Tessék, így néz ki egy farmer, amit évekig nem mostak ki

Hosszú percekig bámultam a fotót, amelyen egy farmert láttam, amelyet több mint két teljes éven keresztül nem mostak ki. Az egész úgy kezdődött, hogy fenntartható módon előállított farmerek után kutattam. Így ismerkedtem meg a nyers / kezeletlen farmer (raw jeans) fogalmával, és bukkantam rá egy blogra, amely állítólag a legjobb a témában. Ezt a farmert két év alatt egyszer sem mosták ki – az összes fotót itt találjátok róla.

Ez a bejegyzés évekkel ezelőtt született, és előfordulhat, hogy azóta változott a véleményem, a tudásom vagy a gondolkodásmódom az adott témában. Az idő múlik, én változom – de a poszt marad úgy, ahogy akkor volt. Kérlek, ezt vedd figyelembe az olvasás során.

Igen, én sem hittem el, hogy valaki tényleg nem mossa a farmerját, de tessék, itt van még egy! Három év alatt nem látta belülről a mosógépet. Itt megnézhetitek, milyen volt újkorában.

Ma a raw denim mozgalom olyan, mint a brew coffee: menő körökben nem élet nélküle az élet. A trendek mögött viszont megjelenik a valódi igény is, csak túl kell lépni a hipszterdivat okozta ellenálláson.

Ma már sokan vannak, akik számára nagyon fontos, hogy a kedvenc (és amúgy nem is túl olcsó) farmerjuk a lehető legtovább velük maradjon. Ezért is vállalják, hogy a lehető legkevesebbszer mossák. És nem csak ezért.

Fenntartható divat = vízfogyasztás minimalizálása

Ha belegondoltok, ha már van egy ruhátok, amit szerettek, ráadásul gondosan választottatok ki – tudjátok, milyen alapanyagból, milyen munkakörülmények között készült, megfizettétek a dizájnt és a szállítást is –, akkor nagyon szeretnétek, hogy minél tovább veletek maradjon.

Az ilyen darabokat nem cseréljük le a következő szezonban, de utána se, ezért megfelelően kell őket ápolni, mosni, tárolni, hogy sok-sok éven át velünk maradhassanak.

A fenntartható divat tehát nemcsak a tudatos ruhavásárlásról szól, hanem a ruhadarabjaink kiválasztásáról és a megvásárlásuk utáni életükről is.

És ha már mosás: a tudatosság és a tudatos divat összekapcsolódik azzal is, hogy figyelünk a környezetre, minimalizáljuk a vízfogyasztást. Mennyi tiszta édesvizet használunk fel a felesleges mosás miatt? Egy egyszerű pamutpóló előállításához körülbelül 2700 liter vízre van szükség, de mennyi vizet igényel az, ha rendszeresen mossuk?

Minél jobban átgondoljuk, mit és mikor érdemes kimosni, annál inkább spórolunk a vízzel.

De a kezeletlen farmer – hogy visszakanyarodjak az eredeti témához – amúgy sem az a fajta, amit szívesen mosnak azok, akik egyszer már áldoztak rá.

Miért, milyen a kezeletlen / nyers farmer?

Egy csecsemőnek minden vicc új, és most egy kicsit csecsemőnek érzem magam, ugyanis nem emlékszem arra, hogy valaha lett volna nyers / kezeletlen denimből készült farmernadrágom.

Ezeket a gyártás során nem mossák, nem puhítják, nem koptatják, hanem nyersen, betöretlen állapotban jutnak el a vásárlókhoz, gyönyörű indigószínben.

Hogy utána maguktól kopnak ki azáltal, ahogyan viselem? Emiatt teljesen egyedi lesz a koptatása? Az én életem lenyomata ott lesz a farmeromon?

Bevallom, én nagyon rá tudok csúszni ezekre az ígéretekre. Nem is értem, miért távolodtunk el ettől az egész filozófiától és adtuk át magunkat a gyártók által egyenfestett, egyenkoptatott farmeroknak.

A kezeletlen farmerok egy ideje ismét kezdenek elterjedni. Nem véletlenül: viselőjük azt üzeni, hogy egyedi, odafigyel a gyártásra, érdekli, honnan jön a ruhája, mennyi vegyszerrel találkozik a gyártás során, kik állítják elő, milyen körülmények között, szembe mennek a globalizációval, a környezetszennyezéssel.

A kezeletlen farmerok reneszánsza újra előhozta a „Milyen gyakran ‘kell’ mosni a farmert?” témát.

Csak éppen nem mindenki magyarázza el, hogy farmer és farmer, kosz és kosz között is van különbség.