project_shopstop – Meggyőző címkekampány a fast fashion ellen

Régóta szerettem volna bemutatni egy vizuális kampányt, amellyel hónapokkal ezelőtt találkoztam az Instagramon. Elizabeth Illing vizuális kommunikációs szakember diplomamunkája meggyőző módon meséli el, mi a baj a fast fashion ipar jelenlegi működésével.

Ez a bejegyzés évekkel ezelőtt született, és előfordulhat, hogy azóta változott a véleményem, a tudásom vagy a gondolkodásmódom az adott témában. Sajnos, az is elképzelhető, hogy az a márka, amiről olvasol, már nem létezik. Az idő múlik, én változom – de a poszt marad úgy, ahogy akkor volt. Kérlek, ezt vedd figyelembe az olvasás során.

Hogy mi a baj a fast fashion iparral, arról más sokszor és sok különböző módon esett szó itt a blogon. A fast fashion nem a divatról szól, hanem arról, hogy minél többet vásároljunk. Mesterségesen generálja a trendeket, évente 52 kollekcióval, kötelező mikrotrendekkel, rengeteg influencerrel, akik aszisztálnak a működésükhöz. A fast fashion üzletek, a divatvilág gyorséttermei pedig azon vannak, hogy folyamatosan vásárlást generáljanak, ehhez pedig a legváltozatosabb eszközöket vetik be – ezekről ebben a korábbi interjúban olvashattok.

Elizabeth Illing Instagram-kampánya nagyon tetszik, hónapok óta követem az oldalát, rendszeresen felbukkan egy-egy poszt a hírfolyamomban, amin még úgy is elgondolkozom, hogy több éve ezzel a témával foglalkozom. Én is így éltem. Sokan élnek így a mai napig a közvetlen környezetemben.

„Ha valami 1000 forintba* se kerül, akkor sem hagynám ott, ha nem is tetszik igazán.”

*az eredetiben 10 font szerepel

„Tudom, mikor van készletfrissítés a Zara webshopjában.”

„Szar a minősége, de egy buliba jó lesz majd.”

„Alig vettem meg, máris arra gondolok, mit veszek meg legközelebb.”

„Valószínűleg nem veszem fel többször ezt a ruhát, mert már posztoltam az Instámra.”

Elizabeth amúgy 23 éves és divattal kapcsolatos tanulmányokat folytatott. Mivel imádja a divatot, imádott új ruhákat vásárolni magának annak ellenére, hogy azért rendszeresen konfliktusba került önmagával, mivel ő pontosan tudta, hogyan működnek a legnagyobb márkák és a ruhák gyártása. Mint fast fashion ruhák vásárlója, pontosan tisztában volt vele, hogy ő is a probléma egyik eleme.

Tudta, hogy „bűnös”, amiért olcsó és eldobható darabokat vásárol, de folyamatosan küzdött azzal a problémával, hogy főiskolásként csak erre volt pénze. Végül úgy döntött, a saját ruhatárát kezdi el felfedezni, és csak akkor vásárol, ha valóban szüksége van valamire, akkor viszont hajlandó magasabb minőségű, etikus szellemben készült darabokra költeni.

Elizabeth kampányát az Instagramon itt találjátok. A honlapján is érdemes böngészni, nekem ez az aloldal a kedvencem. Vázolja, a ruhatárának egyes darabjai hol készültek és egy térképet is készített hozzá.