nagyjából két és fél évre elegendő ivóvíz.
- Ugyancsak az ENSZ adataiból derül ki, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás 10%-a is a divatipar számlájára írható.
- Bár a pamutot sokan jó választásnak tartják, hiszen természetes alapanyag, érdemes tudni, hogy pamut és pamut között is óriási a különbség. A gyapottermelés használja fel a világon permetezett rovarirtó szerek 24%-át és a növényvédő szerek 11%-át. Döbbenetes szám ahhoz képest, hogy a szántóföldi növényekre mindössze 3% kerül. A sokat emlegetett humánökológia tanfolyamon pedig megismerkedhettem az Aral-tó történetével, amely szintén elsősorban a gyapottermelés miatt száradt ki majdnem teljesen.
- A termelés 2000 és 2015 között megduplázódott, 50 milliárdról 100 milliárdra emelkedett az újonnan legyártott ruhák száma. De olvastam olyan statisztikát is, amelyben már évente 150 milliárd új ruhadarabról írtak. És az előrejelzések szerint a következő években tovább nő ez a szám.
- Az átlagos fogyasztó 60%-kal több ruhát vásárolt 2018-ban, mint 2000-ben, ugyanakkor a ruhadarabok feleannyi ideig maradnak a szekrényében. A gardróbjában felhalmozott darabok 40%-át pedig soha nem viselte és nem is fogja.
- Ezek után essen néhány szó a szeméthelyzetről is. A becslések szerint a textilhulladék mennyisége 2015 és 2030 között 60%-kal növekszik majd, 2030-ban már 148 millió tonnáról beszélhetünk.
- Mostani adatok szerint az előállított textilek 85%-a a szeméttelepekre kerül. Itt a főleg poliészterből és pamutból készült ruhák megkezdik több száz évig tartó lebomlásukat.
És akkor még nem is érintettem a távol-keleti nőket és gyerekeket, akik ebben az iparágban dolgoznak modern kori rabszolgaként, az állatok kizsákmányolását vagy a mikroműanyag-szennyezést.
Minden hatodik ember
Nem csoda, ha egyre többen vagyunk, akik szeretnének úgy öltözködni, hogy közben odafigyelünk a bolygóra, a környezetünkre, az embertársainkra is. Nehéz feladat ez egy olyan világban, ahol szinte minden a divatról és az öltözködésről szól, viszont kevés információ áll a rendelkezésünkre.
Ne felejtsük el, egy olyan iparágról beszélünk, amely már nem azt akarja, hogy jól nézzünk ki, hanem azt, hogy minél több pénzt költsünk. Hírlevelek, bannerek, influenszerek, óriásplakátok, citylightok hirdetik, mennyivel csinosabbak, sikeresebbek, kívánatosabbak leszünk az adott szezon must have darabjaiban.
És azt se felejtsük el, mennyien dolgoznak a divatiparban. A statisztikák szerint minden hatodik ember a világon az ellátási láncnak valamelyik területén tevékenykedik. A megélhetését jelenti az, hogy ennyi ruha készül.
5 fontos trend a 2020-as évekre
Bár vásárlóként óriási erő van a kezünkben, hiszen minden egyes forinttal szavazunk. Viszont naiv dolog lenne azt hinni, hogy mindössze ennyi kell a változáshoz. 2020 és a következő évek nagy kérdése: képes-e maga az iparág arra, hogy strukturálisan alakuljon át? Lesz-e újra olyan forradalmi a húszas évek a divatban, mint száz évvel ezelőtt? Mi lesz a divat jövője, miről szól a következő években a fenntartható divat?
Megmozdulnak a nagy divatházak és divatmagazinok
Biztos vagyok benne, hogy zűrzavaros időszak következik. Gyakran jönnek majd zöldre festéssel, hamis ígéretekkel, elsőre jónak tűnő innovációkkal, amelyek később zsákutcának bizonyulnak. Nem könnyű, de ha találkoztok valamilyen nagy újdonsággal, próbáljátok több oldalról is körbejárni a kérdést. Ez nagyon fárasztó, szeretjük az egyszerű megoldásokat, de tudnotok kell, hogy ezek nem léteznek jelen pillanatban.
2019-ben már több olyan hírrel találkozhattunk, amelyek válaszreakciók voltak a környezetterhelő divatipar kérdéseire. A Svéd Divatügynökség például úgy döntött, nem tartják meg a megszokott formában a stockholmi divathetet, ezzel is nyomást gyakorolva az iparágra. Egy divathét ökológiai lábnyoma óriási, a divathetek pedig a folyamatosan megújuló divatot jelképezik, amely ebben a formában fenntarthatatlan. Még nem jelentkeztek az új modellel, a megoldásra egyelőre várnunk kell.
Londonban nem mondtak le a divathétről, a Burberry divatház viszont karbonsemleges divatbemutatót tartott. Egy másik divatház, a Gucci 2019-ben bejelentette, hogy karbonsemleges divatházzá vált. A karbonsemlegesség azt jelenti, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása és azok elnyelése egyensúlyba kerül.
De nemcsak a divathetek okozhatnak komoly fejtörést az átalakuló iparág számára, hanem akár a reklámbevételekből élő ikonikus magazinok előállítása is. 2020 januárjában az olasz Vogue fotók nélkül jelent meg azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a divatfotózások ökológiai lábnyomára.
Bár a divatfotót nem feltétlenül kell kiiktatni, hiszen a kultúránk, a művészetünk része. Viszont a magazinoknak érdemes átgondolni, hogyan lehet sokkal környezettudatosabban megszervezni egy-egy ilyen alkalmat. (Kevesebb utazással, a helyi értékek felfedezésével, a helyi tervezők megmutatásával, a természetes fények kihasználásával, vagy azzal, hogy odafigyelnek a cateringre, stb.)
Innovációk az újrahasznosításért és a körforgásos divatért
Egy korábbi cikkemben arról írtam, hogy szerintem a következő divatforradalom nem a fazonok, színek vagy sziluettek esetében következik majd be, hanem a textilgyártásban. Ma már azt gondolom, hogy – bármilyen izgalmas is – az átalakulás elsősorban ne a gombából készült alapanyagokról vagy baktériumokkal festett kelmékről szóljon. Inkább a hulladékkezelésről és olyan alapanyagok gyártásáról, amelyek már létezőkből keletkeznek.
Azt kell látni, hogy jelenleg olyan mértékű a termelés és olyannyira nincs kiépítve a ruhaszemét kezeléséhez szükséges infrastruktúra, hogy bele fogunk fulladni a senkinek sem kellő darabokba. A szintetikus anyagok nem komposztálhatók, az égetés nem lehet megoldás. De a növényvédő szerekkel vagy egyéb kemikáliákkal készült pamut esetében sem jobb a helyzet.
És őszintén: bármilyen jól hangzik, hogy a ruhánk organikus kenderből vagy lenből készült, a legjobb megoldás az lenne, ha a már létező és legyártott alapanyagokat tudnánk minél hatékonyabban és kevesebb energiával újrahasznosítani vagy továbbhasznosítani úgy, hogy azok értékállóak maradjanak.
Mert most jelenleg valójában szemetet gyártunk és adunk el a világnak.
Big data a fenntartható divat szolgálatában
A Magyar Divat & Design Ügynökség által rendezett Budapest Fashion & Tech Summit konferencián több előadást is hallottam arról, mennyire hasznos a big data (nagy mennyiségű, nagy sebességgel változó és nagyon változatos adatok feldolgozása) a fenntartható divat számára. A ruhaipar rengeteg szemetet termel, a ruhák egy részét eladni sem tudják a cégek. Nemcsak a mennyiség miatt, hanem a fogyasztók sem mindig vevők bizonyos újdonságokra, nem válik be a szín, a fazon.
Minél pontosabb információink vannak a vásárlókról, minél több adat áll egy-egy márka rendelkezésére a fogyasztóról, annál pontosabb lehet a gyártás. A technológia egyébként készen áll, most már csak jóra kell használni. A túlfogyasztás generálása helyett a fenntartható divat szolgálatába kell állítani. Csak annyit gyártsunk, csak abból, amiből valóban kell.
A big data egyébként lehetővé tenné azt is, hogy a megszokott és sokszor bosszantó konfekcióméretek is átalakuljanak, és sokkal inkább alkatra szabott ruhákban járhassunk. Sok-sok vásárló testi adatainak bevitelével létrejött egy olyan divatstartup, amely 99 méretet árul egyetlen ruhából. Vásárlóként mindössze három adatot kell betáplálni, és már meg is van, melyik a tökéletes szabású kis fekete számunkra. (A ruha egyébként már pirosban és sötétkékben is kapható.)
Berobban a ruhakölcsönzés, dübörög a second hand
Ha már a H&M is egyfajta ruhakölcsönzési szolgáltatást kezd tesztelni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a kölcsönzésnek lesz jövője. A körforgásos divat lényege, hogy a már legyártott ruhadarabokat minél tovább viseljük, minél tovább tartsuk a körforgásban. Az előrejelzések szerint egy szemléletváltást követően egyre kevesebb ruhát szeretnénk birtokolni, cserébe viszont szívesen kölcsönzünk majd.
Egyre tudatosabb fogyasztóként rájövünk arra, hogy anélkül játszhatunk a különböző stílusokkal, hogy vagyonokat költenénk új ruhákra.
Magyarországon sajnos eddig valamennyi ruhabérléssel foglalkozó vállalkozás megbukott (kivéve az alkalmi és esküvői ruhák szegmense). Az induló startupoknak van most jövője, hogy a fenntartható divat témája itthonra is begyűrűzött, és egyre többen szeretnének környezettudatosan öltözködni. Hazai kezdeményezés jelenleg (2020 januárja) A zöld cipős lány startup, ahonnan csinosabb ruhákat, cipőket bérelhettek.
Nemcsak a ruhakölcsönzésnek van fényes jövője, hanem a second hand, pre-loved ruhák vásárlásának is. A thredUP nevű San Franciscó-i startup használt ruhák begyűjtésével és értékesítésével foglalkozik. 2019-ben számos világsztárt állítottak a second hand ruhák viselésének reklámozása mellé. 2019-es felmérésük szerint a second hand ruhák piaca a következő évtizedben nemcsak utoléri a fast fashion piacot, de 2028-ra túl is nő rajta.
Azt prognosztizálják, a következő évtizedben megkétszereződik az amerikai gardróbokban a second hand darabok száma, 2028-ra a ruhásszekrényük 13%-át teszi ki. (Sokan vagyunk, akiknek már most rengeteg second hand ruha van a szekrényében, de ne felejtsétek el: a nagyfogyasztó Amerikai Egyesült Államokról beszélünk.)
Igenis hatunk a divat változására
Ha a fenntartható divat a téma, a nemzetközi szakemberek szinte minden esetben kiemelik a fogyasztókat. Sokat tehetünk azért, hogy a divatipar átalakuljon.
A cikk elején azt írtam, az innovációk mellett a közösségben is hiszek. Például abban a közösségben, amelyik a blog köré épült 2016 óta, és amelyiknek te is a tagja vagy. Olyan közösség ez, amelyik hisz abban, hogy a változáshoz ő is kell. Hisz abban, hogy van ereje, hogy a pénze lehet szavazat, és él is a szavazati jogával. Olyan közösségben, ahol sokan tudnak kapcsolódni másokkal, ahol körforgásban maradnak a ruhák.
De nemcsak a mi közösségünkben hiszek, hanem az összes többiben is, amelyik a fenntartható divat, tudatos ruhavásárlás mellett szól. Vagy például a ruhacserék szervezői, gardróbvásárok alapítói, kis second hand üzletek tulajdonosai köré szerveződő csoportokban. Ahol az a cél, hogy jól nézz ki, jól érezd magad a ruhában, amit megveszel, és csak akkor vedd meg, ha biztosan viselni is fogod. Ahol a ruhavásárlás élmény, közösségi program, kapcsolódás is egyben. Ahol barátságok szövődnek, vagy olyan kapcsolatok, amelyek hozzátesznek az életetekhez.
Tudom, ezek csak ruhák, de a ruhák mindig sokkal többről szóltak, mint arról, hogy ne fázzunk vagy ne legyünk meztelenek. Higgyünk abban, hogy az öltözködésünkkel is teremthetünk egy jobb világot.
2020.01.17. at 19:24
Szia Eszter!
Nagyon szuper, elgondolkodtató lett ez az írás.
Szerintem a két kulcsszó közül a közösség a fontosabb, és én hozzátenném még a szemléletváltást. A különbözö innovatív technológiák jó, hogy vannak, de szemléletváltás nélkül nem sokat érnek. Nem lehet az a cél, hogy ezentúl “zöld” módon gyártsuk le (és dobjuk ki pár használat után) ugyanazt az irdatlan mennyiségü holmit. Ez nem lehet sajnos sosem fenntartható…
Az én 2019-es évem a kötés és varrás technikáinak elsajátításáról szólt többek között és ennek során arra jöttem rá, hogy a szemléletváltásra mindenképp szükség van. Nem járható út az, hogy mindenki öko-pamutban, lenben és alpakagyapjúban járjon és ezekkel az anyagokkal “újítsa meg” a ruhatárát minden egyes hónapban, szezonban. Ha minöségi, fenntartható forrásból származó anyagból, etikus módon készült ruhákat szeretnénk, akkor mindenképpen elöször a mennyiségi elképzeléseinkböl, korábbi szokásainkból kell visszavennünk. Például egy jó minöségü, biogyapjúból készült kardigán vagy pulóver elkészítése saját kezüleg (szabadidötöl függöen) akár egy hónap is lehet, nem is beszélve arról, hogy már maga az anyag is mennyibe kerül hozzá. Ha az ember eltervezi, hogy saját kezüleg készíti a ruháit, nagyon gyorsan megtanulja értékelni is öket, eszébe nem fog jutni fél év után a ruhagyüjtöbe, neadjisten a szemetesbe rakni. És azt is igencsak átgondolja, hogy mire van pontosan szüksége, mi az, ami számára a legjobban kihasználható. És természetesen mindent megtesz azért is, hogy az adott darab a lehetö legtovább bírja.
Az én célkitüzésem 2020-ra az, hogy a lehetö legtöbb új ruhadarabomat magam készítsem (még nem vagyok profi a varrásban, úgyhogy sajnos bizonyos darabok még nem mennek). Nekem ez az az út, ami eddig a legtöbbet tanította a bennünket körülvevö tárgyak valódi értékéröl, az élet valódi tempójáról és a fenntarthatóság valódi jelentéséröl. Nem azt mondom, hogy mindenki magának varrjon és kössön, hanem, hogy próbáljunk meg úgy tekinteni a tárgyainkra, mintha a saját kezünkkel készítettük volna öket. A boltban kérdezzük meg magunktól: akkor is szeretném ezt a darabot, ha magamnak kellene megvarrnom? Mielött a szemétbe dobjuk, kérdezzük meg: ha ez az én saját munkám lenne, akkor is kidobnám?
2020.01.25. at 19:44
Nagyon fontos komment, köszönöm, hogy megosztottad. Teljesen egyetértek!