Kelemen Nóra webshopja, a Zöld gardrób egyre ismertebb azok körében, akiket érdekel a kapszulagardrób, szeretnének kiváló minőségű basic darabokat vásárolni a fenntarthatóságra maximálisan törekvő külföldi márkáktól. Az alapító történetét azonban csak kevesen ismerik, pedig évekig vezetett blogot a minimalizmusról. Együttműködésünk apropóján készült ez a beszélgetés, amelyből ti is megismerhetitek Nórát.

Minimalizmus

„2015 elején egyszer csak azt éreztem, túl sok… Nem tudtam megmondani, hogy pontosan mi az, ami sok, csak éreztem ezt a szorongó érzést a gyomromban, egy láthatatlan súlyt a vállaimon. Le akartam tenni. Nem tudom, miért, de volt egy határozott érzésem, ha kitakarítok otthon, jobb lesz minden. Megpróbáltam. De egy szimpla takarítás nem segített.”

Visszalapoztam a blogod elejére, mert kíváncsi voltam a kezdetekre. A fenti idézetet az egyik első blogposztodból másoltam ki. Milyen volt akkor Kelemen Nóra gardróbja, otthona és élete? Mi terhelt le ennyire?

Egyrészt a rendezetlenség, másrészt pedig a célnélküliség. Sokat szorongtam. Nem tudtam hogyan kezelni egy csomó problémát. Nem nagy dolgokra gondolok, csak hétköznapi problémákra.

A rendetlenség hatalmas stresszt okoz bennem, csak ezt addig nem tudtam. Világ életemben kupis voltam, fogalmam sem volt, ez milyen hatással van rám. Valódi célom pedig nem nagyon volt az életben. Nem tudtam, mit szeretek, szeretnék igazán. Egyszerűen nem találtam a helyem.

Amikor elkezdtem olvasni Marie Kondo első könyvét, a mai napig emlékszem, ott ültem a kanapén (amit később kilomtalanítottam), és azt gondoltam, hogy ez mekkora kamu!

Azt írta, ha megcsinálod, amit leír, akkor meg fog változni az egész életed, és megtalálod önmagad.

De a könyv nagyon tetszett, sok jót hallottam róla, és mivel ki akartam tenni minden felesleges dolgot az életemből, meg is csináltam a nagy pakolást. Persze nem csak Marie Kondo könyvét olvastam, nem csak az ő tanácsait követtem, hanem ráléptem a minimalista útra, amelyen ma is járok. És tényleg megváltozott minden. Minden!

Úgy tudom, hogy a könyvek mellett elkezdtél YouTube-videókat, dokumentumfilmeket nézni a témában. Mi volt az, ami megérintett ezekben? Mit ígértek ezek a videók?

A The Minimalists fiúk mindig arról beszélnek, hogy how to live a meaningful life with less. Végül is ez.

Sok mindent láttam bennük: nyugalmat, kiteljesedést, rendezett otthonokat, zöldebb életvitelt. Meg kihívást is. És azt ígérték, hogy a sok felesleges dolog, teendő, gondolat mögött ott lesz majd valami fontos, amit addig nem láttam meg: én.

De az első dolog, ami megfogott, az az volt, hogy végre rend lesz. Rend és kész.

A kapszulagardrób kialakítása pedig igazán érdekesnek tűnt. Nem arról szólt, hogyan rakj össze egy szupi kis divatos ruhatárat, hanem arról, hogyan állíts össze magadnak egy egyszerűen kezelhető és élhető ruhatárat.

Utólag visszagondolva a te minimalizmusod másképp alakult, mint a külföldi minták? Például mennyire kellett magad meggyőzni, hogy nem kellenek a slágertermékek, egyforma tárolók? Vagy pont ettől lesz az egész nemcsak egyszerű, de esztétikus is?

Én szeretem az egyforma tárolókat. (nevet) A külföldi dolog azért más kicsit, ahogy a fenntartható divat is más itthon, mint azokban az országokban, ahonnan elindult.

Szerintem mi, magyarok még mindig sokszor abból indulunk ki, hogy nincs elég.

Én 1983-ban születtem. Akkor még nagyon más világ volt. Sok mindenről szólt az az időszak, meg az, ahogy én felnőttem, de a mértéktelen fogyasztásról biztosan nem. Viszont ez nem jelenti azt, hogy gyűjtögetés nem volt. Sőt. Én nem emlékszem, hogy lomtalanítottunk volna valaha. Ám volt egy pincénk, ahol mindent raktároztunk, amit el lehet képzelni. Mindent, ami már nem kellett, de még jó lehet valamire. Ez viszont nagyon is magyar dolog szerintem. És az egy életen át felhalmozott lom ugyanúgy le tud húzni, mit az, amit most vásároltál össze a plázában. Ebben szerintem nincs különbség. Persze tudom, vannak emberek, akik tényleg használják ezeket a dolgokat valamire. De szerintem a legtöbben nem ilyenek vagyunk. Én tuti nem.

Időközben nálunk is kialakult egy klasszikusabb értelemben vett fogyasztói társadalom. Talán nem olyan mértéktelen a fogyasztásunk, mint egyes gazdagabb országokban, de sok tekintetben sajnos abba az irányba haladunk mi is.

Ebben az értelemben érzek egyébként egy kettészakadást a társadalmunkban. Az egyik oldal, amelynek az anyagi lehetőségei is megvannak, már simán a túlfogyasztás világában él. A másik oldal pedig, amelyik anyagi okokból vagy a családból hozott minta alapján igyekszik minél kevesebből minél többet kihozni. És látok egy harmadik halmazt is, amelyik kiemelkedik ebből a kettészakadásból, és inkább mellette helyezkedik el, vagy úgy is mondhatnám: egy másik dimenzióban. Ez az a csoport, amelynek a tagjai a fenntartható életmódot tanulják, szeretnék megvalósítani. Nekik egy, az emberiség történetében eddig nem volt újfajta motivációjuk van, ami szerintem azt okozza, hogy a régi szemlélet alapján, a fogyasztói társadalom skáláján nem tudjuk elhelyezni őket. Én ennek a harmadik résznek a szereplőjeként látom magam.

A külföldi tartalmakban azt látom, hogy egyértelműen a személyes túlfogyasztás felismerése viszi az embereket a minimalizmus útjára, vagy a fiatalokat az, hogy látják, a szüleik ezt csinálják, de ők valami másra vágynak. Magyarországon viszont emellett a vonal mellett láttam olyat is, ahol a minimalizmus gyakorlatilag a spórolást segíti elő azoknál, akik nem engedhetnék meg amúgy sem maguknak a túlzott vásárolgatást.

Mindenesetre bármi is a kiindulópont, hiszek abban, hogy a minimalizmus mindenki számára tud mutatni valamit, ami hasznos lehet az ő életére nézve. Ezért is szeretném minél több emberhez eljuttatni a hírét.

És az egyforma tárolókra és esztétikára visszatérve… Nekem fontos ez a része is a dolognak. De ez teljesen egyénfüggő. Én tényleg imádom a minimalista enteriőröket. Szerintem csodaszépek. Szeretem a fehér falakat és a fekete-fehér ruhákat. De tudom, ez sokaknak nem való. Az életmód-minimalizmus nem is erről szól egyébként. Hanem arról, hogy csak azokat a dolgokat tartsd meg az életedben, amelyek neked fontosak. Dolgok alatt értek tárgyakat, ételeket, szokásokat, embereket, ünnepeket, egyszerűen mindent.

Kapszulagardrób

Többször elmesélted már, hogy a kapszulagardrób volt az első minimalista projekted, utána jött az otthonod átalakítása. Az első kapszularuhatáradhoz képest (2016) milyen a mostani? Miben hasonlít, miben különbözik?

Az első kapszulagardóbom a régi ruhatáram romjaira épült. Azaz kivettem mindent, amit már nem akartam hordani, és abból dolgoztam nagyjából, ami maradt. Akkoriban a fenntarthatóság még nem volt szempont, csak az egyszerűsítés.

Azelőtt is, mondhatjuk úgy, hogy egyszerűen öltöztem. Nem foglalkoztam sosem az öltözködéssel. Nem is tudtam úgymond öltözni. Fogalmam nem volt, mit csinálok sem vásárláskor, sem semmilyen értelemben ruhatárügyben. Sokszor volt bennem az az érzés, hogy nem megy ez nekem. Meg feszengtem is sok ruhámban. Nem tudtam, miért.

Több kapszulagardrób kialakítása során éreztem rá, hogy mi az, amit tényleg szeretek.

Most jobban passzolnak hozzám a darabok, kevesebb a szín, jobb a ruháim minősége, összességében véve elégedettebb vagyok a ruhatárammal, és már nem kell évszakról évszakra kapszulagardróbot terveznem. Most már van sok-sok fenntartható módon készült darabom is, ugyanis időközben megismerkedtem a fenntartható divattal. És az évek során szépen lassan kialakult az a minimum elvárás minden egyes új (vagy nekem új) ruhadarabbal kapcsolatban, hogy fenntartható forrásból származzon.

Amúgy egyáltalán nem érzem teljesnek a mostani ruhatáramat. Ez a három év, amit itthon töltöttem anyukaként, nagyon rányomta a bélyegét a gardróbomra. Ami van benne, azokat tényleg nagyon szeretem, de hiányzik belőle szerintem egy rész. Az a rész, ami az életemben sincs most meg. Kisgyerekkel otthon maradni, emellett vállalkozást indítani a kanapéról és minderre ráhúzni plusz egy covidos évet… mondjuk úgy, nem nagyon járok el otthonról. Így nincs is túl sok ehhez passzoló ruhám. Amennyi van, igazából azokat sem használom most.

Az az igazság, hogy a kapszulagardrób nagyon szépen megmutatja, kicsiben, az életedet.

Az enyémen meglátszik a társasági élet hiánya, azt hiszem. De az otthoni ruhatáram egyre jobb és jobb lesz.

Korábban volt, hogy azt érezted, nincs egy göncöd se. Vannak ma is olyan napjaid, amikor ezt érzed?

Ah, már évek óta nincsen… Kivéve, amikor csak azért kell mosni, mert elfogyott a ruhám. Ez amúgy komolyan meg szokott történni. De összességében szuper ruhatáram van. Sosem hagy cserben. És tényleg olyan darabok vannak benne, amelyeket izgatottan veszek fel mindig, mert nagyon szeretem őket. Nekem különlegesek.

Emlékszem, egyszer esküvőre voltam hivatalos, és húsz perccel az esküvő előtt teljesen kiborultam, romokban hevertem, mert nem tudtam, mit vegyek fel. Egyszerűen nem ment. Sírtam, kiabáltam, tényleg teljesen kiakadtam. Végül magamra húztam valami ruhát meg valami cipőt, és smink nélkül mentem el az esküvőre, mert már nem maradt időm sminkelni.

Visszatekintve ez annak volt köszönhető, hogy semmilyen logika nem volt a ruhatáramban, nem volt meg benne a rendszer, hogy mit mivel, hogyan tudok felvenni. Csak egy hatalmas összevisszaság volt az egész, random módon beszerzett darabokkal, mert megtetszettek, mert jó ötletnek tűnt, mert le volt akciózva.

A kapszulagardrób lényege, hogy bár nincs sok ruhád, de jól variálhatók és készen állnak bármire, amit az életed hozhat. Így nem történhetnek többé ilyen drámák.

A minimalizmus egy út, az elején lelkes vagy, de aztán úgy tűnik nekem, elkészülhetsz vele, és akkor nem motivál már semmi, hiszen mindent átalakítottál, kiszelektáltál. Valóban így van? Most mi a motiváció és húzóerő, ha a minimalizmusra vagy a kapszularuhatárra gondolsz?

Nekem még mindig ugyanaz a motivációm, még mindig ugyanolyan lelkes vagyok, és ugyanaz a cél: nyugalom és egy számomra értékes, értelmes élet kialakítása. Őszintén: 2020 után szerintem mindenki tudna hova tenni egy kicsivel több nyugalmat.

Elkészülni sem nagyon lehet ezzel, mert az élet zajlik. Változunk. Változik az is, hogy épp mi ad értéket a napjainkhoz. Nap mint nap ezer dolog van, amit el kell dönteni, választani kell vagy nem kell választani. Ez az életszemlélet folyamatosan segít jobb döntéseket hozni.

Nekem ezek a dolgok tényleg annyit adtak és adnak nap mint nap, hogy hihetetlen. Épp nemrég beszélgettünk a kedvesemmel arról, hogy hol lennék most, ha nem ismerkedem meg a minimalizmussal. Belegondolni is rossz. Pedig az élet még így sem könnyű. És én még így is hibát hibára halmozok… nyilván, mint mindenki.

Az is nagyon fontos nekem, hogy ezeket a tapasztalatokat meg tudjam osztani másokkal, a Zöld gardróbon és az Egy minimalista naplóján keresztül. Tényleg olyan sokat kaptam az élettől meg ettől az egésztől az elmúlt években, így muszáj másoknak is mesélnem róluk! Hátha ők is találnak benne olyan dolgokat, amelyek segítenek nekik megtalálni a helyüket.

Ráadásul a minimalizmus vezetett el arra az útra is, hogy minél fenntarthatóbb életet éljek. Ez pedig kihívás a javából. Nem győzök tanulni róla, megvalósítani meg főleg nem győzöm a dolgot. A minimalizmus és a fenntarthatóságra való törekvés is inkább a jármű, amelyen utazol, nem egy hely, ahová igyekszel. Nem egy végcél. Nem lehet az mondani, hogy na, megérkeztem, kész vagyok. Ilyen nincsen.

Zöld gardrób

A Zöld gardrób vállalkozás mikor és miért fogalmazódott meg benned?

2019 nyarán egy pillanat alatt történt. Évek óta tudtam, hogy szeretnék majd valamit csinálni. Tudod, valami jót, amit élvezek, ami az enyém. De halvány fogalmam sem volt, mi lehetne az. Aztán egyszer csak a semmiből megérkezett az ötlet. És nem volt kérdés, tudtam hogy ez az, amit csinálni akarok.

Nyilván amúgy nem a semmiből jött, hiszen már évek óta foglalkoztam mindazzal, ami kellett ahhoz, hogy a Zöld gardrób megszülessen. Hogy miért pont abban a pillanatban született meg az ötlet? Nem tudom. Valószínűleg ekkorra érett meg az egész. Ez egy sorsfordító aha-pillanat volt amúgy.

És hogy miért éreztem, hogy van ennek az egésznek létjogosultsága? Mert ez az életem. Engem ezek a dolgok foglalkoztatnak, visznek előre, én ezekre a problémákra keresem a megoldást. Reméltem, hogy más is lesz majd, akit ezek érdekelnek.

A ruhákat pedig azért kezdtem el árulni, mert a mai napig remegő kézzel rendelek meg bármit külföldről, mert tudom, ha nem lesz jó a ruha, nem fogom tudni visszaküldeni, mert akkora a postaköltség, hogy egyszerűen nem éri meg.

El szerettem volna hozni magamnak és mindenkinek ezeket a ruhákat, kicsit közelebb, hogy elérhetőbbek legyenek. Szerintem sikerült.

Mi az, ami a legfontosabb szempont a forgalmazott márkák és termékek kiválasztásánál?

Három fő szempontja van: legyen etikus, környezetbarát és egészségbarát. Ezek a legfontosabbak a számomra.

A fair trade szerintem alap kéne, hogy legyen a világban. Én magam is azt szeretném, ha emberhez méltóan, tisztelettel bánnának velem mások. Az utcán, otthon, a munkahelyemen, mindenhol. És azt, hogy a ruháim is ilyen környezetben készüljenek, meg minden a világon. Nyilván ez ma még csak egy álom sok helyen, sokfajta fogyasztási cikk tekintetében. De sok jó ember dolgozik azon, hogy egyre inkább valóság legyen.

A környezetkímélő gyártás szintén elengedhetetlen számomra. Hiszen meg tudjuk csinálni, a Zöld gardróbban forgalmazott ruhák erre a példák. Akkor miért is ne ez lenne az alap? Ha szeretnénk megtartani ezt a bolygót élőhelyünkként, akkor muszáj lenne minél hamarabb megérteni ezt mindenkinek.

Egészségbarát. Nem kérdés, hogy miért. Inkább az a kérdés, hogy miért akarom mérgezni magam a ruhámmal? Olyan darabokat szeretnék viselni, amelyekről tudom, hogy jók nekem. Ha ráírnák a ruhákra, hogy milyen egészségkárosító anyagok vannak bennük, a legtöbbet valószínűleg senki nem venné meg… Én nem mondom rá egy ruhára sem, hogy baj van vele. De azt vallom, hogy csak azokban bízhatunk meg, amelyek tanúsítvánnyal rendelkeznek arról, hogy egészségbarát anyagokat használtak a készítésükkor.

Ez a három dolog nyilván nemcsak a ruhákról szól, hanem az életszemléletről is. Ugyanezeket elvárnám mindentől, amit megvásárolok. Persze még nem tartunk ott… De valahogy el kell kezdeni. Én itt (is) kezdtem.

Azért is fontos éppen a ruhatárunk, mert egyrészt innen indultam én is. Tudom, milyen szépen lehet építkezni belőle, az élet más területeire is átterjed a tudatosság, amire itt szert teszünk. Másrészt ruhát mindenki visel minden nap. Így ez tényleg egy olyan – egészségügyi, társadalmi és környezeti – kérdés, ami mindenkit érint.

Mit keresnek a Zöld gardróbban leginkább a hazai tudatos vásárlók?

Egyelőre nem tudnám azt mondani, hogy van egyfajta ruhatípus, amire érdemes lenne jobban ráállnom. Azt már észrevettem, hogy több színes ruhát szeretnének. Ezt próbálom fejben tartani a jövőre nézve.

Azt látom, hogy folyamatosan érkeznek hozzád a visszajelzések. Mi volt a legmeglepőbb tapasztalat vagy visszajelzés számodra a Zöld gardrób kapcsán?

Az, hogy az embereket tényleg érdekli a véleményem az öltözködéssel kapcsolatban. Pedig én nem értek hozzá. De azt hiszem, épp ez a lényeg.

Ez nem a divatról szól, hanem arról, hogyan találjuk meg saját magunkat az öltözködésben.

Úgy érzem, hogy az, amit a Zöld gardrób képvisel, a tudatos választás, az igazi minőség. Nemcsak az, hogy jó az anyaga, a kivitelezése valaminek, de hogy jó a kisugárzása is, hiszen sok-sok jóakaratú ember jóvoltából készült.

Most még év elején vagyunk, sokan csak tervezzük az évet. Te mit szeretnél elérni 2021-ben? Hova juttatod el a vállalkozásodat? Mi a célod, a terved?

Személyes szempontból az a célom vele, hogy ez legyen a főállásom. Az igazi munkahelyem. 2021 augusztusában jár le a három év, amit itthon tölthetek a kisfiammal. Közeleg az idő, amikor döntenem kell, merre tovább. Egyelőre még nem tartok ott, hogy lenne ebből az egészből jövedelmem. De nagyon bízom benne, hogy mire meg kell születnie a döntésnek, már lesz.

Emellett szeretném a tőlem telhető módon kicsit jobbá tenni a világot. Tudom, ez olyan nyálas, de most komolyan, ez a lényeg.

Szeretném, ha sok ember megismerné a Zöld gardróbot. Tisztában vagyok vele, hogy a nagy része azoknak, akik követik a munkásságomat, nem szeretnének nálam vásárolni, vagy nem engedik meg az anyagi lehetőségeik. Viszont érdekli őket minden más a vásárláson kívül, amiről még szó esik a Zöld gardrób háza táján. És én örülök mindenkinek. Nagyon jó tudni azt, hogy elgondolkodtatok, segíthetek.

Épp így vagyok ezzel a Minimalista naplója projektemben is. Szeretnék valami mást mutatni, ötleteket adni, segíteni. Ott 2020. végén indítottam el egy tanácsadói szolgáltatást. Kicsit összekaptam magam, kis rendszert vittem az ottani megjelenéseimbe. Így, ha a vállalkozásomról beszélünk, abba ez is beletartozik.

Van még egy harmadik nagy projektem is tervben, a vállalkozáson kívül: kertészkedni szeretnék. De úgy igazán, hogy legyen mit enni a saját kertünkből. Meglátjuk, sikerül-e, és hogy mit hoz ez az év. Remélem, sok paradicsomot.

Szponzorált tartalom. A cikk megjelenését a Zöld gardrób támogatta.