A színtanácsadás Magyarországon reneszánszát éli. A környezettudatos ruhatár felépítésének alapja, az önismeret és az önbizalom egyik pillére is lehet az, hogy megismerjük, mely árnyalatok állnak a legjobban. Egyre több szín- és stílustanácsadó dolgozik a piacon, egyre többen fordulnak hozzájuk, sőt, a megnövekedett igényt látva egyre több helyen tanulhatnak is a leendő szakemberek. A kurzusok közül most azt az egyet mutatom be, ahová én is szívesen járnék: a HR-szakemberből lett színtanácsadó, stílustanácsadó, Huszka Ági képzését.

Az én történetem

A történetemet van, aki még nem ismeri, ezért egy pillanat erejéig felidézem: a Holy Duck!-blog kapcsán találkoztam újra a színtanácsadással. Korábban, kamaszként is érdekelt a téma, a Mod’Art International Hungary akkori stylistképzésén is esett róla szó, de a gyakorlati elemzés kimaradt az életemből.

A blogot írva felismertem, hogy a színtípusunk ismerete összekapcsolódhat a kapszulagardrób, de legalábbis a környezettudatos ruhatár kialakításával. Eldöntöttem, hogy egymás után három színtanácsadót is felkeresek. Kíváncsi voltam, ugyanazt állapítják-e meg, hogy vajon mennyi szubjektivitás van ebben a rendszerben.

Úgy esett, hogy a három tanácsadótól kétféle eredménnyel távoztam, majd színtanácsadó-kurzusra beiratkozva megkaptam a harmadik besorolást is.

Azóta nemcsak magamat teszteltem, hanem több színtanácsadó kolléganőm kísérleti nyuszijává is váltam. Kíváncsiak voltak rám, és én örömmel adtam az arcomat, hadd gyakoroljanak. Azóta azt vallom, minimális szubjektivitás létezik ebben a rendszerben – kifejezetten nehéz eseteknél mindenképp.

Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni

Miután elvégeztem a kurzust, a saját történetemből kiindulva úgy döntöttem, minden vendégem visszatérhet hozzám, ha nem érzi megfelelőnek az eredményt. Mielőtt élesben kezdtem volna a tanácsadással foglalkozni, körülbelül száz főt teszteltem gyakorlás céljából. Heteken át minden hétvégét az akkor már egy ideje színtanácsadóként is dolgozó csoporttársam, Huszka Ági stúdiójában töltöttem. Tesztalanyaim a blog lelkes olvasói voltak, akik bevállalták, hogy akár tévedhetek is.

Ági már ez alatt az idő alatt is rengeteg olyan kérdésemre tudott válaszolni, ami megfogalmazódott bennem, de addig nem kaptam rá elég alapos vagy megnyugtató választ. Felmerült bennem már akkor is, ha valaha képzést indít, biztosan beszélgetni fogok vele a látásmódjáról.

Szakmai párbeszéd

Félreértés ne essék, nem csak nála lehet tanulni. Én azt vallom, ismerjünk meg minél több szemléletet, ha egy szakterületen dolgozunk. De az biztos, hogy érdemes ismerni azt a látásmódot, amelyet képvisel.

Néhány hónapja kerestem fel a stúdiójában. A színkendők rendezgetése közben arról beszélgettünk, mennyire nehéz erről a szakmáról beszélni. Nincs egységes képzési rendszer, nincs szakmai szervezet (a cikk írása pillanatában alakult meg a Magyar Stílustanácsadók Szövetsége – a szerző), nehéz beszélgetni a tapasztalatokról.

„… a miérteket és a hogyanokat kutatom”

Egy képzésen találkoztunk, ahol arra figyeltem fel, hogy neked már akkor is nagyon határozott véleményed volt. Később is határozottan kommunikáltál a színtípusokról és a színtanácsadás mikéntjéről, amivel a szakma nem feltétlen ért egyet vagy nem feltétlenül áll melléd. Honnan ez a magabiztosság? Miért lettél színtanácsadó?

Szerintem ennek családi gyökerei vannak: az anyukámnak nagyon jó érzéke van a színekhez, a stílushoz. Anno volt saját kollekciója, amit multi-brand divatboltok is árultak, amelyek éppen reneszánszukat élik. A családomban van sminkes és fodrász is, úgyhogy

valószínűleg nagyon mélyről jön a kapcsolódásunk a szépségiparral.

Én mindig mindenhez úgy álltam, hogy volt valami megérzésem, és kerestem emellé az elméletet. Erre egyszer egy coach azt mondta, hogy elemző analitikus típus vagyok, aki, bár nem látszik rajta, de folyamatosan figyeli az apró dolgokat és rakja össze az információkat, a végén pedig egész jól kialakít egy utat. Alapvetően jól látom az összefüggéseket. De mindig a miérteket és a hogyanokat kutatom, mert aminél nincs meg a miért, az számomra nem létezik.

A miértekre én is sokszor kíváncsi voltam. Azonban többször nem kaptam választ. Nálad mi volt az a pont, amikor elkezdtél azon gondolkodni, hogy valami nem áll össze, valamilyen információ hiányzik?

Voltam ismert stílustanácsadó tanulója, két színtanácsadó-képzést jártam ki. Az elsőn felmerült bennem nagyon sok kérdés. Akkor már túl voltam egy stylistképzésen, ahol találkoztam a színtan, színtanácsadás alapjaival, de az elenyésző volt. A második színtanácsadó-képzésre már úgy mentem, hogy rengeteg külföldi anyagot végigolvastam, a saját színtípusomra már rájöttem, és sokat foglalkoztam vele amúgy is. Nagyon lelkesen kezdtem bele a kurzusba, de bizonyos szempontból csalódás volt számomra, mert nem kaptam kimerítő választ a miértekre.

„A legfontosabb kérdés, hogy érezzük-e a harmóniát”

A színtanácsadás évek óta népszerű, de aki most olvas róla először, annak röviden meséld el, mit keresünk.

A harmónia számomra a kulcs, mindig ez lebeg a szemem előtt. Színharmóniák a világon mindenhol vannak, körülvesznek bennünket: a jól berendezett belső terek, reklámok, magazinok címlapjai mind a harmóniára épülnek. Ezeket tudatosan figyelve tettem fel magamnak a kérdéseket: „Tetszik? Nem tetszik? Ha tetszik, akkor miért? Ha nem tetszik, akkor miért nem?

A színtanácsadáson szerintem a legfontosabb kérdés, hogy érezzük-e a harmóniát az adott árnyalat és az adott személy között, vagy valami nem az igazi.

Túlharsogja? Valamit kiemel, amit nem akarunk látni?” Valami ilyesmi volt az alapkérdés a fejemben.

Nagyon jól összehasonlítható árnyalatokkal dolgozunk, amelyek bizonyos tulajdonságokban hasonlítanak, bizonyos tulajdonságaikban eltérnek. Az árnyalatokat hideg–meleg, élénk–tört, világos–sötét tulajdonságok mentén hasonlítjuk össze. Azt keressük, hogy a vendégünk mely árnyalatok mellett mutat a legharmonikusabban.

Ahhoz, hogy egy színtanácsadó meglássa a harmóniákat, kell egy érzék. Ha az nincs meg, akkor nem fog úgy menni. Csinálni lehet, de nem lesz olyan, mint abban az esetben, amikor valakinek érzéke is van hozzá.

„Bőrgyógyásszal konzultáltam, genetikával foglalkozó doktornővel beszélgettem”

A harmónia keresése mellett azért más irányból is megközelítetted a témát. Korábban nem hallottam arról, hogy a színtanácsadók orvosi cikkeket olvastak volna a szakmájuk miatt.

A bőrtípusok megismerése kapcsán jutottam el oda, hogy elkezdtem olvasni a bőrben található melaninról, amelyről a képzésen nem esett szó. Kétféle melanin van az emberi bőrben: hideg tónusú eumelanin és meleg tónusú feomelanin, és ezek keverednek. Ez alapján szépen kirajzolódik, hogy a különböző színtípusokhoz milyen bőrtónust lehet csatolni.

Ahhoz, hogy ebbe jobban belelássak, bőrgyógyásszal konzultáltam, genetikával foglalkozó doktornővel is sokat beszélgettem, tanulmányokat olvastam. Utánamentem annak, hogy milyen biológiai alapja van annak, hogy van bőrtónusunk, hajszínünk vagy szemszínünk.

A bőrtónus, a szemszín és a hajszín számtalan leírásban szerepel. Nem titok, az újságírói karrierem során én is írtam ilyen cikkeket, a mai napig elérhetők az interneten. Sokszor hangsúlyozom, hogy ezek alapján csak a tankönyvi esetek tudják beazonosítani magukat, de mindenki mást félrevezethetnek.

Arról nem is beszélve, hogy a Magyarországon elterjedt 12-es felosztás mellett azért külföldön létezik más felosztás is, 16-os vagy 6-os is.

„Nem kell mindenkinek színtanácsadás”

A színtanácsadás az 1980-as évek óta jelen van Magyarországon. Szerinted miért lett ennyire népszerű az utóbbi években? Egyre többen járnak tanácsadáson, és sokan lesznek maguk is tanácsadók.

Szerintem az egész stílustanácsadásra megnőtt a kereslet. A rendszerváltás előtt kevesebb márka volt jelen, korlátozottabbak voltak a választási lehetőségeink. A kilencvenes években egyre több lett a márka, a kétezres években megjelentek a fast fashion üzletek is, utána 2010 második felében elkezdtünk besokallni. Közben egyre nagyobb teret nyert a tudatosság, a minimalizmus, a zero waste, amely mind arra visz bennünket, hogy próbáljunk tudatosabban élni és vásárolni, és olyan módokat keresni, amivel ki tudjuk választani a számunkra legjobb darabokat.

A másik oka talán az, hogy mi magyarok nem vagyunk olyan szabadok még mindig. Ha végigmész Anglia vagy Amerika utcáin, akkor téged sem néznek meg úgy, meg te sem nézel meg másokat, ha odavalósi vagy. Itthon van bennünk egyfajta megfelelni vágyás. Azt látom, hogy sok nőben benne van, hogy legyen jól összerakva, feleljen meg az elvárásoknak. Úgy érzem, ezt szinte támogatja a színtanácsadás kommunikálása, amely torz irányba ment el.

Olyannyira, hogy már tiltólistás dolgok vannak a különböző színtípusok számára. Szerintem nagyon káros, ha azt mondjuk valakinek, hogy ezt vagy azt felejtse el egy életre.

A színtanácsadás célja, hogy a megérzéseinket terelje a tudatos mederbe, illetve ha tisztában vagy vele, milyen vagy egy kevésbé előnyös árnyalatban, akkor tudod, hogyan lehet javítani rajta. A legjobb árnyalat mindig tökéletes lesz, nem szorul magyarázatra, és nem kell hozzá feljavítani, sminkelni az arcot. Még nekem sem, akinek nagyon durva karikáim vannak. És ez annyira jó dolog! Nagyon megkönnyíti az ember életét.

Nemrég egy vendégem elmesélte, hogy eszébe se jutott volna színtanácsadásra jönni, ha nem megy oda hozzá egy színtanácsadó a villamoson, és megszólítás nélkül közli vele a következőt: „Jók ezek a színek, csak lehetnének kicsit élénkebbek, mert te meleg tavasz vagy.” Szegény, azt sem tudta, miről beszél a hölgy.

Én erről azt gondolom, hogy nem kell mindenkinek színtanácsadás. Ha valaki szeret mindenféle színt hordani, kreatívan öltözködik, de nem ez alapján teremt harmóniákat, annak nincs szüksége erre. Vagy itt vagyok én: hideg típus vagyok, sötét tél (tél–ősz), nem jó a barna, nem jó a bézs, integetnek a karikák a szemem alatt, ha felveszem a leopárdmintás ruhámat. De imádom! Mit csinálok? Kisminkelem magam, mint aki belefejelt az alapozós bödönbe. Jól tudok sminkelni, simán jól nézek ki, agyondicsérnek. Ez egy játék szerintem.

„Teljesen más az, ahogyan ma a természetességre, a szépségre vagy a nőiességre tekintünk”

Az már sokak számára kiderült, hogy elkezdtél változtatni a kommunkáción, a technikán, de pontosan miben vagy más?

Azt a klisét ignorálom, amit nekem tanítottak. A nyolcvanas, kilencvenes évek ideáljait követő színtanácsadók munkájától igyekszem eltávolodni. Azt érzem, nem a természetességet keresik. Ha egy példával kellene elmagyaráznom: ezüstösen csillogó, szaténfényű, fehérítő smink volt a jellemző 30–35 éve. Nem csak a divat volt más, a lehetőségek is korlátozottabbak voltak.

Rengeteget fejlődött a sminkipar az elmúlt 15–20 évben, elképesztő sokféleség jellemző, és ez megengedi azt is, hogy megmutassuk az emberi sokféleséget is.

Ma már nemcsak öt árnyalat létezik, ha alapozót választunk, hanem vannak olyan márkák, amelyek igyekeznek a lehető legkülönbözőbb bőrtónusokhoz termékeket gyártani. Teljesen más az, ahogyan ma a természetességre, a szépségre vagy a nőiességre tekintünk, és azt látom, hogy ez az új szemlélet még nem szivárgott át a hazai színtanácsadók oktatásába. A színtan és a genetikai olvasmányok mellett a lehető legtöbb külföldi rendszert átnéztem, és ebből vettem ki azt, ami szerintem a leghasznosabb.

„Az a tuti, amit a szemeddel látsz”

Amivel én mindig is szenvedtem, és sokat gondolkoztam rajta, hogy ki mondja meg, mi a tuti. Ki mondja meg, melyik a jó rendszer?

Ez az, hogy senki! Szerintem senki nem mondja meg, mi a tuti. Az a tuti, amit a szemeddel látsz.

De ha senki nem mondja meg, mi a tuti, akkor miért a te szemednek higgyenek?

Az egész színtanácsadás lényege az lenne, hogy 50 x 50 centis egyszínű kendők összehasonlításával meg tudd mutatni, milyen árnyalatnak milyen hatása van az arcra. Ehhez nem kellenek szavak sem. Én egy dologra tudok támaszkodni, amikor valaki ott ül a tükör előtt. Megkérdezem tőle, melyik árnyalatot viselve menne oda szívesen saját magához az utcán, mert barátságosnak és természetesnek tűnik. Törekszem arra, hogy a tanácsadások során az első néhány árnyalat összehasonlításánál ne is mondjak semmit.

Amit általánosan el szoktam mondani: léteznek olyan árnyalatok, amelyektől szétesik az arc, és olyanok, amelyek kiemelik. Ez utóbbit keressük.

Százból egy esetem volt, amikor nem jutunk el addig, hogy lássa a különbségeket valaki. Még színtévesztő vendégeim is ráéreznek erre, és látják a különbségeket a legtöbb árnyalatnál. Az az élmény, hogy valaki látja, mikor lesznek kisimultabbak, természetesebbek a vonásai, és mely árnyalatok kevésbé működnek. Erről senkit nem kell győzködni.

A színtanácsadó feladata, hogy megmutassa a különbségeket, ami mindenkinél más és más.

„A vendégeim visszajelzése a legfontosabb számomra”

Ezt szeretnéd átadni a képzéseden is? Hogyan épül fel a kurzus nálad?

A képzés három modulból áll. Aki az első modult elvégzi, még nem lesz alkalmas arra, hogy tanácsadást tartson. Az elsőn egy nagyon erős színlátást szeretnék átadni. Különböző árnyalatokat keverünk ki festékekkel, bőrtípusokat festünk meg temperával és digitálisan. Azoknak a jelentkezését is várom, akik színekkel dolgoznak, vagy szeretnének jobban elmélyülni a saját színtípusukban.

A második és harmadik modul kiemelten a színtanácsadóknak és leendő színtanácsadóknak szól. Nemcsak beszélünk a színtípusokról, rengeteg példát hozok majd, és folyamatosan tesztelünk olyan modelleket, akik jártak nálam – könnyebb és nehezebb esetek is.

A második vagy harmadik modulban szeretnék olyan alkalmakat, amelyeket coach vezet, és átadja a segítő szakma alapjait, mert egy színtanácsadó munkája véleményem szerint 50%-ban szakma és 50%-ban emberismeret.

Számítasz szakmai kritikára?

Persze. Folyamatosan kapok szakmai kritikát. Nekem egy dolog számít:

akik nálam járnak, azoknak milyen a visszajelzésük.

Alig posztolok a Facebookra, nem működtetem tudatosan az Instagramot, nem hirdetek, és mindig vannak vendégeim, mert folyamatosan ajánlanak azok, akik nálam jártak. Ez a legfontosabb visszajelzés számomra.

Színtanácsadó-képzés Huszka Áginál folyamatosan indul, a részletekről itt tájékozódhatsz.