Azt látod a gardróbodban, aki valójában vagy?

„A környezettudatos ruhatár alapja, hogy képes legyél megfogalmazni:

• ki vagy

• mire van valójában szükséged

• hogyan támogatnak ebben a ruháid.”

A minap kicsit elnézően, megértően mosolyogva olvastam újra ezt a részt a könyvemben. Amikor 2021 nyarán ezeket a sorokat írtam, még fogalmam sem volt arról, milyen mély hullámvölgy felé robogok. Akkoriban már összehoztam az önismeretet a fenntarthatósággal, de a saját utamon épp csak elindultam.

Akkoriban ezt fogalmaztam meg:

„Az elmúlt öt évben nemcsak elméleti síkon foglalkoztam a fenntartható divattal, hanem a ruhatáramat és saját magamat is folyamatosan figyeltem. Tudom, erre a figyelemre nincs mindenkinek ideje vagy energiája, pedig sokat segít abban, hogy megtaláld önmagad és az ideális ruhadarabokat, amelyeket egytől egyig szívesen viselsz majd. (…) Igenis számít, mennyit és mit vásárolsz. Számít, hogy elgondolkozol. Számít, hogy megnézed a címkét. Számít, hogy alternatív megoldásokat keresel. De a legjobban az számít, hogy megismered saját magad.”

Ki vagyok én?

A mai napig kiállok a fenti gondolataim mellett, de ma már tudom, hogy nagyon messze voltam a valódi önmagamtól. Valamikor 2022 elején – alig néhány hónappal a könyvem megjelenése után – fogalmaztam meg, hogy nem tudom, ki vagyok, mit szeretnék és hogyan öltöztessem magamat. Az elmúlt két évben komoly önismereti út van mögöttem terápiával, asszertív kommunikációs tréninggel, önmunkával, naplózással és annak letaglózó felismerésével, hogy

képtelen vagyok a vágyaimat megfogalmazni, mert egészen egyszerűen nem férek hozzájuk.

Ha pedig nem tudom, mire vágyom, nem igazán lehetnek céljaim sem. És így még a vállalkozásom új alapjait is nehéz lefektetnem, nemhogy az életemnek irányt adnom. Jelenleg azon dolgozom, hogy még mélyebbre ássak, és nekem nagy segítség ebben a folyamatban a ruhatáram is. (Hogy miért rezgek ennyire együtt a ruhákkal annak ellenére, hogy nem követem vakon a divatot, még nem fejtettem meg, de írni fogok róla, ha rájöttem.)

Ki vagy te?

Visszatérve a beharangozott gondolatjátékra: a minap a párommal – aki ebben az egész folyamatban is a nagybetűs Társam – beszélgettünk arról, hogy milyen érdekes lenne meghatározni saját magunkat a szüleink által adott név, a foglalkozásunk vagy a családi állapotunk nélkül. Mert a legtöbben így mutatkozunk be és gyakran ezekkel is definiáljuk saját magunkat. Pedig ennél sokkal színesebbek és izgalmasabbak vagyunk. Még akkor is, ha csak egy egyszerű bemutatkozásról van szó.

Én például sokkal könnyedebb, játékosabb, lendületesebb, kreatívabb, finomabb lény vagyok annál, mint aki a hétköznapokon visszanéz rám a tükörből, és szeretném ezt az önmagamat gyakrabban megélni és megmutatni a jövőben.

Biztosan lehetne ezt még fejtegetni, de nem ígértem teljesen kiforrott gondolatokat.

Ha meg tudod fogalmazni a neved, a foglalkozásod és a családi állapotod nélkül, hogy te ki vagy, írd meg kommentben!

Viszlát, fenntarthatóság?

Azt azért nem, de idén a fenntarthatóság technikai oldaláról (milyen szín, milyen anyag, milyen szabás) áthelyeztem a fókuszt az érzésekre is. A pszichológusom gyakran használta az üléseink alatt a feeling kifejezést, ezért kezdtem el ezt keresni az öltözékeimben is.

És eljött az a pont is ebben a folyamatban, amikor elengedtem a szigorúan technikai értelemben vett fenntarthatóságot, mert ha engem a flitter boldoggá tesz, akkor beleállok ebbe, és szeretnék újra flittert. A folyamat persze nem volt ilyen egyszerű a fenntartható divat hazai nagyköveteként – ezt a címkét sem én aggattam magamra. Komoly lelkiismeret-furdalásom volt, amikor a Remixről megrendeltem a flitteres felsőmet a gardróbomban már ott lapuló flitteres szoknyám mellé. Még cefetebbül éreztem magam, amikor idén új fast fashion termékeket vásároltam, mert nem tudtam kivárni, hogy valaki eladja a sajátját a Marketplace-en vagy a Vinteden. (Ego or eco? Ez itt a kérdés.)

A Vinteden vettem azt a ruhát is, amivel meg tudtam fogalmazni a játékosabb, finomabb, könnyedebb, lendületesebb lényemet. Már láttátok máshogyan, de ezeken a képen él igazán – velem együtt.

Bár nyári darab, nem dobozoltam el télre. Ott lóg a szekrényemben, hogy minden egyes nap emlékeztethessen arra, hogy mit is szeretnék magamról megmutatni – amikor csak lehetséges. Lassan csatlakozik majd hozzá a többi second hand darab is, mert most jött el az a pont, hogy tényleg átalakuljon a ruhatáram.

Ez az írás a Substack oldalamon jelent meg először, amit Gardróbnapló néven találsz.