Létezik egy hely Budapesten azok számára, akik fogékonyak arra, hogy zöldebben éljenek, hazai termékeket vásároljanak, és támogatják, hogy a ruhák minél tovább körforgásban maradjanak. A Slow Studiót alig másfél éve álmodta meg Balla Gabi öltözködési tanácsadó, stylist, akinek az életmódja és a ruhatára is sokat változott az elmúlt öt-hat évben. Vele beszélgettem stílusról, divatról, fenntarthatóságról, miközben körbevezetett a stúdióban.

Egy tér a fenntartható divatnak szentelve

Milyen kellemes illat van – állapítottam meg az érkezésünk utáni második pillanatban, miközben a Slow Studio mosdójában kezet mostam. A fürdőszobatükör előtti polcon, másodkézből beszerzett üvegcsében házi illatosítót fedezek fel. Ilang-ilang, víz és alkohol elegye, árulta el később Balla Gabi, aki Wertán Sárától, az About a Home vállalkozónőjétől leste el a receptet. Az első pillanatban az ugrott be, megint mennyit szépült a Slow Studio! Korábban már többször megfordultam itt bloggervásáron, pop-up eseményen, vagy csak úgy, Gabinál.

Emlékszem 2019 decemberére, amikor elmesélte, hogy végre talált egy kiadó lakást, ami alkalmas arra, hogy fix helye legyen a szín- és stílustanácsadásnak, emellett műhelyként is üzemelhet. „Előtte dolgoztam már más stúdiókban, másokkal közösen is. Ez idő alatt kristályosodott ki bennem, milyen jó lenne, ha a saját stúdiómban a tanácsadás mellett a használt és vintage ruhák, valamint a hazai márkák is helyet kapnának” – fogalmazta meg Gabi, akinek a vendégköre általában fogékony a fenntarthatóságra, újrahasználatra, hulladékcsökkentésre.

Aki viszont nem találkozott még ezekkel a témákkal, itt jó néhány vállalkozást ismerhet meg, illetve inspirációt kaphat az első lépésekhez.

Nagyon fontos az ember, aki a márka mögött van

A Slow Studióban fellelhető magyar alkotók névsora sosem végleges. Vannak, akik néhány hónapra költöznek be, mások hosszabb távra rendezkednek be. A jelenlétük az utóbbi időben sajnos nagyban függött a világjárvány okozta bizonytalan helyzettől is.

„Mindenki, aki itt van, átesik azon a rostán, hogy nekem tetszenek-e a termékek. Nagyon fontos számomra az ember, aki a márka mögött van. Arra szoktam kérni az alkotókat, jöjjenek el, nézzék meg a teret, nézzük meg egymást. Szerintem nagyon fontos, hogy olyan emberekkel dolgozzunk együtt, akikkel oda-vissza működik a kémia. Mindig is feltétel volt, hogy kis szériában készüljenek a termékek, és ha lehet, a természetes anyagok domináljanak” – mesélt a szelekciós szempontokról Gabi.

Az induláskor, 2019-ben még inkább a pasztellszínek domináltak, de ahogy változtak a partnerek és márkák, úgy alakult a tér is. Gabi a harmónián túl arra is nagyon figyel, hogy ne ütközzön az alkotók kínálata. Ha például több fülbevalós is jelen van a Slow Studio márkái között, akkor is legyen más a felhasznált alapanyag vagy a színvilág.

Viszlát, plázák!

Nem titok, hogy évek óta ismerem Balla Gabit. Legelőször 2017-ben találkoztunk személyesen a divatipar környezetterhelő hatásáról szóló minikurzuson, amit Szentesi Réka divatkutató tartott. „Akkor, amikor először találkoztunk, már szinte teljesen kikopott az életemből, hogy plázákban vásároljak.

Egyrészt annak köszönhetően, amiről te már akkor nagyon sokat írtál: a divatipar környezetterhelő és kizsákmányoló volta engem is szíven ütött. A másik, hogy 2017-ben a biztos bankszektorbeli fizetés után félállásra váltottam, és a bizonytalanabb vállalkozói lét egyfajta váltást jelent a kiadásokat tekintve is” – mesélte Gabi, aki abban az időben fogalmazta meg magának, hogy vissza kell vennie az addig jellemző költésből.

„Korábban kéthetente vittem haza valamilyen új ruhát, a cipőkből is jól álltam, és nem nagyon volt már otthon tárolókapacitásunk sem. Ehhez képest körülbelül fél év alatt csökkent a száma annak, hogy hányszor vettem ruhát.

Azon lepődtem meg a legjobban, hogy ez a visszafogottabb költekezés tulajdonképpen nem esett nehezemre.

2018-ban már csak kétszer vásároltam plázában. 2019. volt az első olyan év, amikor nem vettem semmit ott, azóta pedig csak másodkézből, illetve hazait. Valamint nálam a varratás is opció még.”

Ez utóbbi azért is fontos, mert sokan szeretnének jó női szabót vagy varrónőt találni. Ujjonganak, amikor kiderül, hogy van közvetlen kapcsolat. Az IdaStyle márkanéven ismert Flaskay Noémi modellezett és készített néhány mintadarabot a stúdióba, hogy Gabi bemutathassa, milyen jól jön a ruhatárban egy ceruzaszoknya, egy A vonalú szoknya, egy egyberuha. Igény esetén ezeket a darabokat a saját méretében és alkatához igazíttatva bárki elkészíttetheti magának Ibolyával, a nyugdíjas éveiben járó varrónővel.

Kincskeresés és elérhető magyar márkák támogatása

Ami viszont igazán jellemző az elmúlt években Gabi stílusára, az a megannyi kis márka és magyar alkotó támogatása. Gyakran pásztázom én is az Instagram-oldalát, mert mindenkit bejelöl, akinek a darabjait viseli.

„Amíg a banki szférában dolgoztam az volt a jellemző, hogy bementem a plázába, ismertem, hogy mit és hol árulnak, és onnan vásároltam. 2015-ben, amikor a stylist épzésre jártam, kinyílt számomra egy teljesen új világ. Előtte nem jártam Wampra, nem voltak fókuszban a magyar márkák. Illetve ugyanaz volt a problémám, mint most sokaknak: a nagyobb márkák, amiket ismertem, olyanok voltak, hogy nem biztos, hogy meg tudtam volna fizetni.

Viszont Süle Kati volt az egyik tanárom, akinek egészen elképesztő gyűjteménye van és nagyon inspiráló volt számomra a stílusa. A sok kis hazai márkával való kapcsolatfelvétel és a tőlük való vásárlás egyfajta szerelemprojekt a számomra.

Lehet, mindössze egyszer vásároltam az adott alkotótól, vagy nem találkozunk személyesen, de mégis jó érzés volt, hogy egy valakit tudok így támogatni, illetve lehet, hogy valaki pont az én posztom után keresi meg, és vásárol tőle.

A turiba járás viszont teljesen régi keletű, és nemcsak azért, mert fenntartható vásárlási opció. Már középiskolás koromban is jellemző volt az öltözködésemre. A kincskeresés végigkísérte az életemet, de a hazai márkák felfedezése az utolsó 5-6 évre jellemző.”

Más, mint mások

A másik, ami miatt többen is választják Gabit, ha tanácsot szeretnének kérni az öltözködéssel kapcsolatban, az a bátor öltözködés. Kicsit kilóg a klasszikus színtanácsadó, stílustanácsadó vonalból. Nem fél attól, hogy keverje a régit az újjal, a hazait a fast fashionnel, inspirálóan kombinálja a színeket egymással. Nem is gondoltam volna, hogy nem az édesanyja vagy valamelyik nagymamája hatott rá a legjobban.

„Gyerekkorom óta érdekel az öltözködés. Kislány voltam, amikor azt mondtam az apukámnak egyik decemberben, hogy szeretném felvenni a piros nyári ruhámat, aki erre azt mondta, hideg lesz ehhez. Rávágtam, hogy nem baj, majd befűtünk. Apu ezután tényleg be is fűtött a cserépkályhába, és felvehettem karácsonykor azt a piros nyári ruhát. Anyukám szereti a szép öltözéket, de saját maga azt mondja, nincs érzéke, hogy összerakja, ezért inkább hallgat rám. Az apukámnak sokkal inkább volt vonzódása az öltözködéshez. Tőle tanultam, hogy a cipőket szépen ki kell pucolni, hogyan kell elrakni őket. A mai napig úgy csinálom, ahogy ő mutatta.”

A hazai öltözködésből a bátorság hiányzik

A másik, aki hatott rá, az a 11 évvel idősebb nővére volt, akit mindig is csodált, milyen csinos és szép, ráadásul sok ruhát örökölt is tőle. A középiskolában viselt olyan darabokat, amire mások azt hitték, ünneplőbe öltözött.

„A nyolcvanas években voltam gyerek, akkoriban megkülönböztettünk ünneplő ruhát és hétköznapi ruhát. Azt látom, hogy ez a felosztás a mai napig sokakban megmaradt.

Valószínűleg emiatt sokszor furcsán néznek, hogy a tüllszoknyát felveszem hétköznapra is sportcipővel. Az öltözködési klisék fellazítása hiányzik itthon.

Azt látom, hogy a húszas éveikben járók kezdik felrúgni a szabályokat. De a harmincas és negyvenes korosztálytól még mindig azt hallgatom, hogy nem kellene kitűnni a tömegből. Pedig szerintem a budapesti utcaképből semmi nem lógna ki. Tök mindegy, mit veszel fel, akármilyen évtizednek fel lehet öltözni. Ha itt bárki felszáll a villamosra, gyakorlatilag bármiben fényes délben, akkor sem rökönyödsz meg rajta. Az emberek többsége mégis azt gondolja, hogy ez vagy az furi lenne.”

Gabi viszont azt is látja, hogy Budapesten kívül valóban feltűnést kelthet, ha valaki például kalapot visel, vagy élénkebb színekbe öltözik, mint a megszokott. Ennek ellenére minden vendégének azt javasolja, legyenek bátrabbak.

„Azt mondom nekik: bátorság! Nem kell azzal foglalkozni, hogy ki mit mond. Persze, tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, de ha az első löket megvan, akkor talán könnyebb lesz meglépni a többit is.”

Nem az exkluzivitás volt a cél

Ahhoz, hogy bátrabban öltözködjünk, sokat hozzátehet egy bátor szemléletű öltözködési tanácsadó, mint amilyen Balla Gabi is. Illetve egy olyan tér, mint a Slow Studio, ahol vintage darabokkal, hazai márkákkal találkozhat bárki, aki bejelentkezik, vagy részt vesz a nyitott stúdió napokon, pop-up vásárokon.

„Az exkluzivitás ebben a stúdióban nem volt cél. Szerettem volna egy olyan réteget, egy olyan közösséget megcélozni, akik már elég tudatosak, de legalábbis elindultak azon az úton, hogy odafigyeljenek, mit vesznek és mire költik a pénzüket.

A fenntarthatóságról és arról, hogy zöld életmódot folytat valaki, sokaknak az ugrik be, hogy ők kizárólag azok az emberek, akik biciklivel járnak, hátukon hordozott gyerekkel. A másik véglet egy szalon, ahol méregdrága darabokat találni, és szinte csak meghívóval lehet belépni.

Szerettem volna, ha valahol a kettő között vagyunk, és olyan közönség talál ide, aki nyitott arra, hogy az életét egy természetesebb irányba kormányozza, az ismereteit tágítja, emellett megfizethető alkotókkal is találkozik.”

Kövessétek a Slow Studio oldalait!

Ha tetszik, amit Balla Gabi csinál, kövessétek a munkásságát a Facebookon és az Instagramon. A Slow Studio programjairól a Facebook-oldalon tájékozódhattok, az elérhető márkákról pedig a stúdió Instagram-oldalán kaphattok tájékoztatást.

A képeket a cikkhez Molnár Anikó fotográfus készítette.

Szponzorált tartalom. A cikk elkészítését a Slow Studio támogatta.

(Visited 617 times, 1 visits today)