Biztosan megváltoztatja egy új élethelyzet az öltözködésünket?

Igen és nem. Ígérem kifejtem, csak előbb elárulom: lett egy kutyánk!

A vonaton kezdem írni ezt a hírlevelet az Iphone-om jegyzetei közé. Egy vasalatlan selyeming van rajtam, egy keményebb farmer és egy jolly joker ballonkabát, amit gyorsan, a kora reggeli indulás előtt magamra kaptam. Különleges kiegészítőm a kutyatápszagú tenyér. Nem hoztam magammal nedves törlőkendőt, nem volt időm az állomáson kezet mosni, és fogalmam sincs, hova tettem a kézfertőtlenítőt.

Az életünk húsvéthétfő utáni kedden kicsit (?) megváltozott: régen vágyott kutyagyerek csatlakozott a családunkhoz. Buffy, a whippet kislány lassan öt hónapos. Eddig a szüleivel, a testvéreivel, magyar agarakkal, sinka kutyával, lovakkal, tyúkokkal és birkákkal élt egy cegléd melletti tanyán. Majd egy hosszú autóút után (amit az utolsó 10 percig remekül bírt) egy új falkában kötött ki, egy megyeszékhely kellős közepén, ahol lovak helyett iskolás gyerekek vágtáznak, kakasok helyett csókák zsibognak, rengeteg az új szag, fény, hang.

Ja, és új szokások is vannak.

Alakulnak.

Alakítjuk őket.

Feszesebbek a reggelek, koncentráltabban és egyelőre kimerítőek a napok, mert még nem állt be a ritmus. Rengeteg az új info és sok a bénázás.

Amikor edzés után elszaladtunk kaját venni magunknak (mert a kutyának természetesen mindene van), hangosan megállapítottam, hogy nem a Békéscsabára költözés változtatta meg az öltözködésemet, mint ahogyan másfél éve feltételeztem. Sokkal jobban hat majd rá ez az egyszerre nagyon bújós, ugyanakkor pillanatokra robbanékonyan eleven, arcnyaldosó kiskutya.

Hiszen miért lennék napok óta olyan ruhákban, amiket picit sem sajnálok? És igen, bízom a nevelésben, de jelenleg teljesen másképp kezdődik a reggel a kutyakompatibilis ruhában, mint a selyemblúzban – még ha vasalatlan is.

És persze a kutya az kutya, az ember pedig ember, de rengeteg olyan mondat hangzott el eddig is a tanácsadásokon, amelyek befolyásolják az öltözködésünket és racionalizálják valamilyen szinten az öltözködéssel kapcsolatos vágyainkat.

Milyen élethelyzetek racionalizálhatják az öltözködésünket?

Van, aki azért nem vásárol magának rúzst a színtanácsadás után – pedig szuperül áll neki -, mert rengeteget puszilgatja a gyerekeit (szupertartós rúzst pedig nem szeretne).

Van, aki azért nem visel sötét színeket -pedig imádná -, mert azon minden állatszőr meglátszódik.

A kisgyerekesek fehér vagy nagyon világos ruhákat általában nem szívesen vesznek fel.

Aki munkaruhában dolgozik, annak pedig egészen egyszerűen 1.) nincs motivációja a lakástól a munkahelyig tartó távolságra kreatívan öltözni, mert úgyis le kell venni a gondosan összeállított szettet 2.) hosszútávon hiányzik neki az öltözködés öröme.

Az élethelyzetünk mindig meghatározhatja az öltözködésünket. Hogy mennyire, ez rengeteg mindenen múlik, de mindig magunkból kell kiindulni, de ez nem zárja ki azt, hogy kísérletezzek. 

Az aktuális élethelyzetünk meghatározhatja, hogy:

• mi a számunkra a kényelmes? (Például egy pamutpóló ugyanolyan kényelmes lehet, mint egy gombos viszkózblúz, teljesen más lehet a hatásuk, inkább az a kérdés, mennyire féltjük az adott ruhadarabot, vagy mennyire tudjuk könnyen pótolni, ha eltávolíthatatlan folt kerül rá.)
• mi ad számunkra a mindennapi tevékenységeimkhez elegendő mozgásteret? (Például le tudok-e hajolni úgy a gyerekemért, hogy ne essen ki a mellem a ruhából? Tudom-e emelgetni anélkül, hogy megrepedne a ruha háta vagy karöltője? Tudok-e kapaszkodni benne a reggeli tömegközlekedésen?)
• mennyi gondozást igényel az adott darab, és ez belefér-e az életünkbe? (Gyűrődik? Vasalni kell? Csak kézzel lehet mosni? Mindegyik kizáró ok lehet.)
• más közegbe kerülünk, ahol a korábbitól eltérő tevékenységeket folytatunk vagy mások az öltözködési normák? (Teljes karrierváltás, szamárlétrán való feljebblépés, új munkahely, válás, gyerekvállalás, mind kötődnek ehhez.)

A listát biztosan hosszan lehetne folytatni.

A tudatos ruhatár szerintem

Ezt az ábrát az egyik előadásomra készítettem, azóta ezzel magyarázom el a tudatos ruhatár felépítését, ami nem merülhet ki a színtípusunk és a testalkatunkmegismerésében.

Nem beszélek magam ellen, hiszen ezek nagyon jó alapok. Ezek mellett viszont megannyi szempont van – elvontabbak és kevésbé elvontabbak – saját magunk megismerésében.

És nem került fel erre az öszeállításra például a testi adottságainkkal, testi állapotunkkal kapcsolatos átmeneti vagy állandó igények. Én például a gerincferdülésemből adódó púpos hátam miatt nem tudok felvenni pánt nélküli melltartót, mert zavar, nyom. Az aszimmetriám miatt pedig a túlságosan rám szabott darabok nem mutatnak szépen. Alapvetően ma már nincs bajom a bordapúpommal és nem is törekszem az optikai ellensúlyozására, de tudom, hogy bizonyos szabások nem működnek a számomra.

Ez az írás a Substack oldalamon jelent meg először, amit Gardróbnapló néven találsz.