Tósaki Ágnes és Weisz-Kovács Cintia egymástól függetlenül döntötték el, hogy belevágnak a Nem vásárolok ruhát egy évig! kihívásba, és a közösségi médián keresztül hamar egymásra találtak. Én pedig rájuk. Úgy döntöttem, követem az útjukat, és negyedévente beszélgetek velük a tapasztalataikról a Fenntarthatodivat.hu-n. Fél éves találkozónkra a kedvenc tavaszi szettjükkel és életük legdrágább ruhájával készültek, valamint hoztak egy olyan ruhadarabot is, amely régóta a ruhatáruk része.

Ha nem olvastad az előzményeket, kezdd ezzel a cikkel: Nem vásárolok ruhát egy évig! – Az első három hónap tapasztalatai

Ágival és Cintivel a Városligetben találkoztunk, hogy a Nem vásárolok ruhát egy évig! kihívás tapasztalatairól beszélgessünk, és néhány szettet befotózzunk. Rögtön megállapodtunk abban, hogy mindannyiunk élete elég sűrű mostanában. Cinti a házfelújítással kapcsolatos tapasztalatait gyarapítja, Ági pedig egy négy hónapos szuperintenzív angol nyelvtanfolyamra készül. Az én helyzetemről pedig mindent elmond, hogy ugyan a beszélgetést időben felvettük, mire ez a cikk megjelenik, a lányok már javában benne vannak a harmadik negyedévben.

Egy kis „csalással” belefér

Ági, nagyon vártad a kihívás során a tavaszt, hogy előkerüljön az átalakított fehér farmernadrágod és a tavaszi ruháid. Milyen érzés volt újra viselni őket?

Ági: Valóban nagyon vártam a tavaszt, mégis a tavaszbúcsúztató 10 x 10 kihívás után azt éreztem, hogy színhiányban szenvedek. Ekkor szétnéztem otthon, és megtaláltam a párom egyik ritkán viselt ingét a szekrényben, ezt alakítottam át – egy felső készült belőle.

Egy másik talonban álló ing is erre a sorsra jutott. Sőt, az IKEA-ban vettem pamutanyagot, és ma nekiláttam, hogy varrok egy nyári ruhácskát. Ennyi új szín elegendő volt, hogy újra azt érezzem, mint télen, amikor belevágtam a kihívásba: igen, nekem mindenem megvan.

Cinti, veled mi történt a Nem vásárolok ruhát egy évig! kihívás elmúlt három hónapjában?

Cinti: Én a februári színtanácsadás után eljutottam testalkatelemzésre is. A színtanácsadás után már nagyon kritikusan tekintettem a ruhákra, de most kaptam még egy szempontrendszert.

A meglévő ruháimat nem is mertem a tanultak alapján szortírozni, mert eleve kevés ruhám van, és ha most kiválogatom azokat is, amik esetleg nem megfelelőek, akkor télen egy szál bugyiban fogtok fotózni. (nevet)

De amúgy sem tennék ki valamit csak azért, mert hivatalosan nem áll jól a színe, a mintája vagy a szabása. Sok olyan darabom van, amit szeretek akkor is, ha nem tökéletes.

Ági: Nagyon át tudom érezni, amit Cinti mond, mert én egyszerre voltam szín- és testalkatelemzésen még 2020 őszén. Nekem volt miből selejtezni, ezért amiről azt gondoltam, hogy nagyon nem jó, és nem is ragaszkodtam hozzá, attól megváltam. Megtartottam viszont azt, amiről kiderült, hogy nem a legjobb, de más szemlélettel, kis „csalással” tudom viselni.

Mint például ez a 350 forintért turizott fekete ruha, aminek a színe ugyan nem a legelőnyösebb hivatalosan, de komfortosan érzem magam benne. Évek óta megvan, nagyon szeretem, ez volt rajtam akkor, amikor államvizsgáztam.

A múltkor meséltem, hogy amikor felköltöztem Budapestre, nagyon sok ruhát elfogadtam, amiktől mások szerettek volna megválni. Nem hiszed el – én sem hittem el –, de azok között volt ez a Dior táska is, ami ingyen került hozzám, és most a ruhatáram legdrágább darabja. Sajnos nem tudom eléggé kihasználni még. Talán, majd egyszer…

Amire viszont nagyon sok pénzt költöttem, az a fehér cipőm, több mint harmincezer forintért vettem. Sokáig nem mertem hordani, mert drága is, fehér is, de aztán később beláttam, hogy nem azért vettem, hogy ne hordjam, hanem azért, hogy emlékeket gyűjtsön.

Most, hogy szezonváltás van, éreztetek olyat, hogy nagyon erős a csábítás?

Mit válaszolt Ági és Cinti? Olvassátok el a teljes cikket a Fenntarthatodivat.hu-n ide kattintva.