Miért ne újévi gardóbfogadalommal kezdd 2024-et?

Ahhoz, hogy változtatni tudj, tisztában kell lenned azzal, min kell változtatni. És utána szükséged lesz egy stratégiára is.

Új év, csinosabb / nőiesebb / színesebb / fenntarthatóbb / környezettudatosabb én. Vagy ezek kombinációi. Esetleg mind egyszerre. Ha benned is ott motoszkál, hogy idén valamit változtatni kellene az öltözködéseden, akkor nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt írom: nem vagy egyedül.

Mérd fel, készítsd elő, ne siess!

Idén viszont próbáld ki velem azt, hogy nem teszel újévi fogadalmat már ma és nem is kezdesz bele az Óriási Újévi Gardróbrendezésbe január első napjaiban. (Persze, ha már tettél fogadalmat és a gardróbrendezésen is túlvagy, akkor nem mondtam semmit, és februárban találkozunk!) A következő hetekben ugyanis a gardróbcélok megfogalmazásával és a stratégiaalkotással fogok foglalkozni. Nekem tavaly ez a fajta előkészítés rengeteget segített abban, hogy év végére jóban legyek az öltözködéssel és saját magammal. (Azért 2023-ban sok önismereti munkát is végeztem, így nem szeretném azt sugallni, hogy csak a gardróbnaplózás megváltoztatott mindent.)

Nem tudom, mennyire tudod, de tavaly vezettem – több kevesebb sikerrel – egy magam szerkesztette gardróbnaplót is. A sikeressége abban állt, hogy jó volt írásban, tollal a papírra vetni a gondolataimat. Másképp működik az agyam kora Y generációsként, ha kézzel írok. Jobban el tudok mélyülni, közelebb kerülök önmagamhoz, nagyon intimmé válik a kapcsolatom a gondolataimmal. Nekem nagyon sokat jelentett ez a módszer, idén is folytatom a naplózást.

Fogalmazd meg a céljaidat!

Ebben a gardróbnaplóban nem a gardróbcélok megfogalmazásával kezdtem az évet, hanem az öltözködési szokásaim a feltérképezésével. Azt szerettem volna tudni, hogy pontosan mi a bajom a ruháimmal vagy a ruhatárammal. Szerettem őket, de azt éreztem, hogy valami nem kerek. Így írtam erről a 2023-mas gardróbnaplóm első oldalain (bizonyos részeket kihagytam, így nem teljesen összefüggő ez a bekezdés):

„Bár sokat tudok az öltözködésről, a színekről, a szabásokról és a szokásokról (…), mégis a nap napig sokszor érzem azt, hogy bár vannak jó ruháim, valami mégsem kerek, valami nem áll össze. (…) A könyvem megírása során is arra jutottam, hogy sem a stílus, sem a fenntartható divat (vagy öltözködés) nem létezik önismeret, önazonosság és önbizalom nélkül. (…) De hogyan elemezzem magam? Mit látok magamból a ruháimon keresztül? Mit mesél rólam a gardróbom? (…) Rengeteg kreatív ötletet, tippet olvasok a témában, de teljesen más kipróbálni ezeket a tippeket, mint csak elolvasni őket. (…) Leginkább mégis abban bízom, hogy ez a játékos év felébreszti a kreatív energiáimat, és újult erővel tudok mesélni a fenntarthatóságról, a ruhatáramról, a ruháimról, amiket szívesen és örömmel viselek majd.”

Naplózz, hogy naplózhass!

Januárban végül nem egy, hanem két hetet szántam arra, hogy mindennap felírtam, mit viseltem. Osztályoztam, hogy mennyire voltak kényelmesek számomra az adott darabok, és minden egyes naphoz írtam jegyzetet is. Néha csak egy szót (pl: „lelencgyerekes”), néha egy-egy kérdést (pl: „Miért tiltakozom a szoknya ellen?”) vagy egy-egy mondatot, amelyek egy év után visszaolvasva is nagyon tanulságosak.

A kéthetes gardróbelemzés után volt néhány kérdés, amit megválaszoltam. Ezeket a kérdéseket Anuschka Rees The Curated Closet könyvében olvastam.

Mit tanultam én tavaly a kéthetes gardróbelemzésből?

Azt, hogy a ruháim nagyon kényelmesek és nagyon szeretem is őket, de az összhatás nem olyan, amilyet szeretnék. De mit is szeretnék pontosan? Mire vágyom? Na, nálam egészen eddig kellett leásni. De a januári elemzés volt az első lépés. Innen indult az a jó tíz hónapig tartó folyamat, aminek a végére kezdtem végre nemcsak megálmodni, hanem meg is valósítani azt, hogy önmagamat lássam a tükörben.

Ez az írás a Substack oldalamon jelent meg először, amit Gardróbnapló néven találsz.