Stílusra szabott alapruhatár – létezik?

Muszáj, hogy létezzen, különben mindenki ballonkabátban, ceruzaszoknyában és gombos fehér ingben járkálna az utcákon. Jobb lenne? Neeeeem hiszem.

Az utóbbi hetekben sokat gondolkodtam az alapokon. Önmagunk alapjain, kapcsolatok alapjain, a ruhatárunk alapjain. Mi kell ahhoz, hogy tudjuk, milyen alapdarabokra van szükségünk? A válasz egyszerű, mégis valahogy a legnehezebb is: minél jobban megismerni saját magunkat.

Mit tanulhatunk egy hollywoodi jelmeztervezőtől?

Bár divattal kapcsolatos könyveket szerettem volna olvasni idén, eddig egyet sem sikerült elővennem. Azért néha öltözködéssel kapcsolatos könyvekbe is beleolvasok. Csak egy-egy rövid fejezet erejéig kaptam bele Alison Freer hollywoodi jelmeztervező könyvébe, aki azt mondja, a forgatások vagy tévéfelvételek alatt a világ összes divatbakiját átélte már egy-egy színésszel vagy tévéssel – és villámgyorsan meg kellett oldania minden helyzetet. És ezeket meg is osztja az olvasóval, jókat sztorizik, nem kibeszélve a sztárokat.

Mivel a személyes stílus érdekel a legjobban mostanában, arra voltam kíváncsi, hogyan építi fel egy-egy fiktív karakter stílusát.

A könyvében leírja, hogy jelmeztervezőként rengeteget egyeztet a rendezővel, hogy mindent megtudjon az adott karakterről, akinek össze kell állítania a ruhatárát – beleértve a fehérneműt is. A bugyijának is köze van ahhoz, hogy hol született, hogyan nőtt fel, mit olvasott, milyen zenét hallgatott. Miért? Nyilván sejtitek, hogy a választásainkat (vagy pont a nemválasztásainkat) befolyásolja mindez.

Mindent tudni kell az adott karakterről, mert ezekre az információkat alapozva lehet a ruháin keresztül is elmesélni valakit.

Baromi izgalmas a munkájának ez a része, de sosem lennék jelmeztervező, főleg nem Hollywoodban! A rengeteg váratlan helyzet, a 10-16 órás forgatások, a művészekkel való munka nagyon nem az én világom. Próbáltam, mert a stylist képzés után volt rá lehetőségem forgatásokon dolgozni. Minden tiszteletem a filmes stylistoké, de én akkor sem voltam elég gyors gondolkodású és pörgős ehhez a szakmához.

Visszatérve a karakterépítéshez: Alison Freer azt mondja, a stílusunkat megtalálni nem olyan nehéz. „Csak” le kell ásni mélyre és összegyűjteni mindent, ami hatott rád. Azt már én teszem hozzá, hogy biztosan van olyan, aki pont ez ellen dolgozik, pont a korai tapasztalatai ellen, mert például ki akar törni, de az öltözködés ott a kiemelkedést vagy pozícióváltást segítő eszköz. Megint mások pedig elsősorban a funkcionalitást tekintik fontosnak, „legyen kényelmes, meleg, ne tapossam, mert az zavar, de mindegy milyen színű vagy hogy néz ki”.

Hogy jutunk el innen az alapdarabokig?

A stílusunk is meg tudja határozni, milyen jellegű alapdarabokra van szükségünk.

Alapdarabok a ruhatárban listákból rengeteget lehet találni a neten vagy a stílussal foglalkozó könyvekben. Mindig is utáltam az összeset, mert azt éreztem, hogy „most komolyan, mindenki viseljen fehér inget és ceruzaszoknyát”? A nagy lázadozásban nem láttam meg a lényeget, és egy beszélgetés kellett ahhoz, hogy másképp nézzek ezekre a listára. Nagyon tetszett Süle Kati hozzáállása az alapdarabokhoz. (Katinál ősszel jártam magánképzésen, leginkább a mindset-je miatt szerettem volna tanulni tőle.)

Kati azt javasolta, hogy a funkciójukat tekintve legyenek meg az alapdarabok a gardróbban, ne pedig a stílusukat nézve.

Gyakori példa a klasszikus ballonkabát, mint alapdarab. Az egyik „problémám” mindig is az volt, hogy egy ilyen darab máris behatárolja a formavilágot, a stílust: klasszikus. Mi történik akkor, ha azt mondjuk: legyen egy olyan átmeneti kabátod, amelyiket szeles, esős időben is tudod viselni, és stílusban és színben passzol a többi darabodhoz?

Lehet, hogy nem olyan könnyű megtalálni, mint a klasszikus ballonkabátot, de elképzelhető, hogy szívesebben beépíted a ruhatáradba akkor is, ha nem klasszikus stílusban gondolkodsz.

Legyél a saját filmed stylistja!

Kicsit olyan ez, mintha a saját filmed stylistja lennél. Összegyűjtöd az infókat a karakteredről, csinálsz róla egy moodboardot (a Pinterest erre is szuper), majd elkezded ezt a valakit a ruháival is megformálni. Hogy mennyire önmagadat öltözteted, vagy azt a valakit, aki aznap lenni szeretnél vagy lenned kell, az már a játék része. És ha valami ellen nagyon lázadsz, mint ahogy én is szoktam, izgalmas ránézni, vajon mi váltja ki az érzést.

Végezetül annyit, hogy elkezdtem összegyűjteni olyan dolgokat, amelyek valószínűleg hatottak rám: így került ugyanabba a mappába csirkékről és libákról (igen, jól olvastad) készült fotó, az Elsüllyedt világok francia rajzfilm Arkana karaktere (voltam farsangon is Arkana, anyu csodás jelmezt varrt, de voltam Márton lúd is…) és Paul Kalkbrenner, aki sokkal, de sokkal később hatott rám, de a Berlin Calling a valaha volt kedvenc albumom evör.

Ha belevágtok egy ilyen Pinterest-gyűjtésbe, valószínűleg jót fogtok mosolyogni…

Ez az írás a Substack oldalamon jelent meg először, amit Gardróbnapló néven találsz.