„Annyira egyben vagy! Mi a titok?”

A kisugárzás és az önbizalom az, ami eladja a legtöbb szettet. Minden rosszabb összeállításból lehet tanulni, és bármikor át lehet öltözni. Nincs semmi varázslat, most épp közelebb kerültem magamhoz.

Folyamatosan változó szakmai buborékomban mindig arról hallok / látok / olvasok a legtöbbet, ami engem is érdekel. Most például egyre erősödnek a hangok itthon is a személyes stílussal kapcsolatban. A hazai stílustanácsadók közül többen is rárezegtek a világra, azt hiszem.

A személyes stílus a közbeszéd része

2024-re ugyanis újra a közbeszéd része lett a személyes stílus. (Hellóköszi, TikTok!, hellóköszi, Instagram!, hellóköszi, globálizált divat!)

Manapság nem az a legfőbb kérdés, hogy mi a divat…

…hiszen pörögnek a tiszavirág életű mikrotrendek, egymásra rúgják az ajtót (íííj) a különböző aesthetic-ek, csak kapkodjuk a fejünket a félszezonokra szóló –core-okat látva. Lehet persze beszélni must have darabokról és trendszínekről, de azt érzem, hogy

a mit veszel (fel) érát, világszinten felváltja a hogyan-veszel-fel-valamit, hogyan-viselsz-valamit-a-stílusodhoz-illően, egyáltalán-milyen-a-stílusod éra.

És persze én is látom, hogy mióta a fenntartható divattal foglalkozom, megváltoztak a szabásvonalak és a sziluettek. Bármennyire is szeretnék szuperfenntartható módon örök darabokat, feltűnik, hogy a 2000-es évek ballonkabátjai teljesen mások, mint a 2020-as évek ballonkabátjai. A Holy Duck! 2016-os indulása óta átalakultak a trendi nadrágfazonok, a színkombinációk helyett menőbb a monokróm, a statement helyett a quiet luxury. Kellett ehhez a GenZ felerősödő vásárlóereje, egy pandémia, a divatipart uraló, pénzhajhász üzletemberek, akik a divattól csak profitot várnak.

Amikor a világon szinte mindenhol ugyanaz kapható, nem csoda, ha a vásárlás helyett inkább a ruhák kreatív kombinálása felé fordulunk. Az őrült divatkövetés helyett egyre nagyobb hangsúly kerül a személyes stílus kialakítására.

Az is a személyes stílus erősödéséhez vezetett, hogy egyre fontosabb az önismeret. Szeretnénk tudatosan, jól működni, érteni magunkat, a választásainkat.

És még egy dolog, amit magamon tapasztaltam: egyszerre esik rosszul outdated Millenialnak lenni, miközben már nem vágyom a GenZ diktálta / GenZ által felvett trendekre sem. Szeretnék kimaradni, de nem lemaradni. Ehhez pedig csipegetek a divatból. És sokkal könnyebb ez a csipegetés, ha tudom, mi működik jól velem. És nemcsak azt tudom, mi passzol a fizikai adottságaimhoz (színtípus-testalkat-hőérzet-izzadékonyság-allergia-testállapot), hanem azt is meg tudom fogalmazni vizuálisan, amilyen vagyok.

A személyes stílusomat.

Hogy milyen ez az én stílusom, azt többször leírtam szavakkal is – legutóbb három szóval: hullámzó, váratlan, réteges -, de azóta eltelt egy kis idő, és mostanában valami nagyon beérhetett. Az elmúlt hetekben nem egy, nem kettő kedves ismerősöm is írt itt vagy ott, hogy mennyire jók a szettek is mostanában. Meg úgy egyben is vagyok:

Mi a titok?

A titok az, hogy nincs titok – írhatnám, de ez nem lenne igaz. Talán úgy tudom megfogalmazni, hogy beleálltam abba, hogy magamra fókuszáljak, merjek leírni, kimondani vágyakat, álljak bele önmagam megismerésébe, és ebből kiindulva merjem megalkotni a saját címkéimet.

Ha csak az öltözködésre gondolok, akkor hallgassak az ösztöneimre, ne nyomjam el azokat. Ehhez tegyem hozzá a stílusról eddig tanult összes dolgot, majd pöccintsek rajta egyet, mert a makulátlanság nem az én világom. Ösztönök és feeling (ahogy a pszichológusom mondaná) 65%, minden más 35%.

Az én személyes mantrám az volt, hogy igenis higgyek abban, hogy kreatív vagyok, hiszen több területen bizonyítottam. Higgyem el, hogy az öltözködés egy jó játék, és sokkal több múlik azon, mi van velünk belül, mint az, hogy mit viselünk kívül.

A kisugárzás és az önbizalom, ami eladja a legtöbb szettet. Minden rosszabb összeállításból lehet tanulni, és bármikor át lehet öltözni.

Szóval nincs semmi varázslat, egy kis megérkezés van ezen a kacskaringós úton. Talán ezt látják, látjátok sokan. Most épp közelebb kerültem magamhoz.

De mi van akkor, ha nincs látványosan stílusos megjelenés?

Az elmúlt hetekben egyébként, pont a zseniális Iris Apfel halála kapcsán dilemmáztam magamban – tekintve, hogy hírlevelet nem írtam -, arról, hogy kell-e mindenképpen valamilyennek lenni? Kell-e látványosan stílusosnak lenni? Kell-e egyedien stílusosnak lenni? Lehet-e egyszerűen csak jól felöltözni? Mi van akkor, ha valaki szeretne csak elég jól kinézni?

„Mi a különbség egy átlag és egy egyedi stílus között? A nézőpont. Merni másnak lenni, mint az átlag, kísérletezni. Ha beleesel az átlagosságba, lehet bármilyen kedves a megjelenésed, nem fognak emlékezni rád. Maradj a változásban, önmagad keretei között.”

Ezt mondta Iris Apfel, és ne értsétek félre, végtelenül kedveltem őt, de Iris Apfelből egy van, ahogy Mengyán Eszterből is csak egy van. Lehet inspiráló Iris Apfel szabadsága, az önszeretete, a kreativitása, a szépérzéke, de nem kell olyan stílusosnak lenned, mint ő ahhoz, hogy inspiráljon. Sőt, lehet, hogy nem is tetszik, ahogyan ő öltözködött, és ez teljesen rendben van.

A személyes stílus pont arról szól, hogy nem pont úgy nézel ki, mint a más. Hanem belülről indulva láthatóvá tudod tenni azt, aki / amilyen vagy. Illetve tudod használni a vizuális megjelenést élethelyzettől és szerepektől függően. Én legalábbis valahogy így értelmezem ezt a játékot.

Ez az írás a Substack oldalamon jelent meg először, amit Gardróbnapló néven találsz.