Újévi gardróbfogadalom: gardróbnaplót vezetek 2023-ban
Belevágtam. Elbuktam. Akár így is összegezhetném a legnagyobb tavalyi gardróbfogadalmamat, amely úgy szólt, hogy nem vásárolok ruhát 2022-ben. …
2017 nyarán térdig jártam a „nem vásárolok ruhát egy évig” kihívásban. Bár elvonási tüneteim nem voltak, az újdonság iránti vágy jelen volt. Talán emiatt is kaptam fel a fejem egy blogger bejegyzésére, aki elkezdte összeszámolni, hány ruhát is visel a hónapban. Hatására elkezdtem figyelni a saját ruhatáramat, és a saját szekrényemben vásárolni. A kihíváson belüli kihívásnak komoly rajongói lettek.
Ez a bejegyzés évekkel ezelőtt született, és előfordulhat, hogy azóta változott a véleményem, a tudásom vagy a gondolkodásmódom az adott témában. Az idő múlik, én változom – de a poszt marad úgy, ahogy akkor volt. Kérlek, ezt vedd figyelembe az olvasás során.
Nem véletlenül: a már meglévő ruháink feltérképezése egyfajta önismereti munka, eltereli a fókuszt a vásárlásról a meglévő ruháink viselésére és újra megismerésére. Elfelejtett darabokra bukkanhatunk, amelyek kicsit olyanok lesznek, mintha most vettük volna őket. Nem mellesleg: sokat spórolhatunk.
Nagy-Britanniából és az Egyesült Államokból komoly statisztikák állnak a rendelkezésünkre azzal kapcsolatban, mennyit vásárolnak, mennyit költenek ruhára havonta, mennyi ruhát hányszor viselnek, mikortól tartanak egy ruhadarabot réginek, és mennyi ruha áll viseletlenül, címkével a szekrényben. A blogom olvasóitól nem egy levelet kapok, amely leírja, egy-egy országban hogyan vásárolnak ruhát. Az Oxford Streeten hömpölygő tömegről, a minden buliba egy új ruha elvről nem egyszer kaptam megdöbbent írásokat.
Magyarországon mások a vásárlói szokások, másképp költünk ruhákra, de a „gyorsan vásároljunk olcsón és sokat” tendencia itt is jellemző.
Ugyan kutatások erre vonatkozóan nincsenek, de a bloghoz kapcsolódó „Nem vásárolok ruhát – legalább két hónapig” Facebook-csoportból tudom, hogy sokan azért igyekeznek leállni a vásárlással, mert megfulladnak a saját ruháiktól. Sokan motivációért jönnek a csoportba, keresik a támogatást, a társakat, akik segítenek elérni a kitűzött célt (mindenki maga határozza meg, hány hónapig nem vásárol ruhát).

Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogyan vásároljon kevesebbet, azt javaslom neki, nézzen szét a saját ruhatárában. Számomra a legnagyobb megdöbbenést az jelentette, amikor leszámoltam darabra, hány ruhám, cipőm, bugyim, melltartóm van. A végén már én untam a számolgatást. Később el is szégyelltem magam: mennyi vakon vásárolt darab! Pedig akkor már tudtam: a fast fashion rendszerben gyártató cégek befolyásolják a ruhákkal szembeni elvárásainkat, a vásárlói szokásainkat.
Olcsón akarunk vásárolni (mert a fast fashion erre szoktatott rá), ezzel együtt minőségi, tartós darabokat. A kettő együtt elég ellentmondásos, de furcsa módon mégis inkább a minőségről, tartós, időtálló darabokról mondunk le előbb.
Nekem nem volt más opcióm tavaly: elkezdtem a saját ruháimat viselni. Elővettem régebbi darabokat, új kombinációkat alkottam, közben a Pinterestet használtam inspirációnak. Amikor tudtam, hogy a kantáros farmert szeretném viselni, arra kerestem rá street style fotókon. Rájöttem, hogy a felsőket lehet úgy viselni, hogy a hátuk az elejük, az elejük pedig a hátuk. Imádom az ilyen ötleteket, ma már tudom, hogy olyan darabokat szeretnék a ruhatáramban, amelyek sokféle módon viselhetők.
Az aktuális / szezonális ruhatár feltérképezéséről azt írtam, önismereti munka is egyben. A következő kérdések is segíthetnek tisztábban látni:
A színek a leglátványosabb részei a ruhatárunknak. A színtanácsadáson (igen, ilyen tanácsadás itthon is létezik, most már nálam is foglalható időpont) megismert személyes színpalettánk segít a vásárlás során: innentől – szigorúan véve – a világ színeinek csupán egytizenketted része áll majd jól. Sokkal kevesebb ruhára mondunk igent, mert ugyan ki szeretne olyan színeket viselni, amelyekben kevésbé előnyösen néz ki?

A színek nem minden, ott van a testalkatunk is, amely megenged bizonyos fazonokat, mintákat, anyagokat, másokat pedig tiltólistára tesz. Ennek megismerése otthoni körülmények között sem lehetetlen, egy tükör és egy mérőszalag nagy segítség, de bízhatjuk szakemberre is – a stílustanácsadók és a személyi stylistok hétköznapi emberekkel dolgoznak.
A stílus maga az ember, és ahogy az ember, úgy a stílus is folyamatosan változik. Az inspiráció jó dolog, de sosem egyenlő a másolással.
Már csak azért sem, mert a kolléganőnk / barátnőnk / szomszédunk valószínűleg más színtípus és más testalkat. És az is lehet, hogy nem is a ruháira, hanem az életére vágyunk. Annak az életnek viszont sokszor nem sok köze van a valósághoz.
Pontosan tudom, hiszen a saját bőrömön tapasztaltam, hogy a turkálásra ugyanúgy rá lehet csúszni, mint az „egyéb” helyeken történő ruhavásárlásra. Aki tudatosan turkál, a minőséget keresi.
Aki magyar tervezők, alkotók termékeit vásárolja, az a magyar munkaerőt és gazdaságot is támogatja. Nem gondolom, hogy reális elvárás magunkkal szemben, ha szeretnénk tetőtől talpig magyar tervezők ruháit viselni mindennap. Nekem van egy kívánságlistám, kedvenc tervezőim, akiktől szeretnék majd valamikor vásárolni. Tudom, hogy tartanak akciókat, leárazásokat, ezeket is figyelem.
Bár őszintén bevallom: rengeteg ruha van a szekrényemben. Igazából pont elég az, ha onnan vásárolok.
A cikk eredetileg a Slow Budapest blogján jelent meg.