Gardróbmese az időről

December elején ünnepeltük a megismerkedésünk 10. évfordulóját a párommal. Ennek kapcsán eszembe jutott, mennyire el szoktunk feledkezni egy fontos dologról a stílusunkkal kapcsolatban. Az időről.

Vagy talán azt kellett volna írnom: az időről és a türelemről.

Néhány szettel bemutatom, hogyan változott a ruhatáram 2014 és 2024 között, abban a tíz évben, mióta Róberttel együtt vagyunk. Volt benne útkeresés, mélypontok, kisebb magasságok, majd egy olyan mély időszak, ami elég sok mindent felülírt az öltözködésemmel kapcsolatban is.

Az utóbbi években – látni fogjátok, úgy nagyjából 2022-től – realizáltam azt, hogy már nem annak öltözök, aki vagyok. Egészen pontosan fogalmam nem volt arról, ki vagyok, és messze voltam attól, hogy tudjam, ki szeretnék lenni. Abban voltam biztos, hogy nem az, akit látok.

Mindent tudtam a tudatos ruhatárról. Rengeteget tudtam az öltözködésről. Csodálatos moodboardokat tudtam készíteni online és offline is. A Pinterest-albumom tele volt elképesztően vagány szettekkel. De képtelen voltam a valóság szintjére lehozni azt, ahogyan akkor öltözködnék, ha a Pinterest-albumom lenne a gardróbom.

2022 előtt indult a lejtmenet (emlékeztek még a Covidra?), de 2022-ben realizáltam, hogy bizony, nagyon mélyen vagyok.

Az öltözködésem csak a lenyomata volt mindannak, ami történt a negyvenedik születésnapom körül.

Visszaköltöztem a szülővárosomba, közel kerültem a családomhoz, hirtelen erős lett a nyomás azzal kapcsolatban, mi lenne a normális, az elvárt, a dolgok rendje. Közben az ingázással nőtt a fáradtság, eljutottam a kiégésig, a kreatív energiáim teljesen elapadtak. Úgy éreztem, a fenntartható divatról is mindent elmondtam, amit tudok.

Nem éreztem magam sem a fenntartható divat nagykövetének, sem újságírónak, sőt, szín- és stílustanácsadónak sem, pedig ezzel foglalkoztam. Nem szerettem volna több címkét, de nem volt energiám változtatni a meglévőkön.

Ez az identitásválság juttatott el addig, hogy elkezdjek Gardróbnaplót is írni és fejtsem meg, hogyan kellene öltöztetnem a lelkemet. Ezzel párhuzamosan elmélyedtem az önismeretben, naplót írtam, terápiára jártam, és rengeteget beszélgettem azzal a férfival, aki az életem párja és aki kilométerekkel előttem jár önismeretben.

Kellett az idő…

Azt reméltem, 2023-ra már nemcsak jobban leszek, de jobban is fogok öltözködni, és újra azt a kreatív Esztert látom majd, akinek gondolom magam. Nem így történt, de valami elindult.

És igen, kellett a belső munka.

Kellett a beletett energia és idő.

Be kellett érnie annak a sok mindennek, amit elkezdtem szétszálazni és megmozgatni.

Az öltözködési elakadásomon a gardróbnaplózás rengeteget segített, mert sok mindenre rávilágított. Az öltözködéspszichológiai olvasmányok, a stílusmeghatározás módszerei pedig kapaszkodókat adtak.

De szükségem volt az időre – és a türelemre – ahhoz, hogy ott tartsak, ahol most vagyok. Kívül és belül is.

Az öltözködési elakadásomon a gardróbnaplózás rengeteget segített, mert sok mindenre rávilágított. Az öltözködéspszichológiai olvasmányok, a stílusmeghatározás módszerei pedig kapaszkodókat adtak.

De szükségem volt az időre – és a türelemre – ahhoz, hogy ott tartsak, ahol most vagyok. Kívül és belül is.

Gardróbcoaching – vagy amit akartok?

Neked nem kellenek évek ahhoz, hogy választ találj az elakadásodra, és újra örömmel, boldogan, frusztrációtól mentesen és önazonosan öltözködj. Az eddigi tapasztalataim mellett nemcsak sok-sok rendszert ismerek, hanem saját eszközöket is fejlesztek, hogy segíteni tudjak.

Az időn kívül még egy dolog nagyon fontos. Nélküled ez a folyamat – semmilyen folyamat – nem működik.

Ez történt még 2024-ben

Nemrég egy coaching ülésen szóba került, hogy mennyire nehezen értékeljük mindazt, amit elértünk. Jó gyakorlat, ha előveszel egy papírt és egyszerűen összeírod, mi mindent csináltál ebben az évben. Ha ez megvan, akkor képzeld el, hogy ez nem a saját listád, hanem az egyik barátodé vagy barátnődé. Mit mondanál neki, miután elolvastad a listát?

Hidd el, az esetek nagy többségében odáig vagyunk, hogy milyen ügyes / okos / jó szervező / eredményes, és nem értjük, hogy van ideje ennyi mindenre.

Én például amellett, hogy éltem a mindennapokat, dolgoztam, időt töltöttem a párommal, a családommal…

• áprilisban kutyamami lettem, emiatt eléggé megváltoztak a napjaim,
• tavasszal új helyre költöztettem a budapesti stúdiót, ahol dolgozom,
• nyáron újra elkezdtem gyakorolni az angolt egy nyelvtanár segítségével,
• év végére elvégeztem két képzést (life coach lettem, illetve megismerkedtem David Kibbe és John Kitchener amerikai tanácsadók módszereivel),
• novemberben TEDxLibertyBridgeWoman előadó lettem Dobozy Rózsával és Korn Anitával,
• társszervezőként dolgoztam a RaD Fashion Festivalon, amit november végén rendeztünk meg. Ezúton is óriási köszönet a főtámogatónknak, a Volvónak, és támogatóinknak a Perwollnak és a Jófogásnak.
• és végül, de nem utolsó sorban, októbertől részt vettem egy vállalkozóin mentorprogramban, mert már nagyon feszített, hogy nem látom a fától az erdőt, de most már tudom, mit szeretnék, a következő hírlevélben erről mesélek majd.

Írjátok meg a saját listátokat!

És igen, nagyon nehéz év volt, de ránézve erre a listára, tudom, hogy nagyon sokat tettem azért, hogy újra sínen legyek. Nagy dolog leírnom azt, hogy büszke vagyok magamra, magamhoz képest rengeteget léptem előre. És azt hiszem, ez most a legfontosabb.

Higgyétek el, a csillogó felszín mögött – főleg, amit a social média oldalakon láttok – mindig van valami, amit senki nem irigyel.

Hamarosan jelentkezem a hírekkel, addig is nagyon boldog, békés, szeretettel teljes karácsonyt kívánok nektek!

A kiemelt képen a fotót Mészáros Virág készítette.