Fenntartható divattal, környezettudatos öltözködéssel foglalkozó bloggerként teljes szívemből örülhetnék annak, hogy úgy tűnik, egy időre visszafogjuk a fogyasztásunkat, kevesebb ruhát vásárolunk a világon. Mégsem érzem jól magam. Egyrészt ez a változás nem belső meggyőződésből indul, így ki tudja, meddig tart. Másrészt a világ másik felén kiszolgáltatott emberek milliói szenvednek attól, hogy a koronavírus – ha nem is ledöntötte a lábáról a fast fashiont –, de megingatta az iparágat.

Egyik pillanatról a másikra

A koronavírus miatt több előadásomat is elnapoltuk. Márciusban és áprilisban nagyobb cégekhez, könyvtárakba, iskolákba mentem volna, hogy meséljek az öltözködés és a környezetvédelem kapcsolatáról, elmondjam a saját történetemet, és tudatosabb ruhavásárlásra biztassam azokat, akik erre nyitottak. Ezeken az előadásokon rendszeresen felmerül egy kérdés:

ha hirtelen bojkottot hirdetne mindenki a fast fashion márkák ellen, mi lenne a több millió bangladesi, Srí Lanka-i, kambodzsai vagy indiai ruhagyári munkással?

Erre eddig mindig az volt a válaszom, hogy ez valószínűleg nem úgy nézne ki, hogy kedden leállna a termelés, szerdán éhen halnának a ruhagyárban robotoló munkások. Ez egy folyamat, egy feltehetően lassabb átalakulás, amelyre fel kell(ett volna) készülnie az iparnak.

Már csak azért is, mert a jelenlegi modell egészen egyszerűen fenntarthatatlan az évente mininum 24 (de inkább több) mikrokollekcióval és az évi 80–150 milliárd újonnan legyártott ruhadarabbal. Hogy hogyan tudna átalakulni az iparág, annak a felvázolásához én kevés vagyok, de most úgy tűnik, a nagy fast fashion márkák sem igazán gondolkoztak rajta.

Az én eddigi magyarázatomat viszont teljesen felülírta a Covid–19-világjárvány, amely megmutatta, mi történik akkor, ha egyik pillanatról a másikra drámaian csökken a fogyasztás, és emberek milliói maradnak munka nélkül a világ legszegényebb országaiban.

Karantén, éhezés, életveszély

Vegyük például a sokat emlegetett Bangladest, amelynek egész gazdasága a ruhaiparra épül és a nyugati márkáktól függ. A Föld egyik legsűrűbben lakott és egyik legnépesebb országában egy 2018-as adat szerint körülbelül 4500 ruhagyár működött. Az ország exportjának 80%-a textilipari késztermék. (Kambodzsában és Srí Lankán az ország exportjának körülbelül 50%-át teszi ki ugyanez.) A fast fashion márkáknak nincsenek saját gyárai, beszállítókkal dolgoznak együtt, akiknek csak akkor fizetnek, ha hiánytalanul leszállítják az árut.

A koronavírus-járvány miatt a fogyasztói szokások egyik pillanatról a másikra megváltoztak a világon, ahogy az országok elrendelték a kijárási korlátozást vagy a kijárási tilalmat. A fizikai üzletek bezártak, sokan elvesztették a munkájukat, nem a ruha az első, amire költenek az emberek.

A fast fashion márkák törölték a megrendeléseket:

csak Bangladesben 4,1 millió ruhaipari munkásból körülbelül 2 millió munkást érint a helyzet.

Akinek megmaradt a munkája, az sem érezheti magát biztonságban, hiszen a világ egyik legszegényebb országában sok esetben nem megfelelőek a munkakörülmények még alapesetben sem, nemhogy egy világjárvány idején. Munkások százai étkeznek egyszerre, ugyanazokat az illemhelyiségeket használják, zsúfolt buszokon szállítják őket az otthonaikból a gyárakba és a gyárakból az otthonaikba. Nincs elegendő kézfertőtlenítő, maszk vagy kesztyű a számukra. Akik pedig elvesztették a munkájukat, karanténba kerültek.

De milyen ez a karantén?

Képzeljétek el, hogy minimum hárman éltek egy kis lakásban, és húsz másik – szintén minimum háromtagú – családdal osztoztok egy közös konyhán, egy közös vécén és egy közös zuhanyzón. Hogy tudjátok így gyakorolni a koronavírus terjedése ellen ajánlott szociális távolságtartást? Sehogy! Arról nem is beszélve, hogy nem kaptok fizetést, nem tudtok még hitelre sem vásárolni élelmiszert. Ha valaki napról napra él, elképzelhetetlen, hogy van tartaléka.

Ezt a képet vázolta fel a bangladesi Kalpona Akter a Fashion Critical podcast első adásában. Kalpona 12 évesen, gyerekmunkásként kezdett dolgozni Banglades egyik ruhagyárában, ma már a ruhaipari munkások jogaiért küzdő Bangladesh Centre for Worker Solidarity (BCWS) alapító tagja és igazgatója.

Szép új világ?

Gyomorszorító. Ugyanakkor elgondolkodtató is, főleg, ha szembeállítjuk Li Edelkoort, a világ egyik legismertebb trendszakemberének gondolataival. Néhány hete még én is nagy lelkesen osztottam meg a sorait az új világról, de ma már úgy gondolom, hogy sokkal óvatosabban kellene bánni az efféle kijelentésekkel, mert a nem fogyasztásnak egy rossz rendszerben óriási ára van.

Li Edelkoort azt nyilatkozta a Dezeen magazinnak, hogy megállíthatatlanul közeledik a fogyasztás karanténja, amely megtanít minket többek között arra, hogy egy egyszerű ruhával is boldogok legyünk, hogy újra megtanuljuk értékelni a régi dolgainkat. A trendkutató azt mondta még március elején, hogy a koronavírus már most megmutatta, a lelassulás és a leállás mennyivel élhetőbb környezetet teremt.

„Én magam egy jobb rendszerben reménykedek: egy olyan rendszerben, amely sokkal jobban tiszteletben tartja a mindennapi élet alapvető feltételeit.” Ez így nagyon szép, de óriási szükség lenne most olyan megoldásokra, amelyek az átmeneti időszakban – bármeddig is tart – segíthetnek annak a több millió embernek, akik eddig a ruháinkat készítették.

Sebezhető a rendszer

Úgy tűnik, sokan egyelőre rövid távon gondolkodnak. Kalpona Akter például arra kéri a fast fashion brandeket, ne töröljék a rendeléseket. Több gyártulajdonos szerint ez sem lehet megoldás, hiszen azzal, hogy nem törlik a rendelést, még nem mondják ki, hogy ki is fizetik az árut – ami a munkásokra nézve ugyanazt jelenti: nem kapják meg a fizetésüket.

A legnagyobbak közül először a H&M döntött úgy, hogy megtartja a pénzügyi kötelesség vállalásait a beszállítókkal szemben. A svéd márka után a Target, az Inditex csoport, a VF Corp. (ide tartozik a The North Face), a PVH (ide tartozik a Tommy Hilfiger), valamint a francia Kiabi is úgy nyilatkoztak, hogy rendszeres időközönként fizetnek minden már legyártott vagy még gyártás alatt álló megrendelésért.

A Vogue Business cikke azonban rávilágít arra, mennyire sebezhető a rendszer. A beszállítók szerződésében általában az szerepel, hogy csak a leszállított árut fizetik ki a márkák. Ez azért nem jó, mert a márka dönt a szállítás időpontjáról, amit teljesen ki tudnak tolni, így a beszállítók aktuális pénzügyi nehézségei nem enyhülnek.

Több márka egyáltalán nem tett ígéretet, csak törölték a rendeléseket. Ilyen jelen pillanatban (a nevek napról napra változnak) a Primark, a C&A vagy a GAP. És annak ellenére, hogy a C&A nem tesz egyértelmű kötelezettségvállalást a beszállítókkal kapcsolatban, a Vogue Businessnek azt nyilatkozta, hogy az érintett országok támogatására irányuló erőfeszítések mellé áll – bármit is jelentsen ez.

Ezt akartuk, de nem így – Akkor mit tehetünk?

Mi azonban bármilyen kicsik is vagyunk, sokat tehetünk! Az biztos, hogy a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan, ezt eddig is tudtuk. A koronavírus-világjárvány viszont arra is rámutat, mennyire sebezhető az ellátási lánc, mennyi ember kerülhet életveszélybe pillanatok alatt. Csak azért, hogy segítsünk a bangladesi munkásoknak, ne kezdjünk el fast fashion termékeket vásárolni, semmi garancia nincs arra, hogy így fizetéshez jutnak vagy megmarad a munkahelyük. A következőket viszont megtehetjük:

1. Írjuk alá a #PayUp petíciót, hogy minél többen tudjanak a problémáról

Amiről nem beszélünk, az nem létezik. Éppen ezért van arra szükség, hogy egyáltalán tudjanak a problémáról. Egyre több szakember és blogger áll a #PayUp nevű petíció mellé, amelyet a ReMake nonprofit szervezet hívott életre 2020. április 3-án. A petíció célja, hogy minél többen tudjanak arról, hogy a világ legnagyobb divatmárkái milyen módon tartoznak a beszállítóknak, legyen ez a téma közbeszéd tárgya.

A petíciót itt tudjátok aláírni >>> Ha pedig aláírtátok, osszátok meg a közösségi oldalatokon, hogy minél többen tudjanak a problémáról.

2. Támogassuk a ruhaipari munkások jobb helyzetéért küzdő szervezeteket

Nehéz ilyet kérni, hiszen sokan kerültünk bizonytalan helyzetbe a koronavírus miatt, de ha megtehetitek, akkor pont most van itt az ideje olyan nemzetközi szervezetek támogatásának, akik a ruhaipari munkások jobb helyzetéért küzdenek.

A Fashion Revolution által ajánlott szervezetek:

• Awaj Foundation >>>
• Clean Clothes Campaign >>>
• Garment Worker Center >>>
• Good Weave International >>>
• Fashion Revolution >>>

3. Vásároljunk a hazai márkáktól

„Hogy jön ez ide?” – gondolhatnátok. Kifejezetten fontosnak tartom, hogy a lokális ipar megerősödjön azzal párhuzamosan, hogy megpróbálunk segíteni a világ másik felén élő ruhagyári dolgozóknak. A jövőt nem tudjuk megjósolni, de lehetőségünk van változtatni. Ha meg tudjátok oldani, ebben az időszakban a hazai márkákat támogassátok vásárlással.

Ha nem tudjátok, hol vásároljatok, itt rengeteg márkát találtok összegyűjtve. Ha pedig ennél is több információra van szükségetek, lépjetek be a Környezettudatos ruhatár Facebook-csoportomba.